17. fejezet, avagy Aki barátot talál, kincset talál

Tizenöt évesen az ember nagyon sok mindent megtehet. Már nincs akkora szülői felügyelet, ám a gyermeki fantázia még élénken színezi a kalandokat. Ebből kifolyólag a három jó barát nekivágott a közeli erdőnek, hogy a nyári hétvégét sátorozással, pecázással, a világ megmentésével és a lányok kibeszélésével töltse.

Sátor, pecacucc, vadászkés, kóla; ennyire volt szükségük, nomeg arra, hogy Attila tudjon már főzni és hozzon magával minden ehhez szükséges eszközt.

Attila boldogan vállalta magára mindig a szakács szerepét, igaz eddig csak melegszendvicsen éltek. De most ezen a hétvégén, ebben az erdőben igazi kihívás vár rá: bogrács, tűz, felelősség. Már előző nap ki is találta, mit fog készíteni barátainak. Mivel egész héten Bud Spencer és Terence Hill filmeket néztek, így egyértelmű volt, hogy a menü hagymásbab lesz.

A kirándulás előtti nap Attilának volt egy titkos találkája egy különc kis szakáccsal, aki Gour-Mannak nevezi magát, és mindenkit ellát gasztro-tippekkel, -praktikákkal. Annak ellenére, hogy annyira különös volt az egész, hogy Attila nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e, figyelte a gasztro-szuperhős minden szavát, minden mozdulatát, hogy ne okozzon másnap csalódást. Így kicsit fáradtan, de magabiztosan bandukolt társai mellett, miközben a friss filmélményeket idézgették hangos kacajok kíséretében.

A tábor leverése után, Attila feltűrte ingujját és nekilátott az előkészületeknek, közben társai gyorsan bevették magukat az erdőbe, hogy utánanézzenek az esetleges ellenséges táboroknak.

Előkészítette a hozzávalókat (kb 8-10 fővel számolt, hogy másnapra is maradjon)

1 kg vörös bab

20 dkg kolozsvári szalonna

kb fél kg füstölt sonka

5-6 gerezd fokhagyma

fél kg lilahagyma

1 db vörös hagyma

só, bors

A babot feltette főni egy félbevágott vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma társaságában, majd alaposan megsózta, borsozta. Miközben a bab főtt, felkockázta a szalonnát és a sonkát, a hagymákat felkarikázta.

Miután a bab nagyjából megfőtt (kb 3 óra), leszűrte, de a bab levét okosan félre tette. Tűzre helyezte a szalonnát, majd miután eléggé kiolvadt a zsírja, rászórta a sonkát is izzadni. Miután kellemesen megizzadt, rárakta a hagymákat, és az egészet lassú tűzön fonnyasztásig párolta. Ekkor visszarakta a missungra a babot, jól átkeverte, majd felöntötte a bab levével.

Rottyanásig főzte, majd friss kenyérrel és erős paprikával tálalta

A fiúk nem győzték lapátolni magukba a babot, igaz ki is fáradtak, mire legyőzték az összes fát a környéken. Miután három fakanál koppant három üres kis serpenyőben, a három jó barát boldogan feküdt hanyatt nyögdécselve. Boldogok voltak, mert barátok voltak, és tudták, hogy aki barátot talál, kincset talál.

- Hát váljék egészségünkre. - mondta Attila, maga sem tudta, miért ezekkel a szavakkal. Azt viszont tudta,  hogy éjjelre nyitva kell hagyni a sátor ajtót.

To be continued....

16. fejezet, avagy a Snóbli

Egymással szemben ültek a Falatozóban. Egy kicsi és egy nagy, egy apa és a fia, két jóbarát. Az apa újságot olvasott, közben fröccsöt ivott, bal keze ökölben, a fiú egy pohár kóla mellett bámulta a saját öklét az asztalon. Az öklök kavicsokat rejtettek; snóbliztak.

- 4! - mondta bizonytalanul apjának, fürkészve tekintetét, hátha elárul valamit.

- Biztos vagy benne? - kérdezte az apja, miközben lapozott egyet.

- Nem, várj még. - Tért vissza a "sakk játszmához" a kisebbik.

Sokat snóbliztak, mindig az apa nyert. Ám most nagy volt a tét. Ha a fiú nyer, pizzát ehetnek. Már pedig az volt a kedvence, a házi pizza. A Falatozó szakácsa pedig állítólag valami varázslatos szuper szakácstól tanult, aki Gour-Man-nek hívja magát, és az ő pizzája szerte a világon híres, főként azok között, akik szeretik a pizzát. Azt persze nem sejtette, hogy ha veszít, akkor is pizzát fognak enni.

A fiú nagyon törte a fejét. túl akart végre járni az apja eszén. Az apuka mondása 3 volt, neki ebből kell kitalálni, mennyi lehet az újságot tartó marokban. A saját kezében 2 kavics volt.

- 2! - határozta el magát, bár tudta, hogy ez igazán kockázatos mondás, de már igazán nagyon éhes volt, és nagyon rákészült a pizzára.

- Biztos vagy benne fiam? - hangzott el megint a kérdés, és már a papa is bízott benne, hogy vége lesz a játéknak, mert neki is kocorodott már a gyomra.

A fiú nem válaszolt, csak bátran, határozottan kinyitotta a tenyerét, mutatva a benne levő két kavicsot. Az apuka látva a két kicsi követ elmosolyodott, és a fia arca előtt kinyitotta a tenyerét. Nem volt benne semmi.

- Nyertem! - kiáltott a fiú - ehetünk végre?

- Ehetünk. - bólintott büszkén az apa.

A Gour-Man pizzája elnevezésű házipizzát választották. A fiú izgatottan nézte a szakácsot, ahogy készítette az ebédjüket. A tészta elkészültét természetesen nem láthatta, de már tudta, hogy lisztből, búzadarából, sóból, oreganoból, langyos vízből, élesztőből, kis cukorból és olajból keverődik össze a massza, majd 1 órán keresztül kelesztődik, így lesz a masszából egy hihetetlenül finom puha, ízletes tészta.

A szakács kinyújtotta a tésztát, majd megkente azzal a szósszal, amit annyian szeretnek. A szószhoz felaprított vöröshagymát, fokhagymát, majd kis olajon megfonnyasztotta, erre rádobta a hámozott aprított paradicsomokat, a paradicsompürét, majd sóval, borssal, oreganoval megfűszerezte, rottyanásig összefőzte.

Tehát ezt a szószt kente a kilapított pizzatésztára, majd megpakolta minden földi jóval: kukorica került rá, sonka, bacon, hagymakarikák, paradicsomkarikák, friss bazsalikom, majd a tetejére bőven reszelt sajt. Így került az előmelegített sütőbe körülbelül 15-20 percre.

Apa és fia már alig várták, hogy a pincér kihozza a tányérokat. A fiú egyből nekilátott, annyira nem bírta türtőztetni magát.

- Ez jobb, mint amire vártam - mondta teli szájjal a fiú, és boldogan mosolygott az apjára.

- Váljék egészségükre! - mosolygott sejtelmesen a szakács, aki állítólag a híres Gour-Mantól tanult, majd eltűnt a konyha gőzében.

To be continued...