11. fejezet, avagy a Suhanc

Időpont: Szerda, negyed kettő. Helyszín: a Suhanc nevű kricsmi jobb hátsó asztala.

Itt ücsörög Takács bácsi, ki tudja hanyadik kisfröccse mellett, egyedül magában motyogva. Így megy ez már évek óta. Minden nap eszik egy porlevest, de különben fröccsözik, és magában beszél. Senki nem tudja, mi történt vele, senki nem tudja, mit motyog. Nem mertek még leülni mellé. Nem is nagyon akarták zavarni.

Suhanc, a kocsma névadó kocsmárosa, aki már körülbelül negyven éve kinőtt a suhanc korból, állítja, hogy recepteket motyog, de ő egy kukkot sem ért belőle.

Szerda, fél kettő, egy idegen leül Takács bácsi mellé, két kisfröccsel. Az idegen szakácsruhát visel és van valami hősies a megjelenésében.
- Tudja, hogy készül a jó vadas? - kérdezte egy kis idő után Takács bácsi az idegentől.
- Tudom. - hangzott az őszinte válasz.
- Az más. Én már unom... Ezen a héten minden nap azt főztem. Múlthéten perkelt volt. Jövőhéten megint vadas lesz. Mit csináljak, ha csak ezeket ismerem?
- De hisz minden nap itt ül, és maximum egy porlevest eszik.
- Maga még fiatal. Tudja, én fejben főzök. Nincs nekem már igazán étvágyam, csak egy levest bírok enni. El is telek vele. Viszont szeretem a recepteket, csak sajnos a perkelten és a vadason kívül nem ismerek mást, így azokat főzöm fejben. Tegnap különösen jó lett a vadas, kár, hogy nem volt itt...
- Szeretnék segíteni. Mit szólna ma egy új recepthez?
- Hm, az jó lenne, úgy is ebédidő van. Mit tud?
- Franciás zöldség ragús csirkemell. Ezt főzzük ma.
- Rendben, de szigorúan fejben!
- Csakis...

Hozzávalók (2 főre):
- 1 egész csirkemell filé
- 10 dkg zsírszalonna
- 3 nagyobb szál sárgarépa
- 3 szál fehérrépa
- 1 fél zeller
- 1 szál póréhagyma
- 2 dl tejszín
- 2 dl száraz fehérbor
- só, bors

Így készül fejben:

1) A szalonnát kockára vágjuk és kiolvasztjuk, a zsírjában elősütjük az előzőleg nagyobb szeletekre felvágott, sózott, borsozott csirkemelleket. A húst kivesszük, félre tesszük. 
2) A visszamaradt zsiradékban lepirítjuk a karikára vágott póréhagymát, sárgarépát, zellert és fehérrépát.

3) Fehérborral és tejszínnel felengedjük, és a hússal együtt az egészet készre pároljuk.

4. Rizs körettel fenséges fogásként tálaljuk.

- Hmm... - nyalta meg szája szélét Takács bácsi. Ilyen finomat is régen hallottam már!
- Akarja, hogy el is készítsük? - kérdezte Gour-Man
- Áh, köszönöm, már jól laktam. - mondta Takács bácsi, és bekanalazta levesének utolsó cseppjeit.

- Váljék egészségére. - állt fel az asztaltól az idegen és szerényen távozóra fogta lépteit...

To be continued...

3. fejezet, avagy Anyu zöldséges csirkespagettije

Gour-Man elégedetten pakolászott rejtekhelyén, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg embernek tudott segíteni, és egyre többször érzi a házikoszt illatát az utcán. Ez örömmel töltötte el. De még koránt sincs vége a küldetésnek, hiszen annyi, de annyi otthonba kell visszavarázsolnia a főzés szeretetét.

Még mindig megremegett, amikor elsétált egy gyorsétterem előtt és látta, hogy még mindig tele van emberekkel. Szomorú volt tőle. Ez ellen kezdett el harcolni.

Receptkönyveit pakolászva elmerengett, hogy és mikor kezdte ezt az egész mókát. Mosolygott, mert fogalma sem volt. Egyszer csak azon kapta magát, hogy feladta eredeti identitását, és Gour-Manként folytatta pályafutását. Igaz, eredeti pályafutása messze volt a konyhától, de számára mindig a sütés-főzés volt az igazi életpálya. Igaz, ez az irodában csak elmélkedés, tervszövögetés volt, de ennek köszönhette e nemes elhatározást, ami most milliók (de legalább százezrek) életét tette és teszi jobbá, vidámabbá.

Szóval pakolászta a recepteket és nosztalgiázott. Kezébe akadt egy réges-régi, elfelejtettnek hitt recipe. Ezt a különleges ételt még anyukája tanította neki, ezáltal különösen kedves volt szívének. Különleges alkalom kell ahhoz, hogy ezt továbbadja valakinek. Vagy, ha nem is különleges, de bármilyen. Gour-Man igazából nem spilázza túl ezeket a dolgokat. Ha valakinek szüksége van segítségre, segít. Akár anyuka receptjét is boldogan megosztja a rászorulókkal. Végigolvasta a receptet, közben nagyokat nyelt. Korgó gyomra elnyomta a kinti utca zaját. De ez boldog korgás volt. Hiszen fejben már főzött, és tudta hogy hamarosan valóban megfőzi ezt a csodát.

Ekkor valaki becsúsztatott egy papírost az ajtaja alatt. Gour-Man mosolyogva felvette gasztro-szuperhősi jelmezét, kiválasztotta legkedvesebb fakanalát, és fütyörészve lépett ki az ajtón, miközben elkezdte átolvasni, hogy ki a mai segélykérő, aki a véletlen folytán egy csodálatos étellel lesz gazdagabb.

Bozóki Ági húszasévei végefelét járta, és már nagyon vágyott egy olyan kapcsolatra, ahol már úgy képzelheti el magát esküvői ruhában, hogy valóban esküvői ruhában van. Gyerekeket is akart. Ennek a vágynak nem is lett volna semmi ellene, hiszen nagyon szép lány rengeteg udvarlóval maga körül. De valamiért még nem érezte, hogy a kapcsolata elérte volna azt a pontot, hogy komolyabbra forduljon. Ennek pontosan tudta az okát: pocsék módon főzött. Ő pedig, ha már ott tart az élete szeretne nagyon jó, de legalább remekül főzni. Ági lelkesen próbálkozott, de az égett pirítóson és a kenőccsé főzött tésztán kívül semmi ehetőt nem tudott készíteni.

Tudta, hogy segítségre van szüksége, mert most egy olyan fiúval jár, aki minden szempontból megfelelne neki. Szerette Ágit. A lány pedig emiatt meg akart tanulni igazán főzni. Gour-Man az egyetlen ember, aki ilyen helyzetben szóba jöhet, elvégre vészhelyzetről van szó.

Hősünk pedig tudta, hogy mi az a vészhelyzet, elvégre ez volt a specialitása. Pont kapóra jött az anyuka receptje. Ez megold minden problémát. Elvégre az Anyu zöldséges csirkespagettije minden ízlést tökéletesen kielégít, miközben láthatatlanul is megtanít a konyhatechnológia élvezetére. Útközben beszerezte a hozzávalókat:

csirkemell

bacon/kolozsvári szalonna

vöröshagyma, fokhagyma

piros húsos paprika

alma

csemege uborka

paradicsom

paradicsompüré

só, bors, majoranna

fehérbor

tejszín

spagetti tészta

sajt

Ágihoz érve, rögtön nekiálltak a munkának, elvégre hamarosan beesteledik és jön a randevú. Nem lenne szerencsés összeakadni a delikvenssel, elvégre itt akár házasság is lehet a történet vége, azzal pedig nem viccelünk. Így hát közösen, hatékonyan elkészítették ezt a kitűnő fogást.

A csirkét, szalonnát vékony csíkokra, a zöldségeket és az almát apró kockákra vágták.

A szalonnát kiolvasztották vékony olajon, majd a hagymákat a keletkezett szalonnás zsíron megfonnyasztották. Erre ráhelyezték a csirkecsíkokat, amiket fehéredésig megsütöttek. Ezt követően sóval, borssal, majorannával megfűszerezték, majd a felkockázott hozzávalókat hozzáöntötték. A keletkezett egyveleget a paradicsompürével és egy pohár fehérborral tették különlegessé, és így rottyasztották tovább. Amikor a hús kellően megpuhult, hozzáöntötték a tejszínt, és még egy rotty erejéig a lángon hagyták.

Mindeközben a spagetti tésztát sós, olajos vízben megfőzték, és mikor mindkettő edényben elkészült az étel, hozzáláttak egyesíteni őket.

Hőálló edényt, vagyis jénait vettek elő és szépen rétegesen felhalmozták, telepakolták a tálat. Alulra tészta került, rá egy adag húsos missung, reszelt sajt, majd megint tészta. Egészen addig, amíg el nem fogyott a hús. Zárásként tészta és sajt került a tálba, majd egy kevés tejszínnel jól nyakon öntötték az egészet.

Forró sütőbe tették (ezért kellett a jénai) és addig sütötték, amíg a teteje szépen meg nem pirult.

Miután végeztek, Gour-Man összepakolt gyorsan, elbúcsúzott az örömkönnyekkel, szerelemtől pironkodó kislánytól, és továbbsietett, hogy a következő kedves receptjét megossza egy rászorulóval.

Az ajtóból még egy utolsó szerény mondatra visszafordult:

-Váljék egészségetekre!

Tudta, hogy ismét sikerült jót tennie egy emberrel, és ezzel a felemelő érzéssel tűnt tova az illatfelhőben...

To be continued...

1. fejezet, avagy a spanyol randevú

Herczeg Bálint kétségbeesve ült apró lakásában. Hajnali délben ébredt, iszonyat fejfájással, a héten már harmadszor. Ebből könnyen leszűrte, hogy szerda van. Ez az életmód megszokott egy korabeli fiatal egyedülálló embernél, ő maga sem csodálkozott rajta. Azon viszont annál inkább, hogy fogalma sem volt, hogy mi történt az elmúlt éjjel, és mit keres egy fagyasztott csirke az ágyában. Ez nem volt megszokott. Álmatagon kiment a konyhába, ahol a maradék pizzáját előtúrta a dobozok alól és jóízűen elfogyasztotta. Közben farkasszemet nézett a hidegre fagyott állattal. Szép lassan felsejlettek az emlékek, illetve csak emlékfoszlányok. Ivott. Ez biztos. Ebből remekül ki lehet indulni. Ha iszik, és marad pénze, akkor szokott vásárolgatni. Így tett szert korábban egy fotelra, egy zakóra, egy törött állólámpára, valamint egy próbababára, amitől másnap reggel annyira megijedt, hogy azonnal az ágy alá rejtette. De ezek mind fontos és szükséges mindennapi eszközök. Nem úgy, mint ez a csirke. Mit lehet egy fagyasztott, nyers csirkével kezdeni? Mert ha még élne... De semmit nem tud, csak ott fekszik az ágyban és olvad. Hosszú távon ez nem lesz jó, ezt jól sejtette, így berakta a hűtőszekrénybe, hogy ne legyen szem előtt. Miután ezt a logikus lépést megtette, folytatta az este mozaikjainak összerakását. Előkotorta telefonját, ami a legbiztosabb napló egy ilyen görbe éjszakán. Egy üzenetet leszámítva semmi egyéb kapaszkodót nem talált. Az üzenet így szólt:

"Drága Miguel! Este akkor találkozunk! Aztán finomat főzz! Már nagyon várom! Szilvi"

Nofene. Hát ez az! Általában Bálint, amikor már a szomjúságnak csekély jelét sem mutatja, Miguelként szokott a lányoknak bemutatkozni, mint spanyol cserediák, aki szabadidejében kiváló szakács. Az sohasem zavarta, hogy se spanyolul, se főzni nem tud. Eddig nem is volt rá szükség, de most valahogyan sikerült egy lányt meggyőznie, hogy tesztelje szakácstudományát.

Hát ebből baj lesz. Mi tévő legyen most? A másnapos pánik a legrosszabb fajta, és most ez kezdett urrá lenni rajta. Hallott már a főzés tényéről, meg valahol már látott is tiszta, rendeltetésszerű konyhát, de személyesen még nem érintette.

De van megoldás! Állítólag van egy ember, aki tud segíteni. Egy ismerősének a szomszédjának a testvére már állítólag találkozott vele, és segített is neki. Ő kell ide. Gyors telefonálgatás, kutatás, és sikerült elérni a Gour-Man névre hallgató megmentőt. Rövid beszélgetés volt, valahogy így:

- Halló! Segítségre lenne szükségem.

- 10 perc és ott vagyok.

És letette. Hát igen, egy szuperhősnek ilyennek kell lenni. Titokzatos, nem kérdezősködik, és mindig rendelkezésre áll.

8 perc múlva csöngettek, és az ajtóban megjelent egy szakácsruhás köpenyes alak, aki kérdés nélkül belépett, és bevette magát a konyhába. Pár pillanat alatt használhatóvá tette a konyhát, és felmérte a lehetőségeket. A csirkének örült. Van kiindulási pont.

- A helyzet a következő - mondta - csirke van, zöldségeket, fűszereket hoztam. Bor, ahogy látom, még van. Ebből egy kiváló részeges ragus csirkét fogunk készíteni.

Bálint meg sem mert szólalni. Csak állt az ajtóban és engedte, hogy a bohókás emberke sürögjön a konyhában.

- Elmondom, mire van szükségünk, ha két főre számolunk:

• 1 egész filézett csirkemellre
• 1 vöröshagymára
• 15 dkg sárgarépára
• 10 dkg zöldborsóra
• 15 dkg fehérrépára
• friss petrezselyemre
• 2 dl száraz fehérborra
• 1 tk (teás kanál) curry-re
• sóra
• borsra

Na, most, hogy ez megvan, a következő módon készítjük el:

A zöldségeket és a csirkét feldaraboljuk, a husikat sóval, borssal megmasszírozzuk:

A húst olajon fehéredésig sütjük, majd kivesszük, és félretesszük, majd a hagymát a fennmaradt olajban megpuhítjuk, majd rászórjuk a friss petrezselymet:

Ezt követően rászórjuk a felkarikázott zöldségeket, megszórjuk curry-vel, sóval és borssal, majd felöntjük egy kis borral. Rövid forralás után ráhelyezzük a húsokat, keverünk rajta egyet, majd kb. fél óráig együtt pároljuk. A nagyjábóli puhaságot elérve kivesszük a húsokat, és sütőben, vagy grillen kicsit megpirítjuk.

Közben külön lábosban megpároljuk a borsót, amit a húsok helyére szórunk a többi zöldség közé, és még öt percig összeszoktatjuk a társaságot.

Tulajdonképpen már készen is vagyunk! A húst a sütőből kivesszük, a ragura helyezzük és akár tálalhatjuk is. Alkalmasint rizskörettel lehet cifrázni az így elkészült remekművet, ami nagyjából így nézne ki:

Bálint csak állt és remegő lábbal, könnybe lábadt szemmel, alig bírt hálálkodni most már személyes hősének. A randevúja meg van mentve. Boldogan engedte tovább Gour-Mant, aki szerényen csak ennyit mondott:

- Váljék egészségetekre.

Gour-Man, a gasztro-szuperhős ismét jól végezte dolgát, így hát tovább állt, hogy egy következő kétségbeesett, vagy csak lusta emberkén segítsen valahol, bárhol, bármikor.

Lehet, legközelebb nálad csönget...

To be continued...