12. fejezet, avagy a Bezzegapu

Amióta elvált, Ferencünk nem igazán találta a helyét. Az asszonynál maradt a két gyerek, Ádám és Peti, és csak kéthetente töltöttek nála egy hétvégét. Ez igencsak nehéz váltás egy 10 éves szoros családi élet után, de hát ez van. Ha menni kell, hát menni kell. Ferencünk majd megtalálja a maga boldogságát újra. Addig pedig marad a kéthetente való feltöltődés. Jelenleg ez volt számára az egyetlen örömforrás: a Srácok.

Ferencünk mindig lázasan készült ezekre az alkalmakra. Kéthetente kitakarított, mosott, új játékokat vett. Egyetlen egy baj volt mindig is, nem igazán tudott mit adni a gyerekeknek enni. Két napig nem tudnak pizzát, vagy hamburgert enni, mert meglepő módon megunják. Az utóbbi időkben a Srácok hoztak maguknak elemózsiát. Ferencünknek természetesen nem csomagolt az anyjuk. Arról nem is beszélve, hogy egyre inkább állandósultak a "Bezzeganyu" kezdetű történetek, amiknek szintén véget akart vetni, mert nem nagyon élvezte ezeket érthető módon. "Bezzegapus" történeteket akart.

Ezen felbuzdulva a takarítás és hasonló rituálék után nekilódult, hogy bevásároljon mindent, ami a sütés-főzéshez kell. Miután beszerezte az alap konyhai eszközöket, mint a sütő, meg a különböző edények, neki indult az élelmiszer beszerzés legendásan kellemes körútjára.

A baj az volt, hogy azt sem tudta, merre, hogyan, mit, mennyit, miért. Miközben járt-kelt a piacok és bevásárlóközpontok világában megpillantott egy ismerős alakot. Nem tudta hol, mikor látta, az is lehet, még nem látta, de érezte, hogy ismeri, és oda kell menni hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a furcsa szakácsruhás férfi is őt nézte.

- Jónapot, ne haragudjon, de miért olyan ismerős nekem? - kérdezte a szatyrokkal felszerelt Ferencünk.

- Gour-Man vagyok. Segíteni fogok. Megtanítalak olyan ételt készíteni, amitől a gyerekeknek leesik majd az álluk. Épp úgy, mint most neked.

Ferencünk épp hogy visszanyerte figyelmét az ámulatból, hogy mi is történik éppen, azon kapta magát, hogy a szatyrai tele vannak a szükséges élelmiszerrel. Hallott ő már róla, hát persze. A gasztro-szuperhős. Valamiért mindig úgy képzelte, hogy éjjel dolgozik, mint a legtöbb normális szuperhős. Sohasem gondolta volna, hogy szembejön vele pont akkor, amikor neki épp segítségre van szüksége.

- Egy nagyon hagyományos, ámbár közkedvelt Brassóit fogunk csinálni. Nem lesz csalódás, bízhat bennem! - bátorította Ferencünket Gour-Man.

Hazaérvén számba vették a bevásárlást (4 adagra való):

1 kg sertés lábszár

10 dkg kolozsvári szalonna

20 dkg vöröshagyma

2 fej fokhagyma

1 szem paradicsom

1 szem paprika

1,5 kg krumpli

só, bors

húslé (húsleves kockából is lehet)

Gour-Man és Ferencünk az alábbiak szerint láttak neki a munkálatoknak:

A különféle alapanyagokat nagyjából egységes kockára aprították.

A krumplit zsírral bekenték (lehet olajjal is, de zsírral finomabb), fokhagyma darabkákkal és sóval egyetemben sütőbe helyezték, hogy ott elősüssék. Közben a szalonnát kiolvasztották, megfonnyasztották rajta a hagymát, ráhelyezték a felaprított paradicsomot, paprikát, hogy ez egy igazán kellemes alapot kölcsönözzön a készülő ételnek. Belehelyezték a felkockázott húst, sóval, borssal, fokhagymadarabkákkal alaposan megfűszerezték, majd elkezdték pörkölgetni, húslével fölengedve főzögetni.

Fontos, hogy se a krumpli, se a hús ne készüljön el teljesen, mert a végleges fázist együtt, összekapaszkodva tehetik csak meg.

Miután a krumpli félig-meddig megsült, és a hús is már nagyjából késznek minősíthető, összeöntésre kerülhet sor,  hogy még egy kis fokhagymás fűszerezéssel végleg összepiruljanak a sütőben.

- Hát ez... - keresgélte a szavakat Ferencünk

- Ez a Brassói. Igazi klasszikus.

- Köszönöm! Ezt soha nem tudom meghálálni... már hallom is a "Bezzegapus" történeteket... - merengett el könnyes szemmel képzeletében a kissé önbizalom hiányos apuka.

- Váljék egészségükre. - mondta Gour-Man, és Ferencünket révedve hagyva távozóra fogta.

To be continued...

7. fejezet, avagy a Hagyományőrzés

Balogh Ádám kiváló vendéglátónak tartotta magát. Minden hónap utolsó péntekjén összegyűltek nála A srácok, és Balogh Ádám vendéglátott. Sör, pizza mindig volt. A fiúk kedvenc menüje. Évek óta tartott már ez a kiváló hagyomány. A srácok jöttek, sör-pizza, világmegváltás. Balogh Ádám úgy érezte, hogy ha ő nem lenne, nem lenne már meg a csapat. Mindenki szétszéledne, más társaságba vegyülne, vagy esetleg családot alapítana. Balogh Ádám az összetartó erő. Büszke volt magára és kiváló vendéglátói képességére. Egészen addig...

Egy időben még úgy érkeztek meg a vendégek, hogy "juhú, sör-pizza!", aztán szépen lassan, mára, hogy az évek és a fent említett menü hatására kicsit megpocakosodtak, átlendült a kevésbé lelkes "már megint sör-pizza" ujjongásnak legkevésbé sem mondható felkiáltásba.

A barátok elkezdtek elmaradozni, kifogásokat találni, volt aki már a családalapításról is beszélt. Valamit tenni kell. Pontosan érezte ezt Balogh Ádám, és kanapéjába belesüppedve morfondírozott, hogy miként tudná visszarántani a társaságot a megszokott kerékvágásba.

A sör az állandó, azzal nem lehet baj, azt nem is szabad mozgatni. A pizzán kell módosítani. Valami egyszerű, gyors, de laktató és az új trendnek megfelelve zöldségekkel telinek kell lennie. Hát bizony, főzni kell, nincs mese. A terv megvolt, szándék megvolt. Ebből bizony lecsó lesz! Emlékezett még a gyermekkora lecsóira, hogy az micsoda csoda. A vidéki nagyszülők mesterei voltak ennek az éteknek. De Balogh Ádám már egyedül volt, nem tudta megkérdezni az öregeket, hogy mit, hogyan kell. Magára maradt. De nagyfiú ő, mindent meg tud csinálni, egy lecsó sem tud rajta kifogni. Vagy mégis? Fogalma sem volt, hogy kell lecsót csinálni. Valami rémlett neki, hogy paprika kell bele, meg kolbász, de ennyi. Hogyan lesz ez puha, és szaftos, mint emlékeiben, az kész rejtély volt.

Elkeseredett, hogy mégsem fogja tudni véghezvinni a nemes tervét, hogy vége lesz a hagyománynak, hogy neki is családot kell alapítania.

Ajtókopogásra ébredt. Elképzelése sem volt, hogy ki lehet az, elvégre nem várt senkit, és a pizza is már régen megérkezett. Az ajtóban egy enyhén pocakos, hetykebajszú szakácsmaszkos emberke állt, kezében két megpakolt bevásárlószatyor.

- Hát, te meg ki vagy? - Balogh Ádám egy percig nem kívánta leplezni meglepettségét.

- Főzzünk lecsót. - Mondta az idegen, és belépett az ajtón.

- Hogyan? Honnan? Miért? Ki? Mikor? - Balogh Ádám ezen kérdések folyamatos ismételgetésével engedte be a fura figurát.

- Gour-Man vagyok. Te pedig lecsót akarsz készíteni. Annyira nem bonyolult ez a képlet. - zárta le a vitát, miközben már pakolta is elő a főznivalót.

Balogh Ádám hallotta már ezt a nevet egyszer, de nem hitte, hogy ez így működik. Az ember kétségbeesik és jön a segítség. A segítség pedig éppen az ő konyhának nem annyira nevezhető helyiségében serényen szeletelte a zöldségeket. Közben pedig tanította, magyarázta, szavalta, hogyan kell lecsót készíteni. Nem is akármilyen lecsót. Rizses lecsót!

Hozzávalók 4 személyre:
2 evőkanál zsír
15 dkg szalonna
1 szál szárazkolbász
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
15 dkg rizs (kb 1 bögre)
1 kg paprika
30 dkg paradicsom

só, bors, pirospaprika

A szalonnát kockára, a kolbászt karikára vágjuk, majd a zsírban kiolvasztjuk. Erre ráborítjuk az apró kockákra szeletelt hagymákat, és üvegesre pároljuk, szottyasztjuk. Tűzről levéve megfűszerezzük sóval, borssal, paprikával, majd ráöntjük az alaposan megmosott rizst. Felöntjük egy bögrényi vízzel, és fedő alatt megfőzzük körülbelül 10 perc alatt. Amint elkészült a rizs, rárakjuk a felszeletelt paprikát, és összeeséséig puhítjuk. A felkockázott paradicsom ekkor kerül csak bele, és jól elkeverve összefőzzük az egészet.

Menet közben újrafűszerezzük, ha szükséges. Kovászos uborkával, friss kenyérrel és hideg sörrel tálaljuk!

- Ennyi? Ilyen egyszerű volna? - Balogh Ádám nem győzte magába szívni a fenséges illatokat, ízlelgetni a nosztalgikus, emlékekkel teli ízeket. - Hát ez csudálatos! Köszönöm, a srácok imádni fogják! Folytatódhat a hagyomány!!

- Váljék egészségetekre! - biccentett Gour-Man az ajtóból búcsúzóul, szerényen, elégedetten.

To be continued....

3. fejezet, avagy Anyu zöldséges csirkespagettije

Gour-Man elégedetten pakolászott rejtekhelyén, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg embernek tudott segíteni, és egyre többször érzi a házikoszt illatát az utcán. Ez örömmel töltötte el. De még koránt sincs vége a küldetésnek, hiszen annyi, de annyi otthonba kell visszavarázsolnia a főzés szeretetét.

Még mindig megremegett, amikor elsétált egy gyorsétterem előtt és látta, hogy még mindig tele van emberekkel. Szomorú volt tőle. Ez ellen kezdett el harcolni.

Receptkönyveit pakolászva elmerengett, hogy és mikor kezdte ezt az egész mókát. Mosolygott, mert fogalma sem volt. Egyszer csak azon kapta magát, hogy feladta eredeti identitását, és Gour-Manként folytatta pályafutását. Igaz, eredeti pályafutása messze volt a konyhától, de számára mindig a sütés-főzés volt az igazi életpálya. Igaz, ez az irodában csak elmélkedés, tervszövögetés volt, de ennek köszönhette e nemes elhatározást, ami most milliók (de legalább százezrek) életét tette és teszi jobbá, vidámabbá.

Szóval pakolászta a recepteket és nosztalgiázott. Kezébe akadt egy réges-régi, elfelejtettnek hitt recipe. Ezt a különleges ételt még anyukája tanította neki, ezáltal különösen kedves volt szívének. Különleges alkalom kell ahhoz, hogy ezt továbbadja valakinek. Vagy, ha nem is különleges, de bármilyen. Gour-Man igazából nem spilázza túl ezeket a dolgokat. Ha valakinek szüksége van segítségre, segít. Akár anyuka receptjét is boldogan megosztja a rászorulókkal. Végigolvasta a receptet, közben nagyokat nyelt. Korgó gyomra elnyomta a kinti utca zaját. De ez boldog korgás volt. Hiszen fejben már főzött, és tudta hogy hamarosan valóban megfőzi ezt a csodát.

Ekkor valaki becsúsztatott egy papírost az ajtaja alatt. Gour-Man mosolyogva felvette gasztro-szuperhősi jelmezét, kiválasztotta legkedvesebb fakanalát, és fütyörészve lépett ki az ajtón, miközben elkezdte átolvasni, hogy ki a mai segélykérő, aki a véletlen folytán egy csodálatos étellel lesz gazdagabb.

Bozóki Ági húszasévei végefelét járta, és már nagyon vágyott egy olyan kapcsolatra, ahol már úgy képzelheti el magát esküvői ruhában, hogy valóban esküvői ruhában van. Gyerekeket is akart. Ennek a vágynak nem is lett volna semmi ellene, hiszen nagyon szép lány rengeteg udvarlóval maga körül. De valamiért még nem érezte, hogy a kapcsolata elérte volna azt a pontot, hogy komolyabbra forduljon. Ennek pontosan tudta az okát: pocsék módon főzött. Ő pedig, ha már ott tart az élete szeretne nagyon jó, de legalább remekül főzni. Ági lelkesen próbálkozott, de az égett pirítóson és a kenőccsé főzött tésztán kívül semmi ehetőt nem tudott készíteni.

Tudta, hogy segítségre van szüksége, mert most egy olyan fiúval jár, aki minden szempontból megfelelne neki. Szerette Ágit. A lány pedig emiatt meg akart tanulni igazán főzni. Gour-Man az egyetlen ember, aki ilyen helyzetben szóba jöhet, elvégre vészhelyzetről van szó.

Hősünk pedig tudta, hogy mi az a vészhelyzet, elvégre ez volt a specialitása. Pont kapóra jött az anyuka receptje. Ez megold minden problémát. Elvégre az Anyu zöldséges csirkespagettije minden ízlést tökéletesen kielégít, miközben láthatatlanul is megtanít a konyhatechnológia élvezetére. Útközben beszerezte a hozzávalókat:

csirkemell

bacon/kolozsvári szalonna

vöröshagyma, fokhagyma

piros húsos paprika

alma

csemege uborka

paradicsom

paradicsompüré

só, bors, majoranna

fehérbor

tejszín

spagetti tészta

sajt

Ágihoz érve, rögtön nekiálltak a munkának, elvégre hamarosan beesteledik és jön a randevú. Nem lenne szerencsés összeakadni a delikvenssel, elvégre itt akár házasság is lehet a történet vége, azzal pedig nem viccelünk. Így hát közösen, hatékonyan elkészítették ezt a kitűnő fogást.

A csirkét, szalonnát vékony csíkokra, a zöldségeket és az almát apró kockákra vágták.

A szalonnát kiolvasztották vékony olajon, majd a hagymákat a keletkezett szalonnás zsíron megfonnyasztották. Erre ráhelyezték a csirkecsíkokat, amiket fehéredésig megsütöttek. Ezt követően sóval, borssal, majorannával megfűszerezték, majd a felkockázott hozzávalókat hozzáöntötték. A keletkezett egyveleget a paradicsompürével és egy pohár fehérborral tették különlegessé, és így rottyasztották tovább. Amikor a hús kellően megpuhult, hozzáöntötték a tejszínt, és még egy rotty erejéig a lángon hagyták.

Mindeközben a spagetti tésztát sós, olajos vízben megfőzték, és mikor mindkettő edényben elkészült az étel, hozzáláttak egyesíteni őket.

Hőálló edényt, vagyis jénait vettek elő és szépen rétegesen felhalmozták, telepakolták a tálat. Alulra tészta került, rá egy adag húsos missung, reszelt sajt, majd megint tészta. Egészen addig, amíg el nem fogyott a hús. Zárásként tészta és sajt került a tálba, majd egy kevés tejszínnel jól nyakon öntötték az egészet.

Forró sütőbe tették (ezért kellett a jénai) és addig sütötték, amíg a teteje szépen meg nem pirult.

Miután végeztek, Gour-Man összepakolt gyorsan, elbúcsúzott az örömkönnyekkel, szerelemtől pironkodó kislánytól, és továbbsietett, hogy a következő kedves receptjét megossza egy rászorulóval.

Az ajtóból még egy utolsó szerény mondatra visszafordult:

-Váljék egészségetekre!

Tudta, hogy ismét sikerült jót tennie egy emberrel, és ezzel a felemelő érzéssel tűnt tova az illatfelhőben...

To be continued...