19. fejezet, avagy a Világmegváltás

Szombat van. 

Akkor pedig program van. Akkor pedig kell valamit vinni. Mégis csak vendégül látnak, nem? Hónapok óta összeülünk szombatonként mi hatan. Néha csak négyen. Kártyázunk, beszélgetünk, iszogatunk. Megváltjuk a világot persze. Amikor a lányok lefekszenek már aludni, akkor váltjuk csak meg igazán. Mi, férfiak. Nincs tabu téma, nincs összeveszés. Kiabálás, anyázás van, de összeveszés nincs. Maximum, ha elfogy a bor, de akkor is csak pillanatnyi a pánik, mert van ott még, ahonnan ez jött…

Ki kéne találni valami újat. Mindig a chips-ropi-szotyi vonalon mozgunk. Jó, a lányok sütnek néha pogácsát, meg zöldséget tunkolunk szószokba. Szó se róla, finom az is, de ha az ember éhes, akkor éhes.  Merugye a világmegváltásban megéhezik az ember… Ki kéne találni valami újat….

Készülődvén az aktuális szombatra, kitaláltam, hogy majd én sütök valamit. Persze semmi komoly, csak valami eszegetős, húsos-sajtos, laktató sós akármit akartam. Nem nevezném süteménynek, holott ami sütőben sül, az sütemény. Innen a neve. De nekem a sütemény az édes, krémes. De ez sós, férfias lesz. A lányok majd néznek nagyot biztosan. Remélem. Legrosszabb esetben pattogtatunk kukoricát…. Abból baj nem volt még.

Konkrét ötlet híján bárminemű receptet kerestem, ami az alapgondolatnak megfelelne. Pogácsát nem akartam, az a lányok reszortja. Én valami többet-jobbat kerestem.

Volt régen valami Gour-Man fazon, aki segített, ha az ember tanácstalanul bolyong a konyhában. Visszajöhetne már igazán. Végre, amikor szükség volna rá… Nem is kellett sokat várnom. Ami azért lássuk be fura és egyben ijesztő is. Másnap a postaládában várt egy levél. Vagyis inkább egy recept. Pont az, amit kerestem. Húsos, sós, nem ördöngős, tökéletes! Aláírásnak csak egy nagy cirádás G betű volt, meg némi lisztes paca. Nem volt nehéz összerakni a kirakóst.

Gyorsan fogtam magam, elszaladtam a boltba bevásárolni a hozzávalókat és nekiláttam…

Mi kell hozzá?

2 csomag leveles tészta

1 csomag bacon (természetesen)

10-15 dkg sonka

15 dkg sajt

2 db színes kaliforniai paprika

mustár

tejföl

só, bors, petrezselyem

2 tojás

A kinyújtott leveles tésztát közepes szélességű lapokra vágni. Egy tortaformát kivajazok (vagy kibélelem sütőpapírral), és körberakom a lapokat, hogy az egyik fele legyen a lapon. A mustárt és  tejfölt összekeverem, sóval, borssal, petrezselyemmel megszórom és az egészet összekeverem. Ezt rákenem a lapokra, majd szépen rárakom sorba az alapanyagokat. A bacont (amit előtte megsütöttem), a sonkát, a paprikákat, és a sajtot jó bőven. Arra figyeljünk azért, hogy ne legyen túlzsúfolt, hogy a tészta másik felét szépen rá tudjuk hajtani. Így is teszünk. Tulajdonképpen egy koszorút kapunk ekképpen. A szélét jól összedolgozzuk, hogy ne nyíljon ki. A tetejét beszurkáljuk és megkenjük felvert tojással. 180°C-os előmelegített sütőben kell kb 20-30 percig sütni, vagy ameddig szép pirult nem lesz a teteje.

 Nem maradt már más hátra, mint beszerezni a bort, és megindulni az újabb világmegváltás felé, de ma kivételesen eszünk valami újdonságot is!

 

Azért majd koccintunk este ennek a Gour-Mannak az egészségére is!

Ahogy a levél hátoldalán láttam:

Váljék egészségetekre!

16. fejezet, avagy a Snóbli

Egymással szemben ültek a Falatozóban. Egy kicsi és egy nagy, egy apa és a fia, két jóbarát. Az apa újságot olvasott, közben fröccsöt ivott, bal keze ökölben, a fiú egy pohár kóla mellett bámulta a saját öklét az asztalon. Az öklök kavicsokat rejtettek; snóbliztak.

- 4! - mondta bizonytalanul apjának, fürkészve tekintetét, hátha elárul valamit.

- Biztos vagy benne? - kérdezte az apja, miközben lapozott egyet.

- Nem, várj még. - Tért vissza a "sakk játszmához" a kisebbik.

Sokat snóbliztak, mindig az apa nyert. Ám most nagy volt a tét. Ha a fiú nyer, pizzát ehetnek. Már pedig az volt a kedvence, a házi pizza. A Falatozó szakácsa pedig állítólag valami varázslatos szuper szakácstól tanult, aki Gour-Man-nek hívja magát, és az ő pizzája szerte a világon híres, főként azok között, akik szeretik a pizzát. Azt persze nem sejtette, hogy ha veszít, akkor is pizzát fognak enni.

A fiú nagyon törte a fejét. túl akart végre járni az apja eszén. Az apuka mondása 3 volt, neki ebből kell kitalálni, mennyi lehet az újságot tartó marokban. A saját kezében 2 kavics volt.

- 2! - határozta el magát, bár tudta, hogy ez igazán kockázatos mondás, de már igazán nagyon éhes volt, és nagyon rákészült a pizzára.

- Biztos vagy benne fiam? - hangzott el megint a kérdés, és már a papa is bízott benne, hogy vége lesz a játéknak, mert neki is kocorodott már a gyomra.

A fiú nem válaszolt, csak bátran, határozottan kinyitotta a tenyerét, mutatva a benne levő két kavicsot. Az apuka látva a két kicsi követ elmosolyodott, és a fia arca előtt kinyitotta a tenyerét. Nem volt benne semmi.

- Nyertem! - kiáltott a fiú - ehetünk végre?

- Ehetünk. - bólintott büszkén az apa.

A Gour-Man pizzája elnevezésű házipizzát választották. A fiú izgatottan nézte a szakácsot, ahogy készítette az ebédjüket. A tészta elkészültét természetesen nem láthatta, de már tudta, hogy lisztből, búzadarából, sóból, oreganoból, langyos vízből, élesztőből, kis cukorból és olajból keverődik össze a massza, majd 1 órán keresztül kelesztődik, így lesz a masszából egy hihetetlenül finom puha, ízletes tészta.

A szakács kinyújtotta a tésztát, majd megkente azzal a szósszal, amit annyian szeretnek. A szószhoz felaprított vöröshagymát, fokhagymát, majd kis olajon megfonnyasztotta, erre rádobta a hámozott aprított paradicsomokat, a paradicsompürét, majd sóval, borssal, oreganoval megfűszerezte, rottyanásig összefőzte.

Tehát ezt a szószt kente a kilapított pizzatésztára, majd megpakolta minden földi jóval: kukorica került rá, sonka, bacon, hagymakarikák, paradicsomkarikák, friss bazsalikom, majd a tetejére bőven reszelt sajt. Így került az előmelegített sütőbe körülbelül 15-20 percre.

Apa és fia már alig várták, hogy a pincér kihozza a tányérokat. A fiú egyből nekilátott, annyira nem bírta türtőztetni magát.

- Ez jobb, mint amire vártam - mondta teli szájjal a fiú, és boldogan mosolygott az apjára.

- Váljék egészségükre! - mosolygott sejtelmesen a szakács, aki állítólag a híres Gour-Mantól tanult, majd eltűnt a konyha gőzében.

To be continued...

3. fejezet, avagy Anyu zöldséges csirkespagettije

Gour-Man elégedetten pakolászott rejtekhelyén, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg embernek tudott segíteni, és egyre többször érzi a házikoszt illatát az utcán. Ez örömmel töltötte el. De még koránt sincs vége a küldetésnek, hiszen annyi, de annyi otthonba kell visszavarázsolnia a főzés szeretetét.

Még mindig megremegett, amikor elsétált egy gyorsétterem előtt és látta, hogy még mindig tele van emberekkel. Szomorú volt tőle. Ez ellen kezdett el harcolni.

Receptkönyveit pakolászva elmerengett, hogy és mikor kezdte ezt az egész mókát. Mosolygott, mert fogalma sem volt. Egyszer csak azon kapta magát, hogy feladta eredeti identitását, és Gour-Manként folytatta pályafutását. Igaz, eredeti pályafutása messze volt a konyhától, de számára mindig a sütés-főzés volt az igazi életpálya. Igaz, ez az irodában csak elmélkedés, tervszövögetés volt, de ennek köszönhette e nemes elhatározást, ami most milliók (de legalább százezrek) életét tette és teszi jobbá, vidámabbá.

Szóval pakolászta a recepteket és nosztalgiázott. Kezébe akadt egy réges-régi, elfelejtettnek hitt recipe. Ezt a különleges ételt még anyukája tanította neki, ezáltal különösen kedves volt szívének. Különleges alkalom kell ahhoz, hogy ezt továbbadja valakinek. Vagy, ha nem is különleges, de bármilyen. Gour-Man igazából nem spilázza túl ezeket a dolgokat. Ha valakinek szüksége van segítségre, segít. Akár anyuka receptjét is boldogan megosztja a rászorulókkal. Végigolvasta a receptet, közben nagyokat nyelt. Korgó gyomra elnyomta a kinti utca zaját. De ez boldog korgás volt. Hiszen fejben már főzött, és tudta hogy hamarosan valóban megfőzi ezt a csodát.

Ekkor valaki becsúsztatott egy papírost az ajtaja alatt. Gour-Man mosolyogva felvette gasztro-szuperhősi jelmezét, kiválasztotta legkedvesebb fakanalát, és fütyörészve lépett ki az ajtón, miközben elkezdte átolvasni, hogy ki a mai segélykérő, aki a véletlen folytán egy csodálatos étellel lesz gazdagabb.

Bozóki Ági húszasévei végefelét járta, és már nagyon vágyott egy olyan kapcsolatra, ahol már úgy képzelheti el magát esküvői ruhában, hogy valóban esküvői ruhában van. Gyerekeket is akart. Ennek a vágynak nem is lett volna semmi ellene, hiszen nagyon szép lány rengeteg udvarlóval maga körül. De valamiért még nem érezte, hogy a kapcsolata elérte volna azt a pontot, hogy komolyabbra forduljon. Ennek pontosan tudta az okát: pocsék módon főzött. Ő pedig, ha már ott tart az élete szeretne nagyon jó, de legalább remekül főzni. Ági lelkesen próbálkozott, de az égett pirítóson és a kenőccsé főzött tésztán kívül semmi ehetőt nem tudott készíteni.

Tudta, hogy segítségre van szüksége, mert most egy olyan fiúval jár, aki minden szempontból megfelelne neki. Szerette Ágit. A lány pedig emiatt meg akart tanulni igazán főzni. Gour-Man az egyetlen ember, aki ilyen helyzetben szóba jöhet, elvégre vészhelyzetről van szó.

Hősünk pedig tudta, hogy mi az a vészhelyzet, elvégre ez volt a specialitása. Pont kapóra jött az anyuka receptje. Ez megold minden problémát. Elvégre az Anyu zöldséges csirkespagettije minden ízlést tökéletesen kielégít, miközben láthatatlanul is megtanít a konyhatechnológia élvezetére. Útközben beszerezte a hozzávalókat:

csirkemell

bacon/kolozsvári szalonna

vöröshagyma, fokhagyma

piros húsos paprika

alma

csemege uborka

paradicsom

paradicsompüré

só, bors, majoranna

fehérbor

tejszín

spagetti tészta

sajt

Ágihoz érve, rögtön nekiálltak a munkának, elvégre hamarosan beesteledik és jön a randevú. Nem lenne szerencsés összeakadni a delikvenssel, elvégre itt akár házasság is lehet a történet vége, azzal pedig nem viccelünk. Így hát közösen, hatékonyan elkészítették ezt a kitűnő fogást.

A csirkét, szalonnát vékony csíkokra, a zöldségeket és az almát apró kockákra vágták.

A szalonnát kiolvasztották vékony olajon, majd a hagymákat a keletkezett szalonnás zsíron megfonnyasztották. Erre ráhelyezték a csirkecsíkokat, amiket fehéredésig megsütöttek. Ezt követően sóval, borssal, majorannával megfűszerezték, majd a felkockázott hozzávalókat hozzáöntötték. A keletkezett egyveleget a paradicsompürével és egy pohár fehérborral tették különlegessé, és így rottyasztották tovább. Amikor a hús kellően megpuhult, hozzáöntötték a tejszínt, és még egy rotty erejéig a lángon hagyták.

Mindeközben a spagetti tésztát sós, olajos vízben megfőzték, és mikor mindkettő edényben elkészült az étel, hozzáláttak egyesíteni őket.

Hőálló edényt, vagyis jénait vettek elő és szépen rétegesen felhalmozták, telepakolták a tálat. Alulra tészta került, rá egy adag húsos missung, reszelt sajt, majd megint tészta. Egészen addig, amíg el nem fogyott a hús. Zárásként tészta és sajt került a tálba, majd egy kevés tejszínnel jól nyakon öntötték az egészet.

Forró sütőbe tették (ezért kellett a jénai) és addig sütötték, amíg a teteje szépen meg nem pirult.

Miután végeztek, Gour-Man összepakolt gyorsan, elbúcsúzott az örömkönnyekkel, szerelemtől pironkodó kislánytól, és továbbsietett, hogy a következő kedves receptjét megossza egy rászorulóval.

Az ajtóból még egy utolsó szerény mondatra visszafordult:

-Váljék egészségetekre!

Tudta, hogy ismét sikerült jót tennie egy emberrel, és ezzel a felemelő érzéssel tűnt tova az illatfelhőben...

To be continued...