22. fejezet, avagy A lakásszentelő

A gesztenye az egy olyan dolog, ami minden korosztályt kiszolgál. A gyerekek a vadgesztenyét gyűjtik, rugdalják, szeretik, a felnőttek a szelídebb fajtáját sütik, pürésítik, szeretik. A gesztenyepüré a legkényelmesebb csemege, hiszen az már el van készítve jól. Meg kell venni a boltban, kiolvasztani, ha fagyos, krumplinyomón kipréselni, és az így keletkezett gesztenyegilisztákat egy pohárba helyezni, tejszínhabbal megspékelni, és kész is. Lehet ennél jobb elkészítése a gesztenyének?
Természetesen lehet. De minek cifrázná az ember, merül fel a jogos kérdés. Ha az ember rokonsága jön látogatóba, akkor bizony érdemes egy kicsivel különlegesebb előállni, még a végén megszólják.
Ebből a megfontolásból szeretett volna Marci is előrukkolni valamivel, hiszen jött a család megnézni hogy élnek ők most, hogy összekötötték életüket. Amúgy meg hogy élnének? Boldogság van. De a családnak ezt meg kell mutatni, nekik pedig látniuk kell. Akkor bizony nem elég egy tejszínspray-vel szétfröccskölt fagyott gesztenyekocka. Ide valami különleges kell.
Marci hosszas gondolkodás után azonnal segítséghez fordult. Már nem számított különlegesnek a városban lakó, eleinte gerilla módon konyhákba osonó és főzni tanító szuperhős jelenléte. Sokaknak segített már, mindenki szerette, sokszor főztek együtt. Szóval, csak egy telefon és hamarosan már a konyhában is volt Gour-Man a kis kosarával, amit a jelenlegi probléma elhárítására rakott össze.

Gesztenyés-narancsos szendvics

Hozzávalók:
200 g leveles tészta
1 csomag gesztenyepüré
1 dl tejszín
1 narancs héja reszelve és a leve
200 g étcsoki
100 g vaj

A leveles tésztát kicsomagoljuk, kitekerjük, vagy kinyújtjuk, majd kb 3 cm széles lapocskákra vágjuk. Alá-fölé sütőpapírt teszünk, majd a tetejére ráteszünk egy tepsit. Így sütjük meg amíg aranybarna nem lesz.

Miközben sül, gyorsan összerakjuk a krémet: a gesztenyepürét a narancs héjjával és a levével, valamint a tejszínnel jó alaposan összedolgozzuk, amíg krém állagú nem lesz.
A csokit mindeközben vízgőz felett vajjal felolvasztjuk.

A kihült lapocskák felét megkenjük a gesztenyés krémmel, a másik lapocskát rátesszük, eképpen elkészítve a szendvicset. Az olvasztott csokival megkenjük a tetejét, megszórjuk egy kevéske narancshéjjal, és hűtőben tartjuk tálalásig.

A süti finom, a család elégedett, a fiatalok boldogok. Ennél több nem kell.

Váljék egészségükre!

21. fejezet, avagy az Örökség

Hideg van. Sötét és hideg. Ilyenkor semmihez nincs kedv, de kimozdulni végképp nincs. Mégis kígyózó sor áll a Hely előtt. Az emberek csak állnak, fáznak és reménykednek, hogy ma talán odajutnak az ablakhoz. Állítólag van, aki már több éve minden télen, minden nap kijár, mégsem jutott még hozzá.

Itt álldogál kitartóan Misi is. Misi nagyon szeretne a sor elejére kerülni, de persze nem furakodik. Türelmesen kivárja a sorát, hátha. Tegnap is itt volt, akkor nem sikerült. De majd ma! Ma sikerülnie kell! Elvégre ma van kisfiának a nyolcadik születésnapja és már hónapok óta eltervezte, hogy ezt fognak enni. Kenyérlángost! Misi odavolt a kenyérlángosért. A puha tészta, a tejfölös kence, a szalonna és a hagyma egyszerűen megbabonázta már egészen gyerekkora óta. Nagymamája mindig ezzel várta őt telente, ezért számára ez igazi téli étel volt. Szülei is szerették, ők nagyon jól megtanulták a receptet, de sajnos továbbadni már nem tudták. Miután Misi egyedül maradt, esélye nem volt, hogy újra élvezze nagymamája kenyérlángosát. Telek teltek el anélkül, hogy egy harapás langallót is evett volna.

Viszont most itt van egy sütöde, ami mellett egyik nap elsétálva az a bizonyos illat csapta meg az orrát. Ez nem lehet más, ez az! Elhatározta, hogy megkóstolja, és megmutatja kisfiának, hogy mi is ez, de azóta mindig elfogyott, mire odajutott volna.

Szóval Misi emiatt álldogál a sorban szipogva, átfagyva. Át akarja adni gyermekkora ízét kisfiának.

Egyszer csak kiabálást hallott előröl:

-          Elfogyott emberek! Ma már nem lesz több langalló! Menjenek haza!

A csalódott tömeg egy része elindult haza szemük előtt a forró teát és/vagy forralt bort lebegtetve, amíg egy kisebb csapat kitartóan ott maradt, mivel ők nem kenyérlángosért jöttek, így új erőt merítettek abból, hogy jóval kisebb lett a sor.

Misi egy kicsit tétovázva, de aztán szomorúan elindult ő is hazafelé. Majd legközelebb – mormolta magában.

Egy pillanatra megtorpant az úton. Egy kósza illat csapta meg az orrát. Az nem lehet, hogy itt is… Nem tudta eldönteni, hogy a képzelete játszik vele, vagy valaki a közelben bizony kenyérlángost süt. Minden esetre követte az illatot, ami egyre jobban körülvette őt, így lemondott a hallucináció lehetőségéről.

Az illat egy kis hátsó udvarba vezette, ahol egy nagy kemence állt, előtte munkaasztal és egy furcsa kis ember szemébe húzott szakács sipkával.

Misi azonnal sejtette, bár nem értette, hogy mi is folyik itt.

-          Gour-Man! Hát gondolhattam volna! – lépett közelebb.
-          Mi? Hogy mi? – fordult meg a szakácsruhás
-          Hát igazán jól esik, hogy segít nekem. Igaz, nem tudom, honnan tudta, hogy szükségem volna önre, de hallottam már, hogy mire képes.
-          Ne haragudjon uram, de nem értem, miről beszél. – értetlenkedett amaz.
-          Ugyan-ugyan. – lelkesedett be Misi, és már vette is le a kabátját, mivel a kemence közelében igazán melege lett. – Kezdhetjük.
-          Mit is? – kérdezte zavarában az egyre jobban pánikba esett szakács.
-          Hát tanítson meg kenyérlángost sütni, vagy mutassa meg, hogyan kell, vagy amit ilyenkor szokott. Hallottam ám magáról, Gour-Man… - kezdett türelmetlenkedni Misi.
-          Én tényleg nem tudom, miről beszél, de elárulhatná, honnan tudja, hogy kenyérlángost sütök… Minden esetre, ha ennyire akarja, megmutatom, hogyan kell. De biztosíthatom, hogy összekever valakivel.
-          Hát persze – kacsintott oda Misi – értem én. Akkor kezdjük is, mert igazából sietnék.

A szakácsruhás belátta, hogy bolondokkal nem szabad kötözködni, így inkább belekezdett egy újabb adag kenyérlángos elkészítésének. A lelkes idegen pedig odaállt mellé és minden mozdulatát figyelte. Látszott, hogy szívből szereti ezt az ételt és tényleg hiszi, hogy ő valami szuperhős. A lényeg igazából, hogy megtanulja, hogyan készül ez a finomság, ha ettől lesz boldog. A körítés az mindegy is. A boldogság a lényeg.

Hozzávalók (két tepsihez):

 

1kg. liszt

1 ek só

1tk cukor

1cs friss élesztő vagy 2 szárított

1/2 liter langyos víz

1 nagy pohár tejföl

2 gerezd fokhagyma

snidling

2 nagy fej lila hagyma

bacon

sajt 

 
A tészta alapanyagait bedagasztjuk jó alaposan, hogy egy szép rugalmas kenyértésztát kapjunk, 1 órát pihentetjük, kelesztjük. 

Közben a tejfölt kikeverjük a fokhagymával és a snidlinggel. A lila hagymát felszeleteljük.

Ha megkelt a tészta, ketté vesszük, a tepsi méretére nyújtjuk.

Jól megkenjük a fokhagymás tejföllel és rátesszük a bacont, lila hagymát. 
200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Amikor már majdnem kész, rászórjuk a reszelt sajtot és sajtpirulásig sütjük.

Misi alig bírta kivárni, hogy megsüljön az első adag. Remegve harapott bele. Egy szempillantás alatt újra kisfiú lett a nagymamája konyhájában.

- Ez az! - kiáltotta. Köszönöm Gour-Man! Nagyon köszönöm!

- Hát igazán nincs mit, de még mindig nem tudom, hogy miről beszél.

- Jól van, hagyja már. Ez csodálatos. De fog ízleni ez a Kölyöknek. Köszönöm még egyszer, maga egy remek ember. De most rohanok is!

Távoztában azért felkapott pár szeletet a miheztartás végett.

- Hát váljék igazán egészségére! - mondta utána a még mindig meglepett szakács, de azért huncutan mosolygott a bajsza alatt. - Bolond ember ez, de legalább boldog. Ez számít.

20. fejezet, avagy a Kínai nagy falat

Sanyi egész gyerekkorában oda volt a kungfus filmekért. Betéve tudta az összes mozdulatot, ismerte a színészeket, remekül halandzsázott kínaiul. Még magát is Ni San-nak hívatta a többiekkel, akik eleinte kinevették, majd ráhagyták, végül vele nézték a nagy klasszikusokat. Ilyenkor általában rizst ettek. Azt tudtak csinálni. Tasakos rizst hurkapálcikával. Ez volt nekik Ázsia.

Évek teltek el, de Sanyinál, vagyis Ni San-nál nem csökkent a lelkesedés. Igaz ritkábban, de ugyanolyan áhítattal tudott ezredjére végignézni bármelyik Jackie Chan filmet. Igaz, közben azért nyitott a komolyabb filmekre is, de a varázslat az megmaradt.

Drága Asszonykája annyira nem volt oda ezekért a filmekért, de szerette férjét. Szerette, hogy ilyenkor mindig maga elé vesz egy tál rizst, semmi mást, és azt majszolta immáron igazi kínai evőpálcikával, amit tesója, Karcsi hozott még valamelyik világjáró túrájáról.

Néha ugyan rendeltek kínait a közeli büféből, az valahogyan sosem volt az igazi. Nem ők csinálták.
Egyik nap az Asszonyka kitalálta, hogy majd ő megcsinálja a maga kínaiját az ő Sanyijának. Persze nem nagyon tudta, hogyan fogjon hozzá. Viszont leleményes volt és egyszerűen fogta magát és lement a kínai büfébe, hogy kikérje az ottani hongkongból érkezett főszakács, Lajosbá segítségét.
Meglepetésére nem találta sehol sem Lajosbát, sőt, senki nem volt az étteremben. Hátrament, hogy találjon valakit, akitől útbaigazítást kérhet.
Egészen hátul a konyhában, hallott némi zajt.
- Jöjjön csak, jöjjön csak! – hallotta a hangot – Gour-Man vagyok, Lajosbá ma szabadnapos. Én majd segítek, hogy Sanyinak meg tudja főzni az áhított vacsorát. Már előkészítettem mindent.
Az Asszonyka meglepődött, először nem is értette, majd a kandi kamerákat kereste, végül eszébe jutottak a Gour-Manról szóló mesék, és megnyugodva lépett a hang felé. Tudta, hogy most finomat fog tanulni.
- Kezdhetjük! – mondta boldog magabiztossággal, és odaállt a gasztroszuperhős elé.

Édesen csípős csirke szezámos bundában, tojásos rizzsel és chilis káposztasalátával

Hozzávalók:

Szezámos csirke
100 dkg csirkemell filé
8 evőkanál étkezési keményítő
6 evőkanál finomliszt
1 ek napraforgó olaj
1/2 dl víz
1 db tojás
3 ek napraforgó olaj a sütéshez

A máz
100 ml ketchup
2 ek cukor
1 ek szójaszósz
 erős pista, vagy chili
1 ek szezámmag

Tojásos rizs
1/2 kg rizs
csipet só
1 ek napraforgó olaj
3 tojás

Csípős káposztasaláta
4-5 levél káposzta
1 tk só
1 ek cukor)
1 ek ecet
1 ek erős pista

A káposztát vékony csíkokra szeleteljük, majd sózzuk. Összekeverve kicsit pihenni hagyjuk.
Ecettel, cukorral, majd az erős pistával jól összekeverjük és tálalásig hűtőben tartjuk.

Ezután foglalkozhatunk a csirkével.
A csirkemellet megtisztítjuk, majd  kockákra vágjuk. Most elkészítjük a bundát: a keményítőt és a lisztet elkeverjük, hozzáadjuk a tojást, vizet és az olajat. Jó alaposan összekeverjük, amíg palacsintatészta szerű tésztát nem kapunk. Ebbe beleforgatjuk a csirkemell kockákat. Forró olajban kisütjük.

Most pedig jöhet a szezámos máz: A cukrot egy kevés vízzel megolvasztjuk, majd a többi alapanyaggal jól összekeverjük.

A kisült bundázott csirkéket alaposan átforgatjuk ebben a mázban.

Végül pedig elkészítjük a rizst: A rizst megfőzzük (1 rizs, másfél víz, kis só, olaj), majd a közepére mélyedést formázunk, ebbe öntünk egy kis olajat, majd a felvert tojásokat. Óvatosan kevergetve lassan összekeverjük a rizzsel. Amint a tojás majdnem megszilárdul, levesszük a tűzről, és elkiáltjuk magunkat, hogy kész!

Evőpálcával, többször meghajolva tálaljuk.

 

 








Nem szép, de finom.... :)

成為你的健康 (Váljék egészségedre!)

19. fejezet, avagy a Világmegváltás

Szombat van. 

Akkor pedig program van. Akkor pedig kell valamit vinni. Mégis csak vendégül látnak, nem? Hónapok óta összeülünk szombatonként mi hatan. Néha csak négyen. Kártyázunk, beszélgetünk, iszogatunk. Megváltjuk a világot persze. Amikor a lányok lefekszenek már aludni, akkor váltjuk csak meg igazán. Mi, férfiak. Nincs tabu téma, nincs összeveszés. Kiabálás, anyázás van, de összeveszés nincs. Maximum, ha elfogy a bor, de akkor is csak pillanatnyi a pánik, mert van ott még, ahonnan ez jött…

Ki kéne találni valami újat. Mindig a chips-ropi-szotyi vonalon mozgunk. Jó, a lányok sütnek néha pogácsát, meg zöldséget tunkolunk szószokba. Szó se róla, finom az is, de ha az ember éhes, akkor éhes.  Merugye a világmegváltásban megéhezik az ember… Ki kéne találni valami újat….

Készülődvén az aktuális szombatra, kitaláltam, hogy majd én sütök valamit. Persze semmi komoly, csak valami eszegetős, húsos-sajtos, laktató sós akármit akartam. Nem nevezném süteménynek, holott ami sütőben sül, az sütemény. Innen a neve. De nekem a sütemény az édes, krémes. De ez sós, férfias lesz. A lányok majd néznek nagyot biztosan. Remélem. Legrosszabb esetben pattogtatunk kukoricát…. Abból baj nem volt még.

Konkrét ötlet híján bárminemű receptet kerestem, ami az alapgondolatnak megfelelne. Pogácsát nem akartam, az a lányok reszortja. Én valami többet-jobbat kerestem.

Volt régen valami Gour-Man fazon, aki segített, ha az ember tanácstalanul bolyong a konyhában. Visszajöhetne már igazán. Végre, amikor szükség volna rá… Nem is kellett sokat várnom. Ami azért lássuk be fura és egyben ijesztő is. Másnap a postaládában várt egy levél. Vagyis inkább egy recept. Pont az, amit kerestem. Húsos, sós, nem ördöngős, tökéletes! Aláírásnak csak egy nagy cirádás G betű volt, meg némi lisztes paca. Nem volt nehéz összerakni a kirakóst.

Gyorsan fogtam magam, elszaladtam a boltba bevásárolni a hozzávalókat és nekiláttam…

Mi kell hozzá?

2 csomag leveles tészta

1 csomag bacon (természetesen)

10-15 dkg sonka

15 dkg sajt

2 db színes kaliforniai paprika

mustár

tejföl

só, bors, petrezselyem

2 tojás

A kinyújtott leveles tésztát közepes szélességű lapokra vágni. Egy tortaformát kivajazok (vagy kibélelem sütőpapírral), és körberakom a lapokat, hogy az egyik fele legyen a lapon. A mustárt és  tejfölt összekeverem, sóval, borssal, petrezselyemmel megszórom és az egészet összekeverem. Ezt rákenem a lapokra, majd szépen rárakom sorba az alapanyagokat. A bacont (amit előtte megsütöttem), a sonkát, a paprikákat, és a sajtot jó bőven. Arra figyeljünk azért, hogy ne legyen túlzsúfolt, hogy a tészta másik felét szépen rá tudjuk hajtani. Így is teszünk. Tulajdonképpen egy koszorút kapunk ekképpen. A szélét jól összedolgozzuk, hogy ne nyíljon ki. A tetejét beszurkáljuk és megkenjük felvert tojással. 180°C-os előmelegített sütőben kell kb 20-30 percig sütni, vagy ameddig szép pirult nem lesz a teteje.

 Nem maradt már más hátra, mint beszerezni a bort, és megindulni az újabb világmegváltás felé, de ma kivételesen eszünk valami újdonságot is!

 

Azért majd koccintunk este ennek a Gour-Mannak az egészségére is!

Ahogy a levél hátoldalán láttam:

Váljék egészségetekre!