17. fejezet, avagy Aki barátot talál, kincset talál

Tizenöt évesen az ember nagyon sok mindent megtehet. Már nincs akkora szülői felügyelet, ám a gyermeki fantázia még élénken színezi a kalandokat. Ebből kifolyólag a három jó barát nekivágott a közeli erdőnek, hogy a nyári hétvégét sátorozással, pecázással, a világ megmentésével és a lányok kibeszélésével töltse.

Sátor, pecacucc, vadászkés, kóla; ennyire volt szükségük, nomeg arra, hogy Attila tudjon már főzni és hozzon magával minden ehhez szükséges eszközt.

Attila boldogan vállalta magára mindig a szakács szerepét, igaz eddig csak melegszendvicsen éltek. De most ezen a hétvégén, ebben az erdőben igazi kihívás vár rá: bogrács, tűz, felelősség. Már előző nap ki is találta, mit fog készíteni barátainak. Mivel egész héten Bud Spencer és Terence Hill filmeket néztek, így egyértelmű volt, hogy a menü hagymásbab lesz.

A kirándulás előtti nap Attilának volt egy titkos találkája egy különc kis szakáccsal, aki Gour-Mannak nevezi magát, és mindenkit ellát gasztro-tippekkel, -praktikákkal. Annak ellenére, hogy annyira különös volt az egész, hogy Attila nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e, figyelte a gasztro-szuperhős minden szavát, minden mozdulatát, hogy ne okozzon másnap csalódást. Így kicsit fáradtan, de magabiztosan bandukolt társai mellett, miközben a friss filmélményeket idézgették hangos kacajok kíséretében.

A tábor leverése után, Attila feltűrte ingujját és nekilátott az előkészületeknek, közben társai gyorsan bevették magukat az erdőbe, hogy utánanézzenek az esetleges ellenséges táboroknak.

Előkészítette a hozzávalókat (kb 8-10 fővel számolt, hogy másnapra is maradjon)

1 kg vörös bab

20 dkg kolozsvári szalonna

kb fél kg füstölt sonka

5-6 gerezd fokhagyma

fél kg lilahagyma

1 db vörös hagyma

só, bors

A babot feltette főni egy félbevágott vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma társaságában, majd alaposan megsózta, borsozta. Miközben a bab főtt, felkockázta a szalonnát és a sonkát, a hagymákat felkarikázta.

Miután a bab nagyjából megfőtt (kb 3 óra), leszűrte, de a bab levét okosan félre tette. Tűzre helyezte a szalonnát, majd miután eléggé kiolvadt a zsírja, rászórta a sonkát is izzadni. Miután kellemesen megizzadt, rárakta a hagymákat, és az egészet lassú tűzön fonnyasztásig párolta. Ekkor visszarakta a missungra a babot, jól átkeverte, majd felöntötte a bab levével.

Rottyanásig főzte, majd friss kenyérrel és erős paprikával tálalta

A fiúk nem győzték lapátolni magukba a babot, igaz ki is fáradtak, mire legyőzték az összes fát a környéken. Miután három fakanál koppant három üres kis serpenyőben, a három jó barát boldogan feküdt hanyatt nyögdécselve. Boldogok voltak, mert barátok voltak, és tudták, hogy aki barátot talál, kincset talál.

- Hát váljék egészségünkre. - mondta Attila, maga sem tudta, miért ezekkel a szavakkal. Azt viszont tudta,  hogy éjjelre nyitva kell hagyni a sátor ajtót.

To be continued....

13. fejezet, avagy Libás Marci

Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Márton nap van. Ilyenkor libát kell enni. Mert ha nem, akkor vége a világnak, vagy valami ilyesmi. Szóval ne kockáztassunk!

Gour-Man szuperérzékeny segélyhívásokra kiélezett érzékszervei nem jeleztek semmit, így úgy döntött, hogy beavatja az érdeklődőket egy kiváló Márton napi libavacsora elkészítésébe. Természetesen nem lehet csak úgy nekiesni a libának ukmukfukk. Bizonyára mindenki elgondolkodott már azon, hogy miért eme hagyomány, honnan ered, miért pont liba? Lehetne Márton napi báránysült is. Úgy esett, hogy egy  bizonyos Szent Mártont, aki 316-ban született, és mivel nagyon vallásos volt és segített mindenkinek, aki csak az útjába került, püspökké választottak. Márton nem nagyon akarta, ezért, hogy elkerülje a galibát, elbújt egy libaólban, ám az állatok lebuktatták őt a gágogásukkal. Nagyon valószínű tehát, hogy bosszúból kell megenni ezeket az árulkodó madarakat. Természetesen ez legyen a legnagyobb gondunk, elvégre a liba finom...

Legfőbb hozzávaló:

liba

További hozzávalók:

hagyma

fokhagyma

só

A libát ízekre szedjük attól függően, hogy milyen részeit szeretnénk elfogyasztani. Leginkább a comb, a mell és máj az, ami népszerűségnek örvend, de ugyanúgy elropogtatható a szárny és a nyak is.

A madarat alaposan megmossuk, szárazra töröljük, majd a tepsibe tesszük a kívánt darabkákat (a mellet nem), és enyhén beirdaljuk  alaposan megsózzuk, hagymát, fokhagymát szórunk köré, alá, fölé, kis zsírral megsimogatjuk, majd 170 °C-ra előmelegített sütőben körülbelül 2 óráig sütjük. Érzés szerinti időnként a húsból kisült zsírral bekenegetjük a sülteket.

A mellek bőrét beirdaljuk, vigyázva, hogy a húsba ne vágjunk bele, alaposan megsózzuk, majd száraz serpenyőben bőrrel lefele hirtelen megsütjük egy kicsinyt. Ezt követően bőrrel felfele beletesszük egy tepsibe, szintén beterítjük hagymával, és 160°C-os sütőben körülbelül 2 óra alatt készre sütjük, miközben persze a saját zsírjával locsolgatjuk. Elkészültekor lekapcsolt sütőben hagyjuk egy negyed órára pihenni.

A libamáj fejedelmi lakoma. Ha megadatik, hogy májat készítsünk, akkor ne habozzunk, süssünk májat zsírjában! A máj alapos megtisztítása után egy edénybe helyezzük, majd sózzuk és felöntjük libazsírral, szokásos hagymaszórást követően sütőben megsütjük (kb 1 óra), majd kihűtjük, és boldogan elfogyasztjuk.

Gour-Man boldogan dőlt hátra a székében. Szent Mártont immár eggyel kevesebb liba buktathatja le.

Váljék egészségetekre!

To be continued...

12. fejezet, avagy a Bezzegapu

Amióta elvált, Ferencünk nem igazán találta a helyét. Az asszonynál maradt a két gyerek, Ádám és Peti, és csak kéthetente töltöttek nála egy hétvégét. Ez igencsak nehéz váltás egy 10 éves szoros családi élet után, de hát ez van. Ha menni kell, hát menni kell. Ferencünk majd megtalálja a maga boldogságát újra. Addig pedig marad a kéthetente való feltöltődés. Jelenleg ez volt számára az egyetlen örömforrás: a Srácok.

Ferencünk mindig lázasan készült ezekre az alkalmakra. Kéthetente kitakarított, mosott, új játékokat vett. Egyetlen egy baj volt mindig is, nem igazán tudott mit adni a gyerekeknek enni. Két napig nem tudnak pizzát, vagy hamburgert enni, mert meglepő módon megunják. Az utóbbi időkben a Srácok hoztak maguknak elemózsiát. Ferencünknek természetesen nem csomagolt az anyjuk. Arról nem is beszélve, hogy egyre inkább állandósultak a "Bezzeganyu" kezdetű történetek, amiknek szintén véget akart vetni, mert nem nagyon élvezte ezeket érthető módon. "Bezzegapus" történeteket akart.

Ezen felbuzdulva a takarítás és hasonló rituálék után nekilódult, hogy bevásároljon mindent, ami a sütés-főzéshez kell. Miután beszerezte az alap konyhai eszközöket, mint a sütő, meg a különböző edények, neki indult az élelmiszer beszerzés legendásan kellemes körútjára.

A baj az volt, hogy azt sem tudta, merre, hogyan, mit, mennyit, miért. Miközben járt-kelt a piacok és bevásárlóközpontok világában megpillantott egy ismerős alakot. Nem tudta hol, mikor látta, az is lehet, még nem látta, de érezte, hogy ismeri, és oda kell menni hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a furcsa szakácsruhás férfi is őt nézte.

- Jónapot, ne haragudjon, de miért olyan ismerős nekem? - kérdezte a szatyrokkal felszerelt Ferencünk.

- Gour-Man vagyok. Segíteni fogok. Megtanítalak olyan ételt készíteni, amitől a gyerekeknek leesik majd az álluk. Épp úgy, mint most neked.

Ferencünk épp hogy visszanyerte figyelmét az ámulatból, hogy mi is történik éppen, azon kapta magát, hogy a szatyrai tele vannak a szükséges élelmiszerrel. Hallott ő már róla, hát persze. A gasztro-szuperhős. Valamiért mindig úgy képzelte, hogy éjjel dolgozik, mint a legtöbb normális szuperhős. Sohasem gondolta volna, hogy szembejön vele pont akkor, amikor neki épp segítségre van szüksége.

- Egy nagyon hagyományos, ámbár közkedvelt Brassóit fogunk csinálni. Nem lesz csalódás, bízhat bennem! - bátorította Ferencünket Gour-Man.

Hazaérvén számba vették a bevásárlást (4 adagra való):

1 kg sertés lábszár

10 dkg kolozsvári szalonna

20 dkg vöröshagyma

2 fej fokhagyma

1 szem paradicsom

1 szem paprika

1,5 kg krumpli

só, bors

húslé (húsleves kockából is lehet)

Gour-Man és Ferencünk az alábbiak szerint láttak neki a munkálatoknak:

A különféle alapanyagokat nagyjából egységes kockára aprították.

A krumplit zsírral bekenték (lehet olajjal is, de zsírral finomabb), fokhagyma darabkákkal és sóval egyetemben sütőbe helyezték, hogy ott elősüssék. Közben a szalonnát kiolvasztották, megfonnyasztották rajta a hagymát, ráhelyezték a felaprított paradicsomot, paprikát, hogy ez egy igazán kellemes alapot kölcsönözzön a készülő ételnek. Belehelyezték a felkockázott húst, sóval, borssal, fokhagymadarabkákkal alaposan megfűszerezték, majd elkezdték pörkölgetni, húslével fölengedve főzögetni.

Fontos, hogy se a krumpli, se a hús ne készüljön el teljesen, mert a végleges fázist együtt, összekapaszkodva tehetik csak meg.

Miután a krumpli félig-meddig megsült, és a hús is már nagyjából késznek minősíthető, összeöntésre kerülhet sor,  hogy még egy kis fokhagymás fűszerezéssel végleg összepiruljanak a sütőben.

- Hát ez... - keresgélte a szavakat Ferencünk

- Ez a Brassói. Igazi klasszikus.

- Köszönöm! Ezt soha nem tudom meghálálni... már hallom is a "Bezzegapus" történeteket... - merengett el könnyes szemmel képzeletében a kissé önbizalom hiányos apuka.

- Váljék egészségükre. - mondta Gour-Man, és Ferencünket révedve hagyva távozóra fogta.

To be continued...

10. fejezet, avagy a Pizzás

Van, amin nem lehet változtatni. Van, aki elutasít minden újítást, minden változást. Nem szereti a szokatlant. Ezen eszmét követte Zsolti is. Dél körül kelt, megette a tegnapi maradék pizzát, elvégezte a napi elvégezni valót, majd berendelte az aznapi pizzát. Ez volt ő. A Pizzás. Nem szeretett más ételt, nem is akart mást megszeretni. Hiszen a pizza nagyon változatos. Zsolti pedig kipróbált már mindenfélét. Nem volt olyan pizzafutár, aki ne ismerné Zsoltit, a törzsrendelőt.

A Pizzás szerette, hogy ennyien ismerik. Végre voltak olyan barátai is, akik minden nap hoznak neki enni, nem csak hozzá jönnek pizzázni. Mi ez, ha nem igaz barátság? Persze érezte, hogy valami nem stimmel. Sokáig nem tudta megmagyarázni, de érezte, hogy ez így nem az igazi.

Aztán rájött. Rádöbbent a rideg valóságra: egyre kevesebb feltétet tesznek a pizzára, és a tészta is egyre szárazabb... a barátai kispórolják az alapanyagot...

Sokáig csak ült és majszolgatta a tegnapi széleket.

- Nincs szükségem rájuk! - szipogta teli szájjal - majd én csinálok magamnak pizzát!

A nagy elhatározásban megéhezett, így reflexből rendelt egy pizzát. Miközben várta a futárt, már meg is fogalmazta magában, hogyan fogja a szemébe mondani, hogy most rendelt utoljára... Előre mosolygott.

A mosolya azonnal lelohadt, amint kinyitotta az ajtót. Egy ismeretlen, különös pizzafutár állt előtte. Legfőképpen azért volt különös, mert nem volt nála pizzás doboz. Az, hogy köpenyben volt, és szakács sapkában, az nem volt érdekes. De nem volt nála a pizza.

- Na, ez sem kap borravalót. - morogta magában Zsolti.

- Nem pizzafutár vagyok, te lökött! Gour-Man vagyok. Azért jöttem, hogy segítsek!

- Nekem? Nekem nem kell segítség. Nekem pizza kell.

- Pont ezért vagyok itt. Pizzát fogunk sütni. Saját pizzát!

- Hát jó... - mondta Zsolti nem leplezve csalódottságát, elvégre nem igazán gondolta ő komolyan, hogy ő fogja csinálni a pizzát. Remélte, hogy ez egy jó lecke lesz majd, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Erre megjelenik ez a gondolatolvasó bolond Gour-Manus, aki meg akarja tanítani őt pizzát sütni. Ráadásul nem hozott magával pizzát. Nem lesz ez így jó....

- Natehát! - vette elő szigorúbb hangját Gour-Man. - Megtanulsz pizzát sütni, mert az állítólagos barátaid, akik nem is a barátaid csúnyán átvernek. Nem szorulsz rájuk, mert jobbat, finomabbat és igazibbat tudsz csinálni náluk. Elmondom, hogyan. Gyakorlásképpen Minipizzákat csinálunk:

Hozzávalók 4 főre:

Tésztához:

350 g liszt

1 ek só

kb 2 dl víz

1/2 tasak sütőpor

3 ek olivaolaj

oregano

Szószhoz:

2 paradicsom

1 paradicsomsűrítmény

1/2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

só, bors

oregano

olivaolaj

Feltét:

Lehet bármi! De tényleg!

Itt most sonka és sajt szerepel.

A tészta hozzávalóit egy nagy edényben összekeverjük. Arra figyelünk, hogy a vizet fokozatosan adjuk hozzá, annyit, amennyit a liszt felvesz. Addig-addig gyúrjuk, dagasztjuk, amíg egy kellemesen rugalmas, nem ragacsos tésztagolyóbist nem kapunk.

Félretesszük, amíg megcsináljuk a pizzaszószt.

A paradicsomokat meghámozzuk, kockára vágjuk, és egy turmix gépbe tesszük. Így teszünk az összes többi alapanyaggal is. Alaposan összeturmixoljuk, és már készen is van a friss pizzaszósz.

Visszatérünk a tésztához, amit még több kis golyókra szedünk szét, majd ezeket a golyócskákat kicsi pizzaformákká alakítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, megkenjük a szósszal, rárakjuk a felkockázott sonkát és a reszelt sajtot, majd előmelegített sütőben körülbelül 15 perc alatt elkészül.

- Látod, milyen egyszerű? - kérdezte a szuperhős

- Kevés lesz... - mondta teli szájjal Zsolti, miközben az utolsó előtti minipizzát falta éppen

- Váljék egészségedre! - fogta távozóra Gour-Man, és tudta, hogy még egy embert sikerült beavatnia a sütés nagyszerűségébe.

To be continued...

7. fejezet, avagy a Hagyományőrzés

Balogh Ádám kiváló vendéglátónak tartotta magát. Minden hónap utolsó péntekjén összegyűltek nála A srácok, és Balogh Ádám vendéglátott. Sör, pizza mindig volt. A fiúk kedvenc menüje. Évek óta tartott már ez a kiváló hagyomány. A srácok jöttek, sör-pizza, világmegváltás. Balogh Ádám úgy érezte, hogy ha ő nem lenne, nem lenne már meg a csapat. Mindenki szétszéledne, más társaságba vegyülne, vagy esetleg családot alapítana. Balogh Ádám az összetartó erő. Büszke volt magára és kiváló vendéglátói képességére. Egészen addig...

Egy időben még úgy érkeztek meg a vendégek, hogy "juhú, sör-pizza!", aztán szépen lassan, mára, hogy az évek és a fent említett menü hatására kicsit megpocakosodtak, átlendült a kevésbé lelkes "már megint sör-pizza" ujjongásnak legkevésbé sem mondható felkiáltásba.

A barátok elkezdtek elmaradozni, kifogásokat találni, volt aki már a családalapításról is beszélt. Valamit tenni kell. Pontosan érezte ezt Balogh Ádám, és kanapéjába belesüppedve morfondírozott, hogy miként tudná visszarántani a társaságot a megszokott kerékvágásba.

A sör az állandó, azzal nem lehet baj, azt nem is szabad mozgatni. A pizzán kell módosítani. Valami egyszerű, gyors, de laktató és az új trendnek megfelelve zöldségekkel telinek kell lennie. Hát bizony, főzni kell, nincs mese. A terv megvolt, szándék megvolt. Ebből bizony lecsó lesz! Emlékezett még a gyermekkora lecsóira, hogy az micsoda csoda. A vidéki nagyszülők mesterei voltak ennek az éteknek. De Balogh Ádám már egyedül volt, nem tudta megkérdezni az öregeket, hogy mit, hogyan kell. Magára maradt. De nagyfiú ő, mindent meg tud csinálni, egy lecsó sem tud rajta kifogni. Vagy mégis? Fogalma sem volt, hogy kell lecsót csinálni. Valami rémlett neki, hogy paprika kell bele, meg kolbász, de ennyi. Hogyan lesz ez puha, és szaftos, mint emlékeiben, az kész rejtély volt.

Elkeseredett, hogy mégsem fogja tudni véghezvinni a nemes tervét, hogy vége lesz a hagyománynak, hogy neki is családot kell alapítania.

Ajtókopogásra ébredt. Elképzelése sem volt, hogy ki lehet az, elvégre nem várt senkit, és a pizza is már régen megérkezett. Az ajtóban egy enyhén pocakos, hetykebajszú szakácsmaszkos emberke állt, kezében két megpakolt bevásárlószatyor.

- Hát, te meg ki vagy? - Balogh Ádám egy percig nem kívánta leplezni meglepettségét.

- Főzzünk lecsót. - Mondta az idegen, és belépett az ajtón.

- Hogyan? Honnan? Miért? Ki? Mikor? - Balogh Ádám ezen kérdések folyamatos ismételgetésével engedte be a fura figurát.

- Gour-Man vagyok. Te pedig lecsót akarsz készíteni. Annyira nem bonyolult ez a képlet. - zárta le a vitát, miközben már pakolta is elő a főznivalót.

Balogh Ádám hallotta már ezt a nevet egyszer, de nem hitte, hogy ez így működik. Az ember kétségbeesik és jön a segítség. A segítség pedig éppen az ő konyhának nem annyira nevezhető helyiségében serényen szeletelte a zöldségeket. Közben pedig tanította, magyarázta, szavalta, hogyan kell lecsót készíteni. Nem is akármilyen lecsót. Rizses lecsót!

Hozzávalók 4 személyre:
2 evőkanál zsír
15 dkg szalonna
1 szál szárazkolbász
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
15 dkg rizs (kb 1 bögre)
1 kg paprika
30 dkg paradicsom

só, bors, pirospaprika

A szalonnát kockára, a kolbászt karikára vágjuk, majd a zsírban kiolvasztjuk. Erre ráborítjuk az apró kockákra szeletelt hagymákat, és üvegesre pároljuk, szottyasztjuk. Tűzről levéve megfűszerezzük sóval, borssal, paprikával, majd ráöntjük az alaposan megmosott rizst. Felöntjük egy bögrényi vízzel, és fedő alatt megfőzzük körülbelül 10 perc alatt. Amint elkészült a rizs, rárakjuk a felszeletelt paprikát, és összeeséséig puhítjuk. A felkockázott paradicsom ekkor kerül csak bele, és jól elkeverve összefőzzük az egészet.

Menet közben újrafűszerezzük, ha szükséges. Kovászos uborkával, friss kenyérrel és hideg sörrel tálaljuk!

- Ennyi? Ilyen egyszerű volna? - Balogh Ádám nem győzte magába szívni a fenséges illatokat, ízlelgetni a nosztalgikus, emlékekkel teli ízeket. - Hát ez csudálatos! Köszönöm, a srácok imádni fogják! Folytatódhat a hagyomány!!

- Váljék egészségetekre! - biccentett Gour-Man az ajtóból búcsúzóul, szerényen, elégedetten.

To be continued....