Van, aki már októberben nekikezd a karácsonyi előkészületeknek, hogy mindent idejében be tudjon szerezni, elő tudjon készíteni a nagy napra. Az ilyen embereket az előrelátás, a megfontoltság, higgadtság jellemzi. Az ilyen emberek listát írnak, hogy mire van szüksége, mire mennyi idő kell. Az előrelátó ember karácsony napján nyugodtan hátradől, mert tudja, minden elő van készítve, nem érheti meglepetés.
Na, Márk nem ilyen. A Karácsony vészesen közeledett, de Márk még semmihez nem kezdett hozzá. Nem volt kitakarítva, nem volt fája sem, nem volt bevásárolva, nem voltak ajándékok, nem volt szaloncukor sem. Bízott benne, hogy az idő sürgetése miatt minden pikkpakk sikerülni fog, elvégre eddig is mindig így sikerült. Az ajándékokkal nem lesz gond, mindenki könyvet kap úgyis. Mivel főzni nem tud, ezért a bevásárlás sem tart sok ideig, a mirelit ételekkel mindig jóban volt. Fát majd az utolsó pillanatban fog venni, mert akkor olcsóbb lesz. Boldog volt, amiért ilyen ügyes karácsonyos. Kicsit szánta is azokat, akik túlspilázzák ezt az egész ünnepi előkészületet. Bolondok.
Nem maradt más hátra, mint a szaloncukor. Tapasztalatai szerint ezzel sem lehet gond, elvégre minden boltban hegyekben áll a szaloncukor rengeteg. Gúnyos mosollyal indult neki a szaloncukor bevásárló körútra, miközben végiggondolta, hogy milyen ízűeket fog majd vásárolni. Kókuszost, diós-narancsost, mazsolásat. Ezeket az ízeket szerette, ez adta vissza neki a Karácsony ízét. A kakaóst, vagy a zseléset ki nem állhatta. A zselétől félt, a kakaót pedig túl hétköznapinak tartotta.
A probléma nem ott kezdődött, amikor az első négy üzletben nem talált egy szem szaloncukrot sem, hanem amikor már a város utolsó boltjából jött ki üres kézzel, pedig már zseléset is vett volna, de nem volt. Elgyötört volt és szomorú. Ráadásul az egész utcán egyedül volt, mert mindenki otthon aggatta már a szaloncukrokat a fára.
Hazafelé menet bekukkantott egy ablakon, és látott egy nyugodtan hátradőlő embert, amint gyönyörködik a karácsonyfáján csüngő szaloncukor zuhatagban. Márk már nem érezte azt a fölényességet, mint reggel. Elveszve érezte a Karácsonyt, elvégre szaloncukor nélkül az egész mehet a kukába. Legalábbis az ő értelmezése szerint. Szomorúan ballagott hazafelé, amikor elkezdett szállingózni a hó. Ez némi örömmel töltötte meg szívét, mert kiskora óra tudta, hogy a hóesés az jó dolog. Nem sokan szomorkodnak, ha nagy pelyhekben hull körülöttük a hó. Érezte, vagy legalábbis érezni akarta, hogy valami történni fog, mert itt már csak a csoda segíthet.
Ekkor pillantotta meg az egyetlen embert, aki vele együtt az utcán volt. Csakhogy ez az ember se nem jött, se nem ment. Állt, és mintha őrá várna. Márk nem érzett félelmet, mert valami jóság sugárzott az idegenből. Hamarosan közelébe ért és látta, hogy nem más az, mint Gour-Man, a gasztroszuperhős. Tudta ki ő, hiszen már mindenki hallott róla.
Mosoly öntötte el minden porcikáját. Érezte, tudta ő. Itt a csoda, megmenekült!!
- Már vártalak. - mondta a szuperhős
- Én is. - Vallotta be Márk. - Csodára van szükségem. Nincs szaloncukor.
- Gyerünk, nincs veszteni való időnk. Minden, amire szükségünk van, itt van nálam. Megcsináljuk a magunk szaloncukrát. A Karácsony szaloncukrát!
Hazaérvén Gour-Man munkához is látott, Márk igyekezett segíteni, bár leginkább csak nyálcsorgatva várta, hogy mi lesz a végkifejlet.
Gour-Man előpakolta a hozzávalókat (kb 80 db):
20 dkg darált dió
10 dkg kókuszreszelék
50 dkg mazsola
1 db narancs reszelt héja
1/2 narancs leve
30 dkg étcsokoládé
Márk kedvenc ízei ott sorakoztak az asztalon, de még nem is sejtette, hogy nem külön-külön szaloncukrokat fognak készíteni, hanem egybegyúrják, hogy egy szem bonbonban ott legyen mind az, amit Márk karácsonyi íznek el tud képzelni.
Gour-Man keze alatt így lett az alapanyagokból mennyei szaloncukor:
A mazsolát alaposan megmosta, majd 10 percre forró vízben hagyta állni. Közben a darált diót, a kókuszt, a narancshéjat és a narancslevet alaposan összekeverte.
A mazsolát botmixer segítségével összeturmixolta, majd hozzáadta a diós masszához és összedolgozta a hozzávalókat.
Miután összeállt a massza, sütőpapírra szaloncukor alakú darabokat helyezett, majd hűtőszekrényben pihentette egy-másfél órán át. Közben forró kakaót ittak, mert az nagyon passzol a hóeséshez.
Miután kicsit megdermedt, gőz felett megolvasztott csokoládéban alaposan megmártogatta, majd a csokoládé megdermedéséig hűvös helyre tette.
Márk behunyt szemmel kóstolta meg a szaloncukrot és egyszerre minden gyerekkori, vélt és vágyott emléke felsejlett a csontjaiban.
- Ez az! Ez a Karácsony! - kiáltotta! -Köszönöm! Megmentetted a Karácsonyomat! - hálálkodott
- Örülök, hogy segíthettem. - biccentett Gour-Man szerényen, és sietett is tovább, mert valahol nem tudnak bejglit sütni.
- Váljék egészségedre! - szólt még vissza az ajtóból, és elviharzott a hóesésben.
To be continued....
