21. fejezet, avagy az Örökség

Hideg van. Sötét és hideg. Ilyenkor semmihez nincs kedv, de kimozdulni végképp nincs. Mégis kígyózó sor áll a Hely előtt. Az emberek csak állnak, fáznak és reménykednek, hogy ma talán odajutnak az ablakhoz. Állítólag van, aki már több éve minden télen, minden nap kijár, mégsem jutott még hozzá.

Itt álldogál kitartóan Misi is. Misi nagyon szeretne a sor elejére kerülni, de persze nem furakodik. Türelmesen kivárja a sorát, hátha. Tegnap is itt volt, akkor nem sikerült. De majd ma! Ma sikerülnie kell! Elvégre ma van kisfiának a nyolcadik születésnapja és már hónapok óta eltervezte, hogy ezt fognak enni. Kenyérlángost! Misi odavolt a kenyérlángosért. A puha tészta, a tejfölös kence, a szalonna és a hagyma egyszerűen megbabonázta már egészen gyerekkora óta. Nagymamája mindig ezzel várta őt telente, ezért számára ez igazi téli étel volt. Szülei is szerették, ők nagyon jól megtanulták a receptet, de sajnos továbbadni már nem tudták. Miután Misi egyedül maradt, esélye nem volt, hogy újra élvezze nagymamája kenyérlángosát. Telek teltek el anélkül, hogy egy harapás langallót is evett volna.

Viszont most itt van egy sütöde, ami mellett egyik nap elsétálva az a bizonyos illat csapta meg az orrát. Ez nem lehet más, ez az! Elhatározta, hogy megkóstolja, és megmutatja kisfiának, hogy mi is ez, de azóta mindig elfogyott, mire odajutott volna.

Szóval Misi emiatt álldogál a sorban szipogva, átfagyva. Át akarja adni gyermekkora ízét kisfiának.

Egyszer csak kiabálást hallott előröl:

-          Elfogyott emberek! Ma már nem lesz több langalló! Menjenek haza!

A csalódott tömeg egy része elindult haza szemük előtt a forró teát és/vagy forralt bort lebegtetve, amíg egy kisebb csapat kitartóan ott maradt, mivel ők nem kenyérlángosért jöttek, így új erőt merítettek abból, hogy jóval kisebb lett a sor.

Misi egy kicsit tétovázva, de aztán szomorúan elindult ő is hazafelé. Majd legközelebb – mormolta magában.

Egy pillanatra megtorpant az úton. Egy kósza illat csapta meg az orrát. Az nem lehet, hogy itt is… Nem tudta eldönteni, hogy a képzelete játszik vele, vagy valaki a közelben bizony kenyérlángost süt. Minden esetre követte az illatot, ami egyre jobban körülvette őt, így lemondott a hallucináció lehetőségéről.

Az illat egy kis hátsó udvarba vezette, ahol egy nagy kemence állt, előtte munkaasztal és egy furcsa kis ember szemébe húzott szakács sipkával.

Misi azonnal sejtette, bár nem értette, hogy mi is folyik itt.

-          Gour-Man! Hát gondolhattam volna! – lépett közelebb.
-          Mi? Hogy mi? – fordult meg a szakácsruhás
-          Hát igazán jól esik, hogy segít nekem. Igaz, nem tudom, honnan tudta, hogy szükségem volna önre, de hallottam már, hogy mire képes.
-          Ne haragudjon uram, de nem értem, miről beszél. – értetlenkedett amaz.
-          Ugyan-ugyan. – lelkesedett be Misi, és már vette is le a kabátját, mivel a kemence közelében igazán melege lett. – Kezdhetjük.
-          Mit is? – kérdezte zavarában az egyre jobban pánikba esett szakács.
-          Hát tanítson meg kenyérlángost sütni, vagy mutassa meg, hogyan kell, vagy amit ilyenkor szokott. Hallottam ám magáról, Gour-Man… - kezdett türelmetlenkedni Misi.
-          Én tényleg nem tudom, miről beszél, de elárulhatná, honnan tudja, hogy kenyérlángost sütök… Minden esetre, ha ennyire akarja, megmutatom, hogyan kell. De biztosíthatom, hogy összekever valakivel.
-          Hát persze – kacsintott oda Misi – értem én. Akkor kezdjük is, mert igazából sietnék.

A szakácsruhás belátta, hogy bolondokkal nem szabad kötözködni, így inkább belekezdett egy újabb adag kenyérlángos elkészítésének. A lelkes idegen pedig odaállt mellé és minden mozdulatát figyelte. Látszott, hogy szívből szereti ezt az ételt és tényleg hiszi, hogy ő valami szuperhős. A lényeg igazából, hogy megtanulja, hogyan készül ez a finomság, ha ettől lesz boldog. A körítés az mindegy is. A boldogság a lényeg.

Hozzávalók (két tepsihez):

 

1kg. liszt

1 ek só

1tk cukor

1cs friss élesztő vagy 2 szárított

1/2 liter langyos víz

1 nagy pohár tejföl

2 gerezd fokhagyma

snidling

2 nagy fej lila hagyma

bacon

sajt 

 
A tészta alapanyagait bedagasztjuk jó alaposan, hogy egy szép rugalmas kenyértésztát kapjunk, 1 órát pihentetjük, kelesztjük. 

Közben a tejfölt kikeverjük a fokhagymával és a snidlinggel. A lila hagymát felszeleteljük.

Ha megkelt a tészta, ketté vesszük, a tepsi méretére nyújtjuk.

Jól megkenjük a fokhagymás tejföllel és rátesszük a bacont, lila hagymát. 
200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Amikor már majdnem kész, rászórjuk a reszelt sajtot és sajtpirulásig sütjük.

Misi alig bírta kivárni, hogy megsüljön az első adag. Remegve harapott bele. Egy szempillantás alatt újra kisfiú lett a nagymamája konyhájában.

- Ez az! - kiáltotta. Köszönöm Gour-Man! Nagyon köszönöm!

- Hát igazán nincs mit, de még mindig nem tudom, hogy miről beszél.

- Jól van, hagyja már. Ez csodálatos. De fog ízleni ez a Kölyöknek. Köszönöm még egyszer, maga egy remek ember. De most rohanok is!

Távoztában azért felkapott pár szeletet a miheztartás végett.

- Hát váljék igazán egészségére! - mondta utána a még mindig meglepett szakács, de azért huncutan mosolygott a bajsza alatt. - Bolond ember ez, de legalább boldog. Ez számít.

19. fejezet, avagy a Világmegváltás

Szombat van. 

Akkor pedig program van. Akkor pedig kell valamit vinni. Mégis csak vendégül látnak, nem? Hónapok óta összeülünk szombatonként mi hatan. Néha csak négyen. Kártyázunk, beszélgetünk, iszogatunk. Megváltjuk a világot persze. Amikor a lányok lefekszenek már aludni, akkor váltjuk csak meg igazán. Mi, férfiak. Nincs tabu téma, nincs összeveszés. Kiabálás, anyázás van, de összeveszés nincs. Maximum, ha elfogy a bor, de akkor is csak pillanatnyi a pánik, mert van ott még, ahonnan ez jött…

Ki kéne találni valami újat. Mindig a chips-ropi-szotyi vonalon mozgunk. Jó, a lányok sütnek néha pogácsát, meg zöldséget tunkolunk szószokba. Szó se róla, finom az is, de ha az ember éhes, akkor éhes.  Merugye a világmegváltásban megéhezik az ember… Ki kéne találni valami újat….

Készülődvén az aktuális szombatra, kitaláltam, hogy majd én sütök valamit. Persze semmi komoly, csak valami eszegetős, húsos-sajtos, laktató sós akármit akartam. Nem nevezném süteménynek, holott ami sütőben sül, az sütemény. Innen a neve. De nekem a sütemény az édes, krémes. De ez sós, férfias lesz. A lányok majd néznek nagyot biztosan. Remélem. Legrosszabb esetben pattogtatunk kukoricát…. Abból baj nem volt még.

Konkrét ötlet híján bárminemű receptet kerestem, ami az alapgondolatnak megfelelne. Pogácsát nem akartam, az a lányok reszortja. Én valami többet-jobbat kerestem.

Volt régen valami Gour-Man fazon, aki segített, ha az ember tanácstalanul bolyong a konyhában. Visszajöhetne már igazán. Végre, amikor szükség volna rá… Nem is kellett sokat várnom. Ami azért lássuk be fura és egyben ijesztő is. Másnap a postaládában várt egy levél. Vagyis inkább egy recept. Pont az, amit kerestem. Húsos, sós, nem ördöngős, tökéletes! Aláírásnak csak egy nagy cirádás G betű volt, meg némi lisztes paca. Nem volt nehéz összerakni a kirakóst.

Gyorsan fogtam magam, elszaladtam a boltba bevásárolni a hozzávalókat és nekiláttam…

Mi kell hozzá?

2 csomag leveles tészta

1 csomag bacon (természetesen)

10-15 dkg sonka

15 dkg sajt

2 db színes kaliforniai paprika

mustár

tejföl

só, bors, petrezselyem

2 tojás

A kinyújtott leveles tésztát közepes szélességű lapokra vágni. Egy tortaformát kivajazok (vagy kibélelem sütőpapírral), és körberakom a lapokat, hogy az egyik fele legyen a lapon. A mustárt és  tejfölt összekeverem, sóval, borssal, petrezselyemmel megszórom és az egészet összekeverem. Ezt rákenem a lapokra, majd szépen rárakom sorba az alapanyagokat. A bacont (amit előtte megsütöttem), a sonkát, a paprikákat, és a sajtot jó bőven. Arra figyeljünk azért, hogy ne legyen túlzsúfolt, hogy a tészta másik felét szépen rá tudjuk hajtani. Így is teszünk. Tulajdonképpen egy koszorút kapunk ekképpen. A szélét jól összedolgozzuk, hogy ne nyíljon ki. A tetejét beszurkáljuk és megkenjük felvert tojással. 180°C-os előmelegített sütőben kell kb 20-30 percig sütni, vagy ameddig szép pirult nem lesz a teteje.

 Nem maradt már más hátra, mint beszerezni a bort, és megindulni az újabb világmegváltás felé, de ma kivételesen eszünk valami újdonságot is!

 

Azért majd koccintunk este ennek a Gour-Mannak az egészségére is!

Ahogy a levél hátoldalán láttam:

Váljék egészségetekre!

16. fejezet, avagy a Snóbli

Egymással szemben ültek a Falatozóban. Egy kicsi és egy nagy, egy apa és a fia, két jóbarát. Az apa újságot olvasott, közben fröccsöt ivott, bal keze ökölben, a fiú egy pohár kóla mellett bámulta a saját öklét az asztalon. Az öklök kavicsokat rejtettek; snóbliztak.

- 4! - mondta bizonytalanul apjának, fürkészve tekintetét, hátha elárul valamit.

- Biztos vagy benne? - kérdezte az apja, miközben lapozott egyet.

- Nem, várj még. - Tért vissza a "sakk játszmához" a kisebbik.

Sokat snóbliztak, mindig az apa nyert. Ám most nagy volt a tét. Ha a fiú nyer, pizzát ehetnek. Már pedig az volt a kedvence, a házi pizza. A Falatozó szakácsa pedig állítólag valami varázslatos szuper szakácstól tanult, aki Gour-Man-nek hívja magát, és az ő pizzája szerte a világon híres, főként azok között, akik szeretik a pizzát. Azt persze nem sejtette, hogy ha veszít, akkor is pizzát fognak enni.

A fiú nagyon törte a fejét. túl akart végre járni az apja eszén. Az apuka mondása 3 volt, neki ebből kell kitalálni, mennyi lehet az újságot tartó marokban. A saját kezében 2 kavics volt.

- 2! - határozta el magát, bár tudta, hogy ez igazán kockázatos mondás, de már igazán nagyon éhes volt, és nagyon rákészült a pizzára.

- Biztos vagy benne fiam? - hangzott el megint a kérdés, és már a papa is bízott benne, hogy vége lesz a játéknak, mert neki is kocorodott már a gyomra.

A fiú nem válaszolt, csak bátran, határozottan kinyitotta a tenyerét, mutatva a benne levő két kavicsot. Az apuka látva a két kicsi követ elmosolyodott, és a fia arca előtt kinyitotta a tenyerét. Nem volt benne semmi.

- Nyertem! - kiáltott a fiú - ehetünk végre?

- Ehetünk. - bólintott büszkén az apa.

A Gour-Man pizzája elnevezésű házipizzát választották. A fiú izgatottan nézte a szakácsot, ahogy készítette az ebédjüket. A tészta elkészültét természetesen nem láthatta, de már tudta, hogy lisztből, búzadarából, sóból, oreganoból, langyos vízből, élesztőből, kis cukorból és olajból keverődik össze a massza, majd 1 órán keresztül kelesztődik, így lesz a masszából egy hihetetlenül finom puha, ízletes tészta.

A szakács kinyújtotta a tésztát, majd megkente azzal a szósszal, amit annyian szeretnek. A szószhoz felaprított vöröshagymát, fokhagymát, majd kis olajon megfonnyasztotta, erre rádobta a hámozott aprított paradicsomokat, a paradicsompürét, majd sóval, borssal, oreganoval megfűszerezte, rottyanásig összefőzte.

Tehát ezt a szószt kente a kilapított pizzatésztára, majd megpakolta minden földi jóval: kukorica került rá, sonka, bacon, hagymakarikák, paradicsomkarikák, friss bazsalikom, majd a tetejére bőven reszelt sajt. Így került az előmelegített sütőbe körülbelül 15-20 percre.

Apa és fia már alig várták, hogy a pincér kihozza a tányérokat. A fiú egyből nekilátott, annyira nem bírta türtőztetni magát.

- Ez jobb, mint amire vártam - mondta teli szájjal a fiú, és boldogan mosolygott az apjára.

- Váljék egészségükre! - mosolygott sejtelmesen a szakács, aki állítólag a híres Gour-Mantól tanult, majd eltűnt a konyha gőzében.

To be continued...