18. fejezet, avagy A Srácok

- Anett!! - kiáltotta izgatottan. - ANEEETTT!!!
- Mi az drágám? Mi történt? - kérdezte férjurát.
- Nem fogod elhinni! - kiáltotta ragyogó arccal - Mi vagyunk a következők!!!
- Milyen következők? Miről beszélsz? Megint ittatok munka után?
- Jaj, dehogy ittam, most ezt miért? Vagyis, persze hogy ittam. A Srácokkal pár sört. Onnan rohantam hozzád, mindjárt megyek is vissza, de most nem ez a lényeg. Mi vagyunk a következők, akik vendégül látják a Srácokat! Emlékszel, Petiéknél milyen finomat főzött az asszony?
- Hogy emlékeznék, amikor el sem vittél?
- Jaj, ne kezdd megint, tudod, hogy fiúbuli volt...
- Akkor miért nem a fiúk főznek?
- Tökmindegy. Na szóval - folytatta hadarva a boldog férj - a lényeg, hogy ide jönnek holnap, és nekünk kell a legjobb vendéglátóknak lennünk. Arra figyeljünk, hogy nem kell, hogy főétel legyen, ne is desszert, pizzát szeretjük, de az túl alap, ne legyen csirkés, mert olyat ettünk múltkor. Szóval találjunk ki valamit, ami még nem volt.
- A többesszámmal arra utalsz, hogy végre te is segítesz?
- Hát hogyne! Én veszem a sört! - ragyogott fel a boldog férj, majd csókot nyomott Anett homlokára és a következő pillanatban már szaladt is vissza a Srácokhoz.

Anett pedig leült és gondolkodott. Mit is csináljon, ami megfelel a követelményeknek? Igencsak tanácstalan volt, így nekiállt recepteket keresni, de hát nem igazán volt olyan szakácskönyve, amiben olyan különlegességet találhatna, mint amit férjecskéje kíván. Nézelődés közben a kezébe akadt egy furcsa kis könyv, amit még soha nem látott azelőtt, nem is emlékezett, hogy került a polcára. A borítóján egy furcsa kis szakácsemberke volt, szemébe húzott sapkával. A könyv címe pedig legnagyobb meghökkenésre ez volt: "Egy recept, ami nem főétel, nem desszert, nem csirke de majdnem pizza, viszont kiváló különleges beszélgetéshez egy jó társaságban". Nem hitt a szemének, elvégre nem hitt a csodákban. Kinyitotta és valóban csak egy recept volt benne:  fokhagymás rozmaringos Grissini mindenféle mártogatóssal.

Hozzávalók 6 személyre:
1/2 kg liszt
7 g szárított élesztő
olivaolaj
só, cukor
2-3 gerezd fokhagyma
1 friss ág rozmaring
3 dl langyos víz

A tészta épp úgy készül, mint egy egyszerű pizzatészta (10. fejezet, vagy 16. fejezet) liszt közepére kis krátert kreálunk, beleöntjük az élesztőt, az olajat, a sót a cukrot, majd apránként kevergetve beleöntjük a vizet. Amint már a massza kezd lágy tésztává válni hozzákeverjük az apróra vágott rozmaringot és a fokhagymát, majd rugalmas tésztává gyúrjuk, amit 1-1,5 óra alatt kb. duplájára kelesztünk.

A tésztából hosszú vékony rudacskákat formázunk, majd sütőpapírra helyezzük és 250 °C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük. Akkor lesz a jó, ha kívül már kezd kérgesedni, de belül finom puha marad.

A Grissinihez szinte bármilyen mártás, tunkolós készíthető ízlés szerint. Anett fokhagymás-sajtkrémes, mustáros-currys, valamint csípős salsa szószt készített, hogy legyen miből válogatnia a Srácoknak.

Mondani sem kell, hogy remek este volt, a Grissini nagy siker aratott, a Srácok még búcsúzkodás közben is arról beszéltek.

- Váljék egészségetekre - pirult el Anett, és legjobban férje büszke ölelésének örült.

17. fejezet, avagy Aki barátot talál, kincset talál

Tizenöt évesen az ember nagyon sok mindent megtehet. Már nincs akkora szülői felügyelet, ám a gyermeki fantázia még élénken színezi a kalandokat. Ebből kifolyólag a három jó barát nekivágott a közeli erdőnek, hogy a nyári hétvégét sátorozással, pecázással, a világ megmentésével és a lányok kibeszélésével töltse.

Sátor, pecacucc, vadászkés, kóla; ennyire volt szükségük, nomeg arra, hogy Attila tudjon már főzni és hozzon magával minden ehhez szükséges eszközt.

Attila boldogan vállalta magára mindig a szakács szerepét, igaz eddig csak melegszendvicsen éltek. De most ezen a hétvégén, ebben az erdőben igazi kihívás vár rá: bogrács, tűz, felelősség. Már előző nap ki is találta, mit fog készíteni barátainak. Mivel egész héten Bud Spencer és Terence Hill filmeket néztek, így egyértelmű volt, hogy a menü hagymásbab lesz.

A kirándulás előtti nap Attilának volt egy titkos találkája egy különc kis szakáccsal, aki Gour-Mannak nevezi magát, és mindenkit ellát gasztro-tippekkel, -praktikákkal. Annak ellenére, hogy annyira különös volt az egész, hogy Attila nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e, figyelte a gasztro-szuperhős minden szavát, minden mozdulatát, hogy ne okozzon másnap csalódást. Így kicsit fáradtan, de magabiztosan bandukolt társai mellett, miközben a friss filmélményeket idézgették hangos kacajok kíséretében.

A tábor leverése után, Attila feltűrte ingujját és nekilátott az előkészületeknek, közben társai gyorsan bevették magukat az erdőbe, hogy utánanézzenek az esetleges ellenséges táboroknak.

Előkészítette a hozzávalókat (kb 8-10 fővel számolt, hogy másnapra is maradjon)

1 kg vörös bab

20 dkg kolozsvári szalonna

kb fél kg füstölt sonka

5-6 gerezd fokhagyma

fél kg lilahagyma

1 db vörös hagyma

só, bors

A babot feltette főni egy félbevágott vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma társaságában, majd alaposan megsózta, borsozta. Miközben a bab főtt, felkockázta a szalonnát és a sonkát, a hagymákat felkarikázta.

Miután a bab nagyjából megfőtt (kb 3 óra), leszűrte, de a bab levét okosan félre tette. Tűzre helyezte a szalonnát, majd miután eléggé kiolvadt a zsírja, rászórta a sonkát is izzadni. Miután kellemesen megizzadt, rárakta a hagymákat, és az egészet lassú tűzön fonnyasztásig párolta. Ekkor visszarakta a missungra a babot, jól átkeverte, majd felöntötte a bab levével.

Rottyanásig főzte, majd friss kenyérrel és erős paprikával tálalta

A fiúk nem győzték lapátolni magukba a babot, igaz ki is fáradtak, mire legyőzték az összes fát a környéken. Miután három fakanál koppant három üres kis serpenyőben, a három jó barát boldogan feküdt hanyatt nyögdécselve. Boldogok voltak, mert barátok voltak, és tudták, hogy aki barátot talál, kincset talál.

- Hát váljék egészségünkre. - mondta Attila, maga sem tudta, miért ezekkel a szavakkal. Azt viszont tudta,  hogy éjjelre nyitva kell hagyni a sátor ajtót.

To be continued....

13. fejezet, avagy Libás Marci

Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Márton nap van. Ilyenkor libát kell enni. Mert ha nem, akkor vége a világnak, vagy valami ilyesmi. Szóval ne kockáztassunk!

Gour-Man szuperérzékeny segélyhívásokra kiélezett érzékszervei nem jeleztek semmit, így úgy döntött, hogy beavatja az érdeklődőket egy kiváló Márton napi libavacsora elkészítésébe. Természetesen nem lehet csak úgy nekiesni a libának ukmukfukk. Bizonyára mindenki elgondolkodott már azon, hogy miért eme hagyomány, honnan ered, miért pont liba? Lehetne Márton napi báránysült is. Úgy esett, hogy egy  bizonyos Szent Mártont, aki 316-ban született, és mivel nagyon vallásos volt és segített mindenkinek, aki csak az útjába került, püspökké választottak. Márton nem nagyon akarta, ezért, hogy elkerülje a galibát, elbújt egy libaólban, ám az állatok lebuktatták őt a gágogásukkal. Nagyon valószínű tehát, hogy bosszúból kell megenni ezeket az árulkodó madarakat. Természetesen ez legyen a legnagyobb gondunk, elvégre a liba finom...

Legfőbb hozzávaló:

liba

További hozzávalók:

hagyma

fokhagyma

só

A libát ízekre szedjük attól függően, hogy milyen részeit szeretnénk elfogyasztani. Leginkább a comb, a mell és máj az, ami népszerűségnek örvend, de ugyanúgy elropogtatható a szárny és a nyak is.

A madarat alaposan megmossuk, szárazra töröljük, majd a tepsibe tesszük a kívánt darabkákat (a mellet nem), és enyhén beirdaljuk  alaposan megsózzuk, hagymát, fokhagymát szórunk köré, alá, fölé, kis zsírral megsimogatjuk, majd 170 °C-ra előmelegített sütőben körülbelül 2 óráig sütjük. Érzés szerinti időnként a húsból kisült zsírral bekenegetjük a sülteket.

A mellek bőrét beirdaljuk, vigyázva, hogy a húsba ne vágjunk bele, alaposan megsózzuk, majd száraz serpenyőben bőrrel lefele hirtelen megsütjük egy kicsinyt. Ezt követően bőrrel felfele beletesszük egy tepsibe, szintén beterítjük hagymával, és 160°C-os sütőben körülbelül 2 óra alatt készre sütjük, miközben persze a saját zsírjával locsolgatjuk. Elkészültekor lekapcsolt sütőben hagyjuk egy negyed órára pihenni.

A libamáj fejedelmi lakoma. Ha megadatik, hogy májat készítsünk, akkor ne habozzunk, süssünk májat zsírjában! A máj alapos megtisztítása után egy edénybe helyezzük, majd sózzuk és felöntjük libazsírral, szokásos hagymaszórást követően sütőben megsütjük (kb 1 óra), majd kihűtjük, és boldogan elfogyasztjuk.

Gour-Man boldogan dőlt hátra a székében. Szent Mártont immár eggyel kevesebb liba buktathatja le.

Váljék egészségetekre!

To be continued...