16. fejezet, avagy a Snóbli

Egymással szemben ültek a Falatozóban. Egy kicsi és egy nagy, egy apa és a fia, két jóbarát. Az apa újságot olvasott, közben fröccsöt ivott, bal keze ökölben, a fiú egy pohár kóla mellett bámulta a saját öklét az asztalon. Az öklök kavicsokat rejtettek; snóbliztak.

- 4! - mondta bizonytalanul apjának, fürkészve tekintetét, hátha elárul valamit.

- Biztos vagy benne? - kérdezte az apja, miközben lapozott egyet.

- Nem, várj még. - Tért vissza a "sakk játszmához" a kisebbik.

Sokat snóbliztak, mindig az apa nyert. Ám most nagy volt a tét. Ha a fiú nyer, pizzát ehetnek. Már pedig az volt a kedvence, a házi pizza. A Falatozó szakácsa pedig állítólag valami varázslatos szuper szakácstól tanult, aki Gour-Man-nek hívja magát, és az ő pizzája szerte a világon híres, főként azok között, akik szeretik a pizzát. Azt persze nem sejtette, hogy ha veszít, akkor is pizzát fognak enni.

A fiú nagyon törte a fejét. túl akart végre járni az apja eszén. Az apuka mondása 3 volt, neki ebből kell kitalálni, mennyi lehet az újságot tartó marokban. A saját kezében 2 kavics volt.

- 2! - határozta el magát, bár tudta, hogy ez igazán kockázatos mondás, de már igazán nagyon éhes volt, és nagyon rákészült a pizzára.

- Biztos vagy benne fiam? - hangzott el megint a kérdés, és már a papa is bízott benne, hogy vége lesz a játéknak, mert neki is kocorodott már a gyomra.

A fiú nem válaszolt, csak bátran, határozottan kinyitotta a tenyerét, mutatva a benne levő két kavicsot. Az apuka látva a két kicsi követ elmosolyodott, és a fia arca előtt kinyitotta a tenyerét. Nem volt benne semmi.

- Nyertem! - kiáltott a fiú - ehetünk végre?

- Ehetünk. - bólintott büszkén az apa.

A Gour-Man pizzája elnevezésű házipizzát választották. A fiú izgatottan nézte a szakácsot, ahogy készítette az ebédjüket. A tészta elkészültét természetesen nem láthatta, de már tudta, hogy lisztből, búzadarából, sóból, oreganoból, langyos vízből, élesztőből, kis cukorból és olajból keverődik össze a massza, majd 1 órán keresztül kelesztődik, így lesz a masszából egy hihetetlenül finom puha, ízletes tészta.

A szakács kinyújtotta a tésztát, majd megkente azzal a szósszal, amit annyian szeretnek. A szószhoz felaprított vöröshagymát, fokhagymát, majd kis olajon megfonnyasztotta, erre rádobta a hámozott aprított paradicsomokat, a paradicsompürét, majd sóval, borssal, oreganoval megfűszerezte, rottyanásig összefőzte.

Tehát ezt a szószt kente a kilapított pizzatésztára, majd megpakolta minden földi jóval: kukorica került rá, sonka, bacon, hagymakarikák, paradicsomkarikák, friss bazsalikom, majd a tetejére bőven reszelt sajt. Így került az előmelegített sütőbe körülbelül 15-20 percre.

Apa és fia már alig várták, hogy a pincér kihozza a tányérokat. A fiú egyből nekilátott, annyira nem bírta türtőztetni magát.

- Ez jobb, mint amire vártam - mondta teli szájjal a fiú, és boldogan mosolygott az apjára.

- Váljék egészségükre! - mosolygott sejtelmesen a szakács, aki állítólag a híres Gour-Mantól tanult, majd eltűnt a konyha gőzében.

To be continued...

12. fejezet, avagy a Bezzegapu

Amióta elvált, Ferencünk nem igazán találta a helyét. Az asszonynál maradt a két gyerek, Ádám és Peti, és csak kéthetente töltöttek nála egy hétvégét. Ez igencsak nehéz váltás egy 10 éves szoros családi élet után, de hát ez van. Ha menni kell, hát menni kell. Ferencünk majd megtalálja a maga boldogságát újra. Addig pedig marad a kéthetente való feltöltődés. Jelenleg ez volt számára az egyetlen örömforrás: a Srácok.

Ferencünk mindig lázasan készült ezekre az alkalmakra. Kéthetente kitakarított, mosott, új játékokat vett. Egyetlen egy baj volt mindig is, nem igazán tudott mit adni a gyerekeknek enni. Két napig nem tudnak pizzát, vagy hamburgert enni, mert meglepő módon megunják. Az utóbbi időkben a Srácok hoztak maguknak elemózsiát. Ferencünknek természetesen nem csomagolt az anyjuk. Arról nem is beszélve, hogy egyre inkább állandósultak a "Bezzeganyu" kezdetű történetek, amiknek szintén véget akart vetni, mert nem nagyon élvezte ezeket érthető módon. "Bezzegapus" történeteket akart.

Ezen felbuzdulva a takarítás és hasonló rituálék után nekilódult, hogy bevásároljon mindent, ami a sütés-főzéshez kell. Miután beszerezte az alap konyhai eszközöket, mint a sütő, meg a különböző edények, neki indult az élelmiszer beszerzés legendásan kellemes körútjára.

A baj az volt, hogy azt sem tudta, merre, hogyan, mit, mennyit, miért. Miközben járt-kelt a piacok és bevásárlóközpontok világában megpillantott egy ismerős alakot. Nem tudta hol, mikor látta, az is lehet, még nem látta, de érezte, hogy ismeri, és oda kell menni hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a furcsa szakácsruhás férfi is őt nézte.

- Jónapot, ne haragudjon, de miért olyan ismerős nekem? - kérdezte a szatyrokkal felszerelt Ferencünk.

- Gour-Man vagyok. Segíteni fogok. Megtanítalak olyan ételt készíteni, amitől a gyerekeknek leesik majd az álluk. Épp úgy, mint most neked.

Ferencünk épp hogy visszanyerte figyelmét az ámulatból, hogy mi is történik éppen, azon kapta magát, hogy a szatyrai tele vannak a szükséges élelmiszerrel. Hallott ő már róla, hát persze. A gasztro-szuperhős. Valamiért mindig úgy képzelte, hogy éjjel dolgozik, mint a legtöbb normális szuperhős. Sohasem gondolta volna, hogy szembejön vele pont akkor, amikor neki épp segítségre van szüksége.

- Egy nagyon hagyományos, ámbár közkedvelt Brassóit fogunk csinálni. Nem lesz csalódás, bízhat bennem! - bátorította Ferencünket Gour-Man.

Hazaérvén számba vették a bevásárlást (4 adagra való):

1 kg sertés lábszár

10 dkg kolozsvári szalonna

20 dkg vöröshagyma

2 fej fokhagyma

1 szem paradicsom

1 szem paprika

1,5 kg krumpli

só, bors

húslé (húsleves kockából is lehet)

Gour-Man és Ferencünk az alábbiak szerint láttak neki a munkálatoknak:

A különféle alapanyagokat nagyjából egységes kockára aprították.

A krumplit zsírral bekenték (lehet olajjal is, de zsírral finomabb), fokhagyma darabkákkal és sóval egyetemben sütőbe helyezték, hogy ott elősüssék. Közben a szalonnát kiolvasztották, megfonnyasztották rajta a hagymát, ráhelyezték a felaprított paradicsomot, paprikát, hogy ez egy igazán kellemes alapot kölcsönözzön a készülő ételnek. Belehelyezték a felkockázott húst, sóval, borssal, fokhagymadarabkákkal alaposan megfűszerezték, majd elkezdték pörkölgetni, húslével fölengedve főzögetni.

Fontos, hogy se a krumpli, se a hús ne készüljön el teljesen, mert a végleges fázist együtt, összekapaszkodva tehetik csak meg.

Miután a krumpli félig-meddig megsült, és a hús is már nagyjából késznek minősíthető, összeöntésre kerülhet sor,  hogy még egy kis fokhagymás fűszerezéssel végleg összepiruljanak a sütőben.

- Hát ez... - keresgélte a szavakat Ferencünk

- Ez a Brassói. Igazi klasszikus.

- Köszönöm! Ezt soha nem tudom meghálálni... már hallom is a "Bezzegapus" történeteket... - merengett el könnyes szemmel képzeletében a kissé önbizalom hiányos apuka.

- Váljék egészségükre. - mondta Gour-Man, és Ferencünket révedve hagyva távozóra fogta.

To be continued...

7. fejezet, avagy a Hagyományőrzés

Balogh Ádám kiváló vendéglátónak tartotta magát. Minden hónap utolsó péntekjén összegyűltek nála A srácok, és Balogh Ádám vendéglátott. Sör, pizza mindig volt. A fiúk kedvenc menüje. Évek óta tartott már ez a kiváló hagyomány. A srácok jöttek, sör-pizza, világmegváltás. Balogh Ádám úgy érezte, hogy ha ő nem lenne, nem lenne már meg a csapat. Mindenki szétszéledne, más társaságba vegyülne, vagy esetleg családot alapítana. Balogh Ádám az összetartó erő. Büszke volt magára és kiváló vendéglátói képességére. Egészen addig...

Egy időben még úgy érkeztek meg a vendégek, hogy "juhú, sör-pizza!", aztán szépen lassan, mára, hogy az évek és a fent említett menü hatására kicsit megpocakosodtak, átlendült a kevésbé lelkes "már megint sör-pizza" ujjongásnak legkevésbé sem mondható felkiáltásba.

A barátok elkezdtek elmaradozni, kifogásokat találni, volt aki már a családalapításról is beszélt. Valamit tenni kell. Pontosan érezte ezt Balogh Ádám, és kanapéjába belesüppedve morfondírozott, hogy miként tudná visszarántani a társaságot a megszokott kerékvágásba.

A sör az állandó, azzal nem lehet baj, azt nem is szabad mozgatni. A pizzán kell módosítani. Valami egyszerű, gyors, de laktató és az új trendnek megfelelve zöldségekkel telinek kell lennie. Hát bizony, főzni kell, nincs mese. A terv megvolt, szándék megvolt. Ebből bizony lecsó lesz! Emlékezett még a gyermekkora lecsóira, hogy az micsoda csoda. A vidéki nagyszülők mesterei voltak ennek az éteknek. De Balogh Ádám már egyedül volt, nem tudta megkérdezni az öregeket, hogy mit, hogyan kell. Magára maradt. De nagyfiú ő, mindent meg tud csinálni, egy lecsó sem tud rajta kifogni. Vagy mégis? Fogalma sem volt, hogy kell lecsót csinálni. Valami rémlett neki, hogy paprika kell bele, meg kolbász, de ennyi. Hogyan lesz ez puha, és szaftos, mint emlékeiben, az kész rejtély volt.

Elkeseredett, hogy mégsem fogja tudni véghezvinni a nemes tervét, hogy vége lesz a hagyománynak, hogy neki is családot kell alapítania.

Ajtókopogásra ébredt. Elképzelése sem volt, hogy ki lehet az, elvégre nem várt senkit, és a pizza is már régen megérkezett. Az ajtóban egy enyhén pocakos, hetykebajszú szakácsmaszkos emberke állt, kezében két megpakolt bevásárlószatyor.

- Hát, te meg ki vagy? - Balogh Ádám egy percig nem kívánta leplezni meglepettségét.

- Főzzünk lecsót. - Mondta az idegen, és belépett az ajtón.

- Hogyan? Honnan? Miért? Ki? Mikor? - Balogh Ádám ezen kérdések folyamatos ismételgetésével engedte be a fura figurát.

- Gour-Man vagyok. Te pedig lecsót akarsz készíteni. Annyira nem bonyolult ez a képlet. - zárta le a vitát, miközben már pakolta is elő a főznivalót.

Balogh Ádám hallotta már ezt a nevet egyszer, de nem hitte, hogy ez így működik. Az ember kétségbeesik és jön a segítség. A segítség pedig éppen az ő konyhának nem annyira nevezhető helyiségében serényen szeletelte a zöldségeket. Közben pedig tanította, magyarázta, szavalta, hogyan kell lecsót készíteni. Nem is akármilyen lecsót. Rizses lecsót!

Hozzávalók 4 személyre:
2 evőkanál zsír
15 dkg szalonna
1 szál szárazkolbász
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
15 dkg rizs (kb 1 bögre)
1 kg paprika
30 dkg paradicsom

só, bors, pirospaprika

A szalonnát kockára, a kolbászt karikára vágjuk, majd a zsírban kiolvasztjuk. Erre ráborítjuk az apró kockákra szeletelt hagymákat, és üvegesre pároljuk, szottyasztjuk. Tűzről levéve megfűszerezzük sóval, borssal, paprikával, majd ráöntjük az alaposan megmosott rizst. Felöntjük egy bögrényi vízzel, és fedő alatt megfőzzük körülbelül 10 perc alatt. Amint elkészült a rizs, rárakjuk a felszeletelt paprikát, és összeeséséig puhítjuk. A felkockázott paradicsom ekkor kerül csak bele, és jól elkeverve összefőzzük az egészet.

Menet közben újrafűszerezzük, ha szükséges. Kovászos uborkával, friss kenyérrel és hideg sörrel tálaljuk!

- Ennyi? Ilyen egyszerű volna? - Balogh Ádám nem győzte magába szívni a fenséges illatokat, ízlelgetni a nosztalgikus, emlékekkel teli ízeket. - Hát ez csudálatos! Köszönöm, a srácok imádni fogják! Folytatódhat a hagyomány!!

- Váljék egészségetekre! - biccentett Gour-Man az ajtóból búcsúzóul, szerényen, elégedetten.

To be continued....