10. fejezet, avagy a Pizzás

Van, amin nem lehet változtatni. Van, aki elutasít minden újítást, minden változást. Nem szereti a szokatlant. Ezen eszmét követte Zsolti is. Dél körül kelt, megette a tegnapi maradék pizzát, elvégezte a napi elvégezni valót, majd berendelte az aznapi pizzát. Ez volt ő. A Pizzás. Nem szeretett más ételt, nem is akart mást megszeretni. Hiszen a pizza nagyon változatos. Zsolti pedig kipróbált már mindenfélét. Nem volt olyan pizzafutár, aki ne ismerné Zsoltit, a törzsrendelőt.

A Pizzás szerette, hogy ennyien ismerik. Végre voltak olyan barátai is, akik minden nap hoznak neki enni, nem csak hozzá jönnek pizzázni. Mi ez, ha nem igaz barátság? Persze érezte, hogy valami nem stimmel. Sokáig nem tudta megmagyarázni, de érezte, hogy ez így nem az igazi.

Aztán rájött. Rádöbbent a rideg valóságra: egyre kevesebb feltétet tesznek a pizzára, és a tészta is egyre szárazabb... a barátai kispórolják az alapanyagot...

Sokáig csak ült és majszolgatta a tegnapi széleket.

- Nincs szükségem rájuk! - szipogta teli szájjal - majd én csinálok magamnak pizzát!

A nagy elhatározásban megéhezett, így reflexből rendelt egy pizzát. Miközben várta a futárt, már meg is fogalmazta magában, hogyan fogja a szemébe mondani, hogy most rendelt utoljára... Előre mosolygott.

A mosolya azonnal lelohadt, amint kinyitotta az ajtót. Egy ismeretlen, különös pizzafutár állt előtte. Legfőképpen azért volt különös, mert nem volt nála pizzás doboz. Az, hogy köpenyben volt, és szakács sapkában, az nem volt érdekes. De nem volt nála a pizza.

- Na, ez sem kap borravalót. - morogta magában Zsolti.

- Nem pizzafutár vagyok, te lökött! Gour-Man vagyok. Azért jöttem, hogy segítsek!

- Nekem? Nekem nem kell segítség. Nekem pizza kell.

- Pont ezért vagyok itt. Pizzát fogunk sütni. Saját pizzát!

- Hát jó... - mondta Zsolti nem leplezve csalódottságát, elvégre nem igazán gondolta ő komolyan, hogy ő fogja csinálni a pizzát. Remélte, hogy ez egy jó lecke lesz majd, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Erre megjelenik ez a gondolatolvasó bolond Gour-Manus, aki meg akarja tanítani őt pizzát sütni. Ráadásul nem hozott magával pizzát. Nem lesz ez így jó....

- Natehát! - vette elő szigorúbb hangját Gour-Man. - Megtanulsz pizzát sütni, mert az állítólagos barátaid, akik nem is a barátaid csúnyán átvernek. Nem szorulsz rájuk, mert jobbat, finomabbat és igazibbat tudsz csinálni náluk. Elmondom, hogyan. Gyakorlásképpen Minipizzákat csinálunk:

Hozzávalók 4 főre:

Tésztához:

350 g liszt

1 ek só

kb 2 dl víz

1/2 tasak sütőpor

3 ek olivaolaj

oregano

Szószhoz:

2 paradicsom

1 paradicsomsűrítmény

1/2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

só, bors

oregano

olivaolaj

Feltét:

Lehet bármi! De tényleg!

Itt most sonka és sajt szerepel.

A tészta hozzávalóit egy nagy edényben összekeverjük. Arra figyelünk, hogy a vizet fokozatosan adjuk hozzá, annyit, amennyit a liszt felvesz. Addig-addig gyúrjuk, dagasztjuk, amíg egy kellemesen rugalmas, nem ragacsos tésztagolyóbist nem kapunk.

Félretesszük, amíg megcsináljuk a pizzaszószt.

A paradicsomokat meghámozzuk, kockára vágjuk, és egy turmix gépbe tesszük. Így teszünk az összes többi alapanyaggal is. Alaposan összeturmixoljuk, és már készen is van a friss pizzaszósz.

Visszatérünk a tésztához, amit még több kis golyókra szedünk szét, majd ezeket a golyócskákat kicsi pizzaformákká alakítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, megkenjük a szósszal, rárakjuk a felkockázott sonkát és a reszelt sajtot, majd előmelegített sütőben körülbelül 15 perc alatt elkészül.

- Látod, milyen egyszerű? - kérdezte a szuperhős

- Kevés lesz... - mondta teli szájjal Zsolti, miközben az utolsó előtti minipizzát falta éppen

- Váljék egészségedre! - fogta távozóra Gour-Man, és tudta, hogy még egy embert sikerült beavatnia a sütés nagyszerűségébe.

To be continued...

9. fejezet, avagy a Kölyökidő

Jocó volt a főparancsnok, mint mindig. Laci a kisparancsnok, Andris pedig a közlegény, mert ő volt a legkisebb. Ha majd idősebb lesz, mint a testvérei, ő is lehet parancsnok. De addig ő a közlegény. 

Ezen a napon az eddiginél is különlegesebb feladat várt rájuk: meg kellett menteni a világot. Ez a feladat mindegyikük legjobb tudását kívánta. A világ az egész nappali területét jelentette, egészen a erkély ajtóig. Oda ugyanis nem mehettek ki, mert a kilencediken laktak, és Jocónak tériszonya volt. Tehát a nappalit kellett megmenteni, méghozzá sietősen, mert ötkor jönnek a Szülők, és akkor már nem lehet világot menteni, ez köztudott.

A világ megmentése igazából már rutinmunka volt a számukra. Naponta mentettek meg világokat, tegnap például a konyha és fürdőszoba világát, múlthéten pedig a hálószobát. A haditerv pedig a jól megszokott bukfenc-taktika volt, vagyis Andris, mint közlegény előreveti magát az ajtóból, eldobja a gránátokat, ám egy ellenséges katona lövedéke miatt elesik, és elmegy megcsinálni a szörpöket. Közben Jocó és Laci két oldalról közelíti meg a nagy kanapét, és sortűzzel fedezik magukat. Ekkor hirtelen Jocó, a főparancsnok előrebukfencezik fénysebességgel és kiszabadítja a hintalovat. Laci a foglyokat szabadítja ki a könyvespolc mögött.

Cirka három óra alatt végeznek az összes ellenséggel, kiszabadítanak mindenkit, megemlékeznek Andrisról és boldogan szörpöznek a kanapén és büszkén tekintenek a csatatérre, ahol a sok ellenséges könyv, ruha, függöny, váza, és egyéb gonosz teremtmény hevert holtan.

- Ebből megint baj lesz. - mondta bölcsen a főparancsnok nagy rutinnal.

- Mit javasol parancsnok úr? - kérdezték a többiek

- Elterelés! Sütünk valamit, ahogy Anyu szokta. A jó és rossz viselkedés kioltja egymást, így olyan lesz, mintha nem történt volna semmi! - fejtette ki ördögien ravasz tervét.

- Hogy kell sütni? - szólalt meg Andris, a közlegény a maga kis naiv aggodalmával.

- Majd Gour-Man segít! Ő mindig segít... - hangzott el a reménnyel teli válasz a főparancsnoktól.

És milyen igaza volt! Gour-Mant elérte a segélykérés, és csodával határos módon már ott is állt az ajtóban teljes menetfelszereléssel.

A gyerekek egy csöppet sem lepődtek, csak Andris, de ő még csak közlegény. Gour-Man bácsi pedig ünnepélyes keretek között ideiglenesen átvette a főparancsnokságot Jocótól, és hozzálátott a Narancskrémes csokitorta hadművelethez.

Felszerelés 8 főre:

Tortához:

120 g keserű kakaópor

150 g vaj 

50 g porcukor

300 g kristálycukor

120 g liszt

6 tojás

1 dl olaj 

2 tk vanília aroma

A krémhez:

3 dl narancslé (+ egy kis Cointreau a felnőtteknek)

1 narancs reszelt héja

1 csomag vaníliapuding

1 púpos ek krémsajt

2 dl felvert tejszín

1 jó marék mazsola (alkalmasint elhagyható)

200 g fehér tortabevonó a tetejére

A haditerv:

Először a tortát készítjük el.

1.Kivajazzuk, kilisztezzük a tortaformát.

2. Vajat olvasztunk,  majd belekeverjük a kakaóport és a porcukrot

3. 2-3 ek vízzel felöntjük, majd kis lángon összeolvasztjuk.

4. Egy nagy  tálban géppel összekeverjük a többi hozzávalót: a lisztet, a kristálycukrot, a tojásokat, az olajat és a vaníliaaromát.

5. Ehhez öntjük hozzá a kakaós masszát és simára keverjük.

6. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük.

Miközben sül a torta, elkészítjük a krémet:

1. A narancslevet felmelegítjük, majd felfőzzük a pudingporral (felnőtteknek Cointreau-ja most kerülhet bele).

2. Hozzáreszeljük a narancshéjat, belekeverjük a krémsajtot és a felvert tejszínt.

3. Jó alaposan összekeverjük

Miután elkészült a torta, középen vízszintesen kettévágjuk. Az alsó részt megkenjük a krémmel, megszórjuk mazsolával, majd ráhelyezzük a tetejét. 

Az egészet bekenjük még egy kis narancsmasszával, majd alaposan befedjük a gőzfürdőn felolvasztott fehércsokival.

A szülők érkezéséig hűtőben tároljuk.

- Brilliáns! - Ujjongtak a fiúk -  Miénk a győzelem!

- Akkor fog igazán jól esni, ha a csatatér visszaváltozik nappalivá. - Lombozta le a srácokat a számukra már nem is annyira jófej szuperhős. - Gyerünk, pakolás! - adta ki utolsó parancsát az ideiglenes főparancsnok.

A fiúk pedig lázasan nekiláttak pakolni, de mindegyikük a tortára bírt csak gondolni. Gyomruk korgása és nyáluk állandó visszanyelésének zaja pedig elnyomta amint Gour-Man kilépett az ajtón.

- Váljék egészségetekre! - mondta mosolyogva, és szerényen tisztelgett a bajtársak felé.

To be continued...