5. fejezet, avagy a Versenyszellem

Siheder korában hősünket még nem foglalkoztatták olyan dolgok, mint az emberiség főzésszeretetének visszaszerzése, konyhai analfabéták tanítása szakácskönyvet írni-olvasni jól, vagy éppen csak kétségbeesett főznivágyók egyengetése. Sokkal inkább szerette bontogatni szárnyait, fejleszteni főzési képességeit, kielégíteni gasztrovágyait. Egyszóval ott főzött, ahol tudott és engedték.

Ezen megfontolásból sűrűn vett részt különböző megmérettetésen, versenyen, ahol a mai világ főzni tudó és ezt megmutatni akaró emberkéi gyűltek össze, hogy egymás ízlelőbimbóját megcsiklandozva elvigyék az Arany Fakanalat. A kicsi Gour-Mannak már négy volt ebből a díjból. Azért csak négy, mert kettőt elkártyázott, egyet pedig elajándékozott egy lánynak, aki egyszer kiváló mustáros-vajas kenyeret készített. Mindemellett világraszólóan meseszép volt. Tehát négy trófea maradt neki, ami, ha azt vesszük, hogy a világ legelismertebb szakácsainak is maximum kettő volt, igencsak figyelemre méltó teljesítmény.

A verseny, mint mindig, különleges volt. Fűszerek tömkelege, pirított hagyma, sült szalonna és friss zöldségek illata zengte be a területet. Aki csak arra merészkedett összecsordult nyállal próbált mélyeket szippantani a telített levegőbe. Körülbelül 10-15 fiatal, öreg, férfi, nő kavargatta a kondérját, kóstolgatta főztjét, és árgus szemekkel leste a szomszédját, hogy ki, hogyan, mit, meddig készíti. Ennyi ember volt csak, aki kimert állni főzőtudományával a publikum elé. A boldog zsűri pedig várta, hogy elkészüljenek a csodák, hogy degeszre kóstolhassák magukat. Nagy nap volt ez számukra is: végre ehettek valódi ízeket.

A verseny során sorra hullottak ki a különböző pástétomok, főzelékek, pecsenyék, míg végül csak két nagyreményű harcos maradt a konyhaasztalon túl. Hősünk, aki ekkor még nem használta jólcsengő Gour-Man nevét, és egy Lipót nevű fiatalember, aki mindenáron be szerette volna bizonyítani rátermettségét.
Mindketten igazán odatették magukat, zakatolt a konyhakés, rotyogott a lábos, főződött a főzendő, de a tapasztalat és a veleszületett tehetség az ifjú Gour-Man számára kedvezett. Lipót már az első késsuhintásnál látta, hogy nem sok esélye van, holott eddig egészen magabiztosan tört előre. De be kell látni, amit be kell látni. "Ebből a srácból egyszer még nagy konyha-hős lesz" - mormogta maga elé tudat alatt prognosztizálva.

A zsűrinek sem volt kétsége, hogy a két kiváló étel közül melyik az, amelyik a győztes trófeát kapja. A győztes étel pedig nem volt más, mint egy parádés Tárkonyos csirkés-tarjás töltöttmuffin. Lipót különleges Camambert-es töltöttcsirkéje sem volt piskóta, de nem lepődött meg senki, amikor szoros pontozás mellett a muffin aratta le a babérokat.
A fiatal többszörös bajnokunk nem is titkolta, hogyan készítette el ezt a fogását, remélte, sokan ellesik könnyed mozdulatait, így folyamatosan, már-már tanári előadásmóddal kommentálta, hogy mit, hogyan készít:

6 személyre ezeket az alapanyagokat kell előkészíteni:
15 dkg vaj a tésztához (kicsit legyen több, mert kell a kikenéshez is) + 2 dkg a töltelékhez
37 dkg liszt
1 szép szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál tárkony
60 dkg csirkemell
30 dkg főtt tarja
20 dkg trappista sajt
só, bors
1 db tojás
2 ek tejszín

Ha ez mind megvan, akkor már csak össze kell rakni, amink van:
A vajat 1,6 dl vízzel felforraljuk, majd a tűzről levéve a liszttel és a sóval elkeverjük, majd egy kellemesen csillogó tésztát gyúrunk belőle. Lényeg, hogy lágy és rugalmas legyen!

Ekkor begyújtjuk a sütőt és 160 °C-ra jól előmelegítjük.
Egy hetyke lábosban vajat olvasztunk, és a felkarikázott póréhagymát rádobjuk fonnyadni. Rányomjuk a fokhagymát, megszórjuk a tárkonnyal, és 6-7 percig pároljuk ebben a formában. Miközben félretesszük hűlni, hozzálátunk a csirkemell és a tarja felkockázásához, majd a húst jól összedolgozzuk a hagymás keverékünkkel, majd meghintjük sóval-borssal, ahogy mondják, ízlés szerint, majd az egészet nyakon szórjuk darált sajttal, és visszatesszük a tűzre, hogy a sajt beleolvadjon.

A tésztát újra elővesszük, és ketté szedjük (a pite alja és teteje). Lisztes deszkán vékonyra nyújtjuk, majd a muffinsütő formájának megfelelő korongokra szeljük, és a kivajazott formát kibéleljük a tésztánkkal. A tészta másik felét kisebb korongokra, de hasonló módon szeljük.
A jól összeállt töltelékkel alaposan megtöltjük a kosárkákat, majd a kisebb  lapocskákkal lefedjük, a széleket jól összenyomkodjuk.
Villával megszurkáljuk a tetejét és tojásos-tejszínes keverékkel alaposan bekenjük.

Sütőben aranybarnulásig sütjük, és már készen is van ez a kitűnően friss, mindenkor fogyasztható csemege.

Az ifjú átvette a díját a jóllakott zsűritől, ám azon nyomban, egy szó nélkül a szomorkodó Lipót kezébe nyomta és gratulált neki. Átadta a stafétát. Jobban örül, ha a társa (is) örül. Ilyen ember volt ő. Már akkor is.

A nyálcsorgató közönség nem győzte tapsviharral ünnepelni a két győztest. A kíváncsi emberek kérdésekkel bombázták a fiatalembert:
- Mit üzen azoknak, akik ki fogják próbálni a receptjét?
- Váljék egészségükre! - mondta kicsit elpirulva, mert nem hitte volna, hogy ilyen hatással lehet az emberekre. Akkor még nem hitte...

To be continued....