21. fejezet, avagy az Örökség

Hideg van. Sötét és hideg. Ilyenkor semmihez nincs kedv, de kimozdulni végképp nincs. Mégis kígyózó sor áll a Hely előtt. Az emberek csak állnak, fáznak és reménykednek, hogy ma talán odajutnak az ablakhoz. Állítólag van, aki már több éve minden télen, minden nap kijár, mégsem jutott még hozzá.

Itt álldogál kitartóan Misi is. Misi nagyon szeretne a sor elejére kerülni, de persze nem furakodik. Türelmesen kivárja a sorát, hátha. Tegnap is itt volt, akkor nem sikerült. De majd ma! Ma sikerülnie kell! Elvégre ma van kisfiának a nyolcadik születésnapja és már hónapok óta eltervezte, hogy ezt fognak enni. Kenyérlángost! Misi odavolt a kenyérlángosért. A puha tészta, a tejfölös kence, a szalonna és a hagyma egyszerűen megbabonázta már egészen gyerekkora óta. Nagymamája mindig ezzel várta őt telente, ezért számára ez igazi téli étel volt. Szülei is szerették, ők nagyon jól megtanulták a receptet, de sajnos továbbadni már nem tudták. Miután Misi egyedül maradt, esélye nem volt, hogy újra élvezze nagymamája kenyérlángosát. Telek teltek el anélkül, hogy egy harapás langallót is evett volna.

Viszont most itt van egy sütöde, ami mellett egyik nap elsétálva az a bizonyos illat csapta meg az orrát. Ez nem lehet más, ez az! Elhatározta, hogy megkóstolja, és megmutatja kisfiának, hogy mi is ez, de azóta mindig elfogyott, mire odajutott volna.

Szóval Misi emiatt álldogál a sorban szipogva, átfagyva. Át akarja adni gyermekkora ízét kisfiának.

Egyszer csak kiabálást hallott előröl:

-          Elfogyott emberek! Ma már nem lesz több langalló! Menjenek haza!

A csalódott tömeg egy része elindult haza szemük előtt a forró teát és/vagy forralt bort lebegtetve, amíg egy kisebb csapat kitartóan ott maradt, mivel ők nem kenyérlángosért jöttek, így új erőt merítettek abból, hogy jóval kisebb lett a sor.

Misi egy kicsit tétovázva, de aztán szomorúan elindult ő is hazafelé. Majd legközelebb – mormolta magában.

Egy pillanatra megtorpant az úton. Egy kósza illat csapta meg az orrát. Az nem lehet, hogy itt is… Nem tudta eldönteni, hogy a képzelete játszik vele, vagy valaki a közelben bizony kenyérlángost süt. Minden esetre követte az illatot, ami egyre jobban körülvette őt, így lemondott a hallucináció lehetőségéről.

Az illat egy kis hátsó udvarba vezette, ahol egy nagy kemence állt, előtte munkaasztal és egy furcsa kis ember szemébe húzott szakács sipkával.

Misi azonnal sejtette, bár nem értette, hogy mi is folyik itt.

-          Gour-Man! Hát gondolhattam volna! – lépett közelebb.
-          Mi? Hogy mi? – fordult meg a szakácsruhás
-          Hát igazán jól esik, hogy segít nekem. Igaz, nem tudom, honnan tudta, hogy szükségem volna önre, de hallottam már, hogy mire képes.
-          Ne haragudjon uram, de nem értem, miről beszél. – értetlenkedett amaz.
-          Ugyan-ugyan. – lelkesedett be Misi, és már vette is le a kabátját, mivel a kemence közelében igazán melege lett. – Kezdhetjük.
-          Mit is? – kérdezte zavarában az egyre jobban pánikba esett szakács.
-          Hát tanítson meg kenyérlángost sütni, vagy mutassa meg, hogyan kell, vagy amit ilyenkor szokott. Hallottam ám magáról, Gour-Man… - kezdett türelmetlenkedni Misi.
-          Én tényleg nem tudom, miről beszél, de elárulhatná, honnan tudja, hogy kenyérlángost sütök… Minden esetre, ha ennyire akarja, megmutatom, hogyan kell. De biztosíthatom, hogy összekever valakivel.
-          Hát persze – kacsintott oda Misi – értem én. Akkor kezdjük is, mert igazából sietnék.

A szakácsruhás belátta, hogy bolondokkal nem szabad kötözködni, így inkább belekezdett egy újabb adag kenyérlángos elkészítésének. A lelkes idegen pedig odaállt mellé és minden mozdulatát figyelte. Látszott, hogy szívből szereti ezt az ételt és tényleg hiszi, hogy ő valami szuperhős. A lényeg igazából, hogy megtanulja, hogyan készül ez a finomság, ha ettől lesz boldog. A körítés az mindegy is. A boldogság a lényeg.

Hozzávalók (két tepsihez):

 

1kg. liszt

1 ek só

1tk cukor

1cs friss élesztő vagy 2 szárított

1/2 liter langyos víz

1 nagy pohár tejföl

2 gerezd fokhagyma

snidling

2 nagy fej lila hagyma

bacon

sajt 

 
A tészta alapanyagait bedagasztjuk jó alaposan, hogy egy szép rugalmas kenyértésztát kapjunk, 1 órát pihentetjük, kelesztjük. 

Közben a tejfölt kikeverjük a fokhagymával és a snidlinggel. A lila hagymát felszeleteljük.

Ha megkelt a tészta, ketté vesszük, a tepsi méretére nyújtjuk.

Jól megkenjük a fokhagymás tejföllel és rátesszük a bacont, lila hagymát. 
200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Amikor már majdnem kész, rászórjuk a reszelt sajtot és sajtpirulásig sütjük.

Misi alig bírta kivárni, hogy megsüljön az első adag. Remegve harapott bele. Egy szempillantás alatt újra kisfiú lett a nagymamája konyhájában.

- Ez az! - kiáltotta. Köszönöm Gour-Man! Nagyon köszönöm!

- Hát igazán nincs mit, de még mindig nem tudom, hogy miről beszél.

- Jól van, hagyja már. Ez csodálatos. De fog ízleni ez a Kölyöknek. Köszönöm még egyszer, maga egy remek ember. De most rohanok is!

Távoztában azért felkapott pár szeletet a miheztartás végett.

- Hát váljék igazán egészségére! - mondta utána a még mindig meglepett szakács, de azért huncutan mosolygott a bajsza alatt. - Bolond ember ez, de legalább boldog. Ez számít.

2. fejezet, avagy a Nagyi főztje

Özvegy Szabóné, Balogh Éva (a családnak csak 'Néni'), öreges, magányos nyugdíjas éveit az unokái tudták csak vidámabbá tenni. Egészen addig, amíg fel nem nőttek, és mar nem nagyon tudtak értékelni a 'Néni' főztjét. Mert bizony ő még főzött. Igazi házias dolgokat, amiket még a anyjától, meg a nagyanyjától tanult. Kiváló főzelékeket, ragukat, vadast, pacalt és egyéb nem mesterséges ételeket tudott összerittyenteni boldogan. Másra nem is volt szükség. Ezekkel a fejedelmi étkekkel évtizedeken keresztül nem volt semmi probléma, eszükbe sem jutott, hogy egyszer majd fejtörést fog okozni, hogy mi kerüljön az asztalra.

Ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez az idő is eljött.

Történt ugyanis, hogy az unokák már nem nagyon látogatták 'Nénit', de ha látogatták is, sohasem kértek enni. Ezek a nemevős látogatások pedig egytől egyig fájdalmat okoztak 'Néninek'. Milyen nagymama az, akinek a főztje nem ízlik az unokáknak? - így ostorozta magát esténként, mielőtt álomra hajtotta fejét. De az unokák már valóban nem vágyták a régi jól bevált fogásokat. "Mi már bemekiztünk, nem kérünk" - mondogatták egyre kerekebb arckifejezéssel. 'Néni' nem értette a bemekizni kifejezést, így csak szomorúan visszatette a cvekkedlit a jégre.

Egyik reggel arra kelt fel, hogy eltökéltség tüze lobbant szívében, és elhatározta, hogy csak azért is fog olyat főzni, amit szeretnek ezek a csibészek!! Ha még egyszer bemekiznek (bármit is jelentsen) örök átkot fog szórni a fejükre, és ezzel egy öreg hölgy sosem szokott viccelni, pláne ha a főztjéről van szó. Otthonkáját magára kapta, büszkeségét félre tette, és telefonon igyekezett megtudni, hogy mit szoktak enni a kedves ifjak. A kapott válasz még jobban elcsüggesztette. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni azokkal a szavakkal, hogy "burger", "bigmakk", "sajtbi" és még számos olyan értelmetlen kifejezés, amit megjegyezni sem tudott. Már abban is kételkedett, hogy jól hallja-e ezeket a halandzsa ételeket, ha egyáltalán ételekről van itt szó. Szépen lejegyzetelt mindent, amit tudott, és maga elé bámult. Most mitévő legyen? Nem léphet vissza, el van határozódva, ez pedig nem történik meg minden nap.

Ő is hallotta már a legendát arról a bizonyos emberről, aki segít főzni a bajbajutottaknak. Sosem hitte volna, hogy neki, özvegy Szabóné, Balogh Évának (a családnak csak 'Néni'), valaha szüksége lesz egy ilyen segítségre.

Ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott,ez az idő is eljött.

Vett egy nagy levegőt, és átment Terikéhez. Ha valaki, ő tudja, hogy lehet elérni Gour-Man-t. Terike  ismer mindenkit. Olyan kiterjedt kapcsolatrendszere van, hogy nincs az az ember,  aki elbújhat előle. Természetesen Terike tudta, hogy 'Néni' átmegy hozzá, mert tudta. Mindent tud. Azon sem lepődött meg, hogy miután a kötelező másfél órás pletykabarter után 'Néni' megemlítette, hogy Gour-Manra van szüksége. Felhörpintette málnaszörpjét és telefonhoz ült. Nem kellett sok idő, mire az egyik barátnőjének a fiának a régi osztálytársának a barátnőjének az anyjának a fodrásza meg tudta mondani, hogy lehet elérni a gasztro-szuperhőst.

Hősünk pedig jött. A már megszokott pontosságával, precizitásával, szerénységével. Útközben minden információt, és szükséges alapanyagot beszerzett, így már nem volt semmi az ellen, hogy egy újabb hőstettet hajtson végre.

"Ha a kölykök "bigmekket" akarnak, "bigmekket" kapnak!" Gour-Man tudja a módját, hogy lehet nagyon könnyen, háziasan kielégíteni az effajta vágyakat valódi nagymama stílusban.

Nincs is másra szükség, mint:

- Szendvicskenyérre

- Különféle sonkákra

- Baconre

- Mustárra

- Tejfölre

- Ketchupra

- Friss jégsalátára

- Paradicsomra

- Sajtra

- Sóra,borsra

A kenyereket enyhén meg kell pirítani, majd a mustár és tejföl fűszerrel való egyvelegét rákenni az egyik kenyérszeletre. A felvágottakat és a bacont szintén meg kell pirítani, a paradicsomot felkarikázni, majd a megkent kenyérre helyezni. Erre kerül a sajt, a ketchup és a salátalevél. Ezt lefedjük egy újabb szelet kenyérrel, amit előzőleg mindkét oldalán megkentünk a mustáros-tejfölös kencével. A előző felpakolási technikát megismételjük, majd ezt lefedjük egy végső szelettel.

 

Háromszögbe vágjuk, beleszúrunk egy-egy olajbogyóval felszerelt szendvicspálcát, és stílszerűen sültkrumplival tálaljuk.

Ez a kitűnő, gyors ám mégis különleges szendvics a Club Sandwich-ek kategóriájába tartozik, amelynek számtalan változata ismert. A fent leírt és elkészített változat már többször is megállta a helyét, így Gour-Man biztos volt abban, hogy a 'Néni' rakoncátlan unokái is vissza fognak térni a nagyihoz, hogy ezt a remek "bigmakkot" élvezhessék.

Özvegy Szabóné, Balogh Éva (a családnak csak 'Néni') szépen lejegyezte, hogyan készül a "Klupszendvics", és közben teljes szívből jövő szeretettel ölelte megmentőjét, aki minden bizonnyal visszaszerezte neki unokáit.

Gour-Man már az ajtóban állt, útra készen, hiszen neki másutt is dolga van. Búcsúzóul szerényen csak annyit mondott:

-Váljék egészségükre!

To be continued...