2012. június 25., hétfő

2. fejezet, avagy a Nagyi főztje


Özvegy Szabóné, Balogh Éva (a családnak csak 'Néni'), öreges, magányos nyugdíjas éveit az unokái tudták csak vidámabbá tenni. Egészen addig, amíg fel nem nőttek, és mar nem nagyon tudtak értékelni a 'Néni' főztjét. Mert bizony ő még főzött. Igazi házias dolgokat, amiket még a anyjától, meg a nagyanyjától tanult. Kiváló főzelékeket, ragukat, vadast, pacalt és egyéb nem mesterséges ételeket tudott összerittyenteni boldogan. Másra nem is volt szükség. Ezekkel a fejedelmi étkekkel évtizedeken keresztül nem volt semmi probléma, eszükbe sem jutott, hogy egyszer majd fejtörést fog okozni, hogy mi kerüljön az asztalra.
Ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez az idő is eljött.

Történt ugyanis, hogy az unokák már nem nagyon látogatták 'Nénit', de ha látogatták is, sohasem kértek enni. Ezek a nemevős látogatások pedig egytől egyig fájdalmat okoztak 'Néninek'. Milyen nagymama az, akinek a főztje nem ízlik az unokáknak? - így ostorozta magát esténként, mielőtt álomra hajtotta fejét. De az unokák már valóban nem vágyták a régi jól bevált fogásokat. "Mi már bemekiztünk, nem kérünk" - mondogatták egyre kerekebb arckifejezéssel. 'Néni' nem értette a bemekizni kifejezést, így csak szomorúan visszatette a cvekkedlit a jégre.

Egyik reggel arra kelt fel, hogy eltökéltség tüze lobbant szívében, és elhatározta, hogy csak azért is fog olyat főzni, amit szeretnek ezek a csibészek!! Ha még egyszer bemekiznek (bármit is jelentsen) örök átkot fog szórni a fejükre, és ezzel egy öreg hölgy sosem szokott viccelni, pláne ha a főztjéről van szó. Otthonkáját magára kapta, büszkeségét félre tette, és telefonon igyekezett megtudni, hogy mit szoktak enni a kedves ifjak. A kapott válasz még jobban elcsüggesztette. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni azokkal a szavakkal, hogy "burger", "bigmakk", "sajtbi" és még számos olyan értelmetlen kifejezés, amit megjegyezni sem tudott. Már abban is kételkedett, hogy jól hallja-e ezeket a halandzsa ételeket, ha egyáltalán ételekről van itt szó. Szépen lejegyzetelt mindent, amit tudott, és maga elé bámult. Most mitévő legyen? Nem léphet vissza, el van határozódva, ez pedig nem történik meg minden nap.

Ő is hallotta már a legendát arról a bizonyos emberről, aki segít főzni a bajbajutottaknak. Sosem hitte volna, hogy neki, özvegy Szabóné, Balogh Évának (a családnak csak 'Néni'), valaha szüksége lesz egy ilyen segítségre.
Ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott,ez az idő is eljött.
Vett egy nagy levegőt, és átment Terikéhez. Ha valaki, ő tudja, hogy lehet elérni Gour-Man-t. Terike  ismer mindenkit. Olyan kiterjedt kapcsolatrendszere van, hogy nincs az az ember,  aki elbújhat előle. Természetesen Terike tudta, hogy 'Néni' átmegy hozzá, mert tudta. Mindent tud. Azon sem lepődött meg, hogy miután a kötelező másfél órás pletykabarter után 'Néni' megemlítette, hogy Gour-Manra van szüksége. Felhörpintette málnaszörpjét és telefonhoz ült. Nem kellett sok idő, mire az egyik barátnőjének a fiának a régi osztálytársának a barátnőjének az anyjának a fodrásza meg tudta mondani, hogy lehet elérni a gasztro-szuperhőst.

Hősünk pedig jött. A már megszokott pontosságával, precizitásával, szerénységével. Útközben minden információt, és szükséges alapanyagot beszerzett, így már nem volt semmi az ellen, hogy egy újabb hőstettet hajtson végre.
"Ha a kölykök "bigmekket" akarnak, "bigmekket" kapnak!" Gour-Man tudja a módját, hogy lehet nagyon könnyen, háziasan kielégíteni az effajta vágyakat valódi nagymama stílusban.
Nincs is másra szükség, mint:

- Szendvicskenyérre
- Különféle sonkákra
- Baconre
- Mustárra
- Tejfölre
- Ketchupra
- Friss jégsalátára
- Paradicsomra
- Sajtra
- Sóra,borsra

A kenyereket enyhén meg kell pirítani, majd a mustár és tejföl fűszerrel való egyvelegét rákenni az egyik kenyérszeletre. A felvágottakat és a bacont szintén meg kell pirítani, a paradicsomot felkarikázni, majd a megkent kenyérre helyezni. Erre kerül a sajt, a ketchup és a salátalevél. Ezt lefedjük egy újabb szelet kenyérrel, amit előzőleg mindkét oldalán megkentünk a mustáros-tejfölös kencével. A előző felpakolási technikát megismételjük, majd ezt lefedjük egy végső szelettel.

 
Háromszögbe vágjuk, beleszúrunk egy-egy olajbogyóval felszerelt szendvicspálcát, és stílszerűen sültkrumplival tálaljuk.


Ez a kitűnő, gyors ám mégis különleges szendvics a Club Sandwich-ek kategóriájába tartozik, amelynek számtalan változata ismert. A fent leírt és elkészített változat már többször is megállta a helyét, így Gour-Man biztos volt abban, hogy a 'Néni' rakoncátlan unokái is vissza fognak térni a nagyihoz, hogy ezt a remek "bigmakkot" élvezhessék.

Özvegy Szabóné, Balogh Éva (a családnak csak 'Néni') szépen lejegyezte, hogyan készül a "Klupszendvics", és közben teljes szívből jövő szeretettel ölelte megmentőjét, aki minden bizonnyal visszaszerezte neki unokáit.
Gour-Man már az ajtóban állt, útra készen, hiszen neki másutt is dolga van. Búcsúzóul szerényen csak annyit mondott:
-Váljék egészségükre!

To be continued...

2012. június 16., szombat

1. fejezet, avagy a spanyol randevú

Herczeg Bálint kétségbeesve ült apró lakásában. Hajnali délben ébredt, iszonyat fejfájással, a héten már harmadszor. Ebből könnyen leszűrte, hogy szerda van. Ez az életmód megszokott egy korabeli fiatal egyedülálló embernél, ő maga sem csodálkozott rajta. Azon viszont annál inkább, hogy fogalma sem volt, hogy mi történt az elmúlt éjjel, és mit keres egy fagyasztott csirke az ágyában. Ez nem volt megszokott. Álmatagon kiment a konyhába, ahol a maradék pizzáját előtúrta a dobozok alól és jóízűen elfogyasztotta. Közben farkasszemet nézett a hidegre fagyott állattal. Szép lassan felsejlettek az emlékek, illetve csak emlékfoszlányok. Ivott. Ez biztos. Ebből remekül ki lehet indulni. Ha iszik, és marad pénze, akkor szokott vásárolgatni. Így tett szert korábban egy fotelra, egy zakóra, egy törött állólámpára, valamint egy próbababára, amitől másnap reggel annyira megijedt, hogy azonnal az ágy alá rejtette. De ezek mind fontos és szükséges mindennapi eszközök. Nem úgy, mint ez a csirke. Mit lehet egy fagyasztott, nyers csirkével kezdeni? Mert ha még élne... De semmit nem tud, csak ott fekszik az ágyban és olvad. Hosszú távon ez nem lesz jó, ezt jól sejtette, így berakta a hűtőszekrénybe, hogy ne legyen szem előtt. Miután ezt a logikus lépést megtette, folytatta az este mozaikjainak összerakását. Előkotorta telefonját, ami a legbiztosabb napló egy ilyen görbe éjszakán. Egy üzenetet leszámítva semmi egyéb kapaszkodót nem talált. Az üzenet így szólt:

"Drága Miguel! Este akkor találkozunk! Aztán finomat főzz! Már nagyon várom! Szilvi"

Nofene. Hát ez az! Általában Bálint, amikor már a szomjúságnak csekély jelét sem mutatja, Miguelként szokott a lányoknak bemutatkozni, mint spanyol cserediák, aki szabadidejében kiváló szakács. Az sohasem zavarta, hogy se spanyolul, se főzni nem tud. Eddig nem is volt rá szükség, de most valahogyan sikerült egy lányt meggyőznie, hogy tesztelje szakácstudományát.
Hát ebből baj lesz. Mi tévő legyen most? A másnapos pánik a legrosszabb fajta, és most ez kezdett urrá lenni rajta. Hallott már a főzés tényéről, meg valahol már látott is tiszta, rendeltetésszerű konyhát, de személyesen még nem érintette.
De van megoldás! Állítólag van egy ember, aki tud segíteni. Egy ismerősének a szomszédjának a testvére már állítólag találkozott vele, és segített is neki. Ő kell ide. Gyors telefonálgatás, kutatás, és sikerült elérni a Gour-Man névre hallgató megmentőt. Rövid beszélgetés volt, valahogy így:

- Halló! Segítségre lenne szükségem.
- 10 perc és ott vagyok.

És letette. Hát igen, egy szuperhősnek ilyennek kell lenni. Titokzatos, nem kérdezősködik, és mindig rendelkezésre áll.
8 perc múlva csöngettek, és az ajtóban megjelent egy szakácsruhás köpenyes alak, aki kérdés nélkül belépett, és bevette magát a konyhába. Pár pillanat alatt használhatóvá tette a konyhát, és felmérte a lehetőségeket. A csirkének örült. Van kiindulási pont.

- A helyzet a következő - mondta - csirke van, zöldségeket, fűszereket hoztam. Bor, ahogy látom, még van. Ebből egy kiváló részeges ragus csirkét fogunk készíteni.

Bálint meg sem mert szólalni. Csak állt az ajtóban és engedte, hogy a bohókás emberke sürögjön a konyhában.
- Elmondom, mire van szükségünk, ha két főre számolunk:
  • 1 egész filézett csirkemellre
  • 1 vöröshagymára
  • 15 dkg sárgarépára
  • 10 dkg zöldborsóra
  • 15 dkg fehérrépára
  • friss petrezselyemre
  • 2 dl száraz fehérborra
  • 1 tk (teás kanál) curry-re
  • sóra
  • borsra
Na, most, hogy ez megvan, a következő módon készítjük el:

A zöldségeket és a csirkét feldaraboljuk, a husikat sóval, borssal megmasszírozzuk:


A húst olajon fehéredésig sütjük, majd kivesszük, és félretesszük, majd a hagymát a fennmaradt olajban megpuhítjuk, majd rászórjuk a friss petrezselymet:


Ezt követően rászórjuk a felkarikázott zöldségeket, megszórjuk curry-vel, sóval és borssal, majd felöntjük egy kis borral. Rövid forralás után ráhelyezzük a húsokat, keverünk rajta egyet, majd kb. fél óráig együtt pároljuk. A nagyjábóli puhaságot elérve kivesszük a húsokat, és sütőben, vagy grillen kicsit megpirítjuk.
Közben külön lábosban megpároljuk a borsót, amit a húsok helyére szórunk a többi zöldség közé, és még öt percig összeszoktatjuk a társaságot.



Tulajdonképpen már készen is vagyunk! A húst a sütőből kivesszük, a ragura helyezzük és akár tálalhatjuk is. Alkalmasint rizskörettel lehet cifrázni az így elkészült remekművet, ami nagyjából így nézne ki:



Bálint csak állt és remegő lábbal, könnybe lábadt szemmel, alig bírt hálálkodni most már személyes hősének. A randevúja meg van mentve. Boldogan engedte tovább Gour-Mant, aki szerényen csak ennyit mondott:
- Váljék egészségetekre.

Gour-Man, a gasztro-szuperhős ismét jól végezte dolgát, így hát tovább állt, hogy egy következő kétségbeesett, vagy csak lusta emberkén segítsen valahol, bárhol, bármikor.

Lehet, legközelebb nálad csönget...

To be continued...




2012. június 13., szerda

0. Fejezet, avagy a bevezetés

Budapest. Valamikor a közeljövőben. Vagy éppen most.

Az emberek elfelejtették a saját készítésű ételek ízét. Éttermekbe, falatozókba, gyorskajáldákba járnak, és elszórják keservesen összekuporgatott pénzüket, amit italra is költhetnének. A piacok szinte konganak, a kofák eltünedeztek. A gasztronómia jövője kérdésessé vált. Köd és mekiszag lepi el a várost.

Az egyik utcasarkon különleges illat csapja meg a járókelők orrát. Furcsa, nosztalgikus, telt illatok ezek. Mi történik itten? VALAKI FŐŐZ???

Bizony hogy! Egy Gour-Man nevű maszkos fiatalember felvette a fakanalat, hogy visszatérítse az embereket a konyhába. Nagy, elkeseredett, ám gyönyörű, és ízletes harc ez. Gour-Man megmutatja nekünk, hogy a konyhában mindenki tud érvényesülni, csodálatos ételek készülhetnek rövid idő alatt, és nincs is annál jobb, mint saját főztünkkel jóllakni és barátainkat jóllakatni.

Nem tudni, ki ő, honnan jött, de az biztos, hogy egy ilyen szuperhősre van szükségünk!

Mostantól már nem kell azon aggódnunk, hogy vajon mit főzzünk, ha vendégek jönnek, vagy ha éhesek vagyunk, mert itt van Gour-Man, aki segít, megmutatja a könnyed főzés csínját-bínját. A folyamatosan frissülő képes receptek mindenkinek a segítségére lesznek, akik bemerészkednek a konyhába.

Kísérjétek figyelemmel hősünk gasztro kalandjait, és ha kedvetek van, próbáljátok ki a recepteket!

Hamarosan indulunk!