Egymással szemben ültek a Falatozóban. Egy kicsi és egy nagy, egy apa és a fia, két jóbarát. Az apa újságot olvasott, közben fröccsöt ivott, bal keze ökölben, a fiú egy pohár kóla mellett bámulta a saját öklét az asztalon. Az öklök kavicsokat rejtettek; snóbliztak.
- 4! - mondta bizonytalanul apjának, fürkészve tekintetét, hátha elárul valamit.
- Biztos vagy benne? - kérdezte az apja, miközben lapozott egyet.
- Nem, várj még. - Tért vissza a "sakk játszmához" a kisebbik.
Sokat snóbliztak, mindig az apa nyert. Ám most nagy volt a tét. Ha a fiú nyer, pizzát ehetnek. Már pedig az volt a kedvence, a házi pizza. A Falatozó szakácsa pedig állítólag valami varázslatos szuper szakácstól tanult, aki Gour-Man-nek hívja magát, és az ő pizzája szerte a világon híres, főként azok között, akik szeretik a pizzát. Azt persze nem sejtette, hogy ha veszít, akkor is pizzát fognak enni.
A fiú nagyon törte a fejét. túl akart végre járni az apja eszén. Az apuka mondása 3 volt, neki ebből kell kitalálni, mennyi lehet az újságot tartó marokban. A saját kezében 2 kavics volt.
- 2! - határozta el magát, bár tudta, hogy ez igazán kockázatos mondás, de már igazán nagyon éhes volt, és nagyon rákészült a pizzára.
- Biztos vagy benne fiam? - hangzott el megint a kérdés, és már a papa is bízott benne, hogy vége lesz a játéknak, mert neki is kocorodott már a gyomra.
A fiú nem válaszolt, csak bátran, határozottan kinyitotta a tenyerét, mutatva a benne levő két kavicsot. Az apuka látva a két kicsi követ elmosolyodott, és a fia arca előtt kinyitotta a tenyerét. Nem volt benne semmi.
- Nyertem! - kiáltott a fiú - ehetünk végre?
- Ehetünk. - bólintott büszkén az apa.
A Gour-Man pizzája elnevezésű házipizzát választották. A fiú izgatottan nézte a szakácsot, ahogy készítette az ebédjüket. A tészta elkészültét természetesen nem láthatta, de már tudta, hogy lisztből, búzadarából, sóból, oreganoból, langyos vízből, élesztőből, kis cukorból és olajból keverődik össze a massza, majd 1 órán keresztül kelesztődik, így lesz a masszából egy hihetetlenül finom puha, ízletes tészta.
A szakács kinyújtotta a tésztát, majd megkente azzal a szósszal, amit annyian szeretnek. A szószhoz felaprított vöröshagymát, fokhagymát, majd kis olajon megfonnyasztotta, erre rádobta a hámozott aprított paradicsomokat, a paradicsompürét, majd sóval, borssal, oreganoval megfűszerezte, rottyanásig összefőzte.
Tehát ezt a szószt kente a kilapított pizzatésztára, majd megpakolta minden földi jóval: kukorica került rá, sonka, bacon, hagymakarikák, paradicsomkarikák, friss bazsalikom, majd a tetejére bőven reszelt sajt. Így került az előmelegített sütőbe körülbelül 15-20 percre.
Apa és fia már alig várták, hogy a pincér kihozza a tányérokat. A fiú egyből nekilátott, annyira nem bírta türtőztetni magát.
- Ez jobb, mint amire vártam - mondta teli szájjal a fiú, és boldogan mosolygott az apjára.
- Váljék egészségükre! - mosolygott sejtelmesen a szakács, aki állítólag a híres Gour-Mantól tanult, majd eltűnt a konyha gőzében.
To be continued...
