20. fejezet, avagy a Kínai nagy falat

Sanyi egész gyerekkorában oda volt a kungfus filmekért. Betéve tudta az összes mozdulatot, ismerte a színészeket, remekül halandzsázott kínaiul. Még magát is Ni San-nak hívatta a többiekkel, akik eleinte kinevették, majd ráhagyták, végül vele nézték a nagy klasszikusokat. Ilyenkor általában rizst ettek. Azt tudtak csinálni. Tasakos rizst hurkapálcikával. Ez volt nekik Ázsia.

Évek teltek el, de Sanyinál, vagyis Ni San-nál nem csökkent a lelkesedés. Igaz ritkábban, de ugyanolyan áhítattal tudott ezredjére végignézni bármelyik Jackie Chan filmet. Igaz, közben azért nyitott a komolyabb filmekre is, de a varázslat az megmaradt.

Drága Asszonykája annyira nem volt oda ezekért a filmekért, de szerette férjét. Szerette, hogy ilyenkor mindig maga elé vesz egy tál rizst, semmi mást, és azt majszolta immáron igazi kínai evőpálcikával, amit tesója, Karcsi hozott még valamelyik világjáró túrájáról.

Néha ugyan rendeltek kínait a közeli büféből, az valahogyan sosem volt az igazi. Nem ők csinálták.
Egyik nap az Asszonyka kitalálta, hogy majd ő megcsinálja a maga kínaiját az ő Sanyijának. Persze nem nagyon tudta, hogyan fogjon hozzá. Viszont leleményes volt és egyszerűen fogta magát és lement a kínai büfébe, hogy kikérje az ottani hongkongból érkezett főszakács, Lajosbá segítségét.
Meglepetésére nem találta sehol sem Lajosbát, sőt, senki nem volt az étteremben. Hátrament, hogy találjon valakit, akitől útbaigazítást kérhet.
Egészen hátul a konyhában, hallott némi zajt.
- Jöjjön csak, jöjjön csak! – hallotta a hangot – Gour-Man vagyok, Lajosbá ma szabadnapos. Én majd segítek, hogy Sanyinak meg tudja főzni az áhított vacsorát. Már előkészítettem mindent.
Az Asszonyka meglepődött, először nem is értette, majd a kandi kamerákat kereste, végül eszébe jutottak a Gour-Manról szóló mesék, és megnyugodva lépett a hang felé. Tudta, hogy most finomat fog tanulni.
- Kezdhetjük! – mondta boldog magabiztossággal, és odaállt a gasztroszuperhős elé.

Édesen csípős csirke szezámos bundában, tojásos rizzsel és chilis káposztasalátával

Hozzávalók:

Szezámos csirke
100 dkg csirkemell filé
8 evőkanál étkezési keményítő
6 evőkanál finomliszt
1 ek napraforgó olaj
1/2 dl víz
1 db tojás
3 ek napraforgó olaj a sütéshez

A máz
100 ml ketchup
2 ek cukor
1 ek szójaszósz
 erős pista, vagy chili
1 ek szezámmag

Tojásos rizs
1/2 kg rizs
csipet só
1 ek napraforgó olaj
3 tojás

Csípős káposztasaláta
4-5 levél káposzta
1 tk só
1 ek cukor)
1 ek ecet
1 ek erős pista

A káposztát vékony csíkokra szeleteljük, majd sózzuk. Összekeverve kicsit pihenni hagyjuk.
Ecettel, cukorral, majd az erős pistával jól összekeverjük és tálalásig hűtőben tartjuk.

Ezután foglalkozhatunk a csirkével.
A csirkemellet megtisztítjuk, majd  kockákra vágjuk. Most elkészítjük a bundát: a keményítőt és a lisztet elkeverjük, hozzáadjuk a tojást, vizet és az olajat. Jó alaposan összekeverjük, amíg palacsintatészta szerű tésztát nem kapunk. Ebbe beleforgatjuk a csirkemell kockákat. Forró olajban kisütjük.

Most pedig jöhet a szezámos máz: A cukrot egy kevés vízzel megolvasztjuk, majd a többi alapanyaggal jól összekeverjük.

A kisült bundázott csirkéket alaposan átforgatjuk ebben a mázban.

Végül pedig elkészítjük a rizst: A rizst megfőzzük (1 rizs, másfél víz, kis só, olaj), majd a közepére mélyedést formázunk, ebbe öntünk egy kis olajat, majd a felvert tojásokat. Óvatosan kevergetve lassan összekeverjük a rizzsel. Amint a tojás majdnem megszilárdul, levesszük a tűzről, és elkiáltjuk magunkat, hogy kész!

Evőpálcával, többször meghajolva tálaljuk.

 

 








Nem szép, de finom.... :)

成為你的健康 (Váljék egészségedre!)

8. fejezet, avagy A visszatérés

Kovács Albertről mindenki tudta, hogy remekül főz. Barátai vele példálóztak, mindenkori barátnői büszkék voltak rá, anyukák hozzá jártak receptért. Ő volt BezzegAlbi. Albert pedig élvezte ezt. Szerette a népszerűséget, hogy őrá mindig lehet számítani, hogy volt valaki.

Az, hogy magától sosem tudott főzni, azt már nem zavarta. Receptes volt ő mindig is. Persze ezt senki nem tudta. Kottából főzött. Értette, érezte a szakácskönyvek betűit. Ízlelte a leírt szavakat, mélyen szippantva olvasgatta a hozzávalókat.

Egy forró nyári napon BezzegAlbi éppen hazafelé tartott a piacról, amikor az lakástulajdonosok legnagyobb félelmével találta szembe magát: ajtó feltörve, lakás kipucolva. Mivel régen rendszeresen olvasott krimit, rögtön tudta, hogy betörtek hozzá. Azt is rögtön észrevette, hogy oda lett minden receptkönyve, jegyzete. Az, hogy hol van a TV, a HiFi, meg a többi masina, annyira nem is tűnt fel neki. De a receptek! Az élete, a renoméja. Belépett a konyhába, és felpakolta az asztalra a bevásárlást: 2 szép nagy csirkemell, lilahagyma, bacon, fokhagyma, vaj, sajt, méz, balzsamecet, fahéj, valamint egy kis fröccsnek való a meleg miatt.

Bekeverte a fröccsöt, amíg még hideg a szóda, és elkeseredetten leült a konyhakőre. Mit is akartam én főzni? Mi is volt a receptben? Hát ez volt az ő átka: nincs recept, nincs BezzegAlbi. A problémát csak tetézte, hogy cselekednie kellett, mert a hűtőt is elvitték, a csirke pedig nem várhat. A lakás ügyével majd ráér utána foglalkozni, elvégre az nem romlik meg.

A második üveg bor elfogyasztása után, merthogy természetesen többet vett a nagy melegre való tekintettel, még mindig a konyhakövön ült, mellette a csirke, hogy az is hűljön valamelyest, és egyre tompábban kattogott az agya. Fogalma sem volt, mit kell kezdeni az alapanyagokkal, hogyan kell recept nélkül dolgozni. Bizony, bajban volt.

Arra ébredt, hogy kopognak. Ez azért volt érdekes, mert nem volt már zár az ajtón, sőt szinte ajtó sem volt. Készséggel kinyitotta, és azon már meg sem lepődött, hogy az egyre híresebb és kedvelt szuperhős, Gour-Man áll az ajtajában.

- Hát te meg?

- Jöttem segíteni.

- Hol jártál eddig? Azt mondták, eltűntél és már nem segítesz az embereknek.

- Dolgom volt, de visszatértem. - a visszatértem szót sokáig visszhangozták az üres falak.

Ezzel le is rendezték ezt a kérdést, és munkához is láttak. Hősünk természetesen hozott friss csirkét, mert amit Albert hozott, már nem volt igazán friss. Felhörpintették a maradék kis fröccsöket, és átbeszélték, hogy az alapanyagokból mit lehet összehozni: sajttal töltött csirkemell bacon kabátban, hagymalekvárral és kukoricás rizzsel. Albertnak már derengett valami, de lehet, hogy csak a fröccs okozta ezt.

Gour-Man pedig összerakta a hozzávalókat (4 főre):

A csirkéhez:
2 teljes filézett csirkemell
30 dkg trapistasajt
8 szelet bacon
4-5 gerezd fokhagyma
só, bors

A hagymalekvárhoz:
1 kg lilahagyma
2 ek vaj
4 ek méz
3 ek balzsamecet
1 ek só
2 kk kakukkfű
1 kk fahéj
2 dl víz
2 dl száraz vörösbor

A húst alaposan megmossuk, megtisztítjuk, majd kiklopfoljuk. A sajtot felkockázzuk.

A jól kilapított húsokat sóval, borssal befűszerezzük, ráhelyezünk egy keveset a sajtból, majd batyut formálunk belőle, amit bacon szeletekkel csomagolunk be.

Tepsibe helyezve kis pohár vizet öntünk alá, fokhagyma gerezdekkel pakoljuk körbe, és 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 30-40 perc alatt pirosra sütjük. A bacon pirulása és a hús villával való ellenőrzése nélkül ne vegyük ki a sütőből!

A sütési idő tökéletesen elég a hagymalekvár elkészítéséhez:

A hagymát szeletekre vágjuk, vajon elkezdjük párolni. Amikor már puha, ráöntjük a mézet és kicsit karamellizáljuk vele. Ezt követően a balzsamecettel megrottyantjuk, és a fűszerekkel alaposan átkeverjük. Nem marad más hátra, mint felönteni vízzel és borral, és jó alaposan (kb. 20 perc) készre főzni.

Igény szerint kukoricás rizzsel tálaljuk.

BezzegAlbi érezte, hogy visszatért az életkedve. Mit neki az üres lakás, ha ilyen csoda került az asztalára! Gyorsan leírta a receptet, és elhatározta, hogy mostantól meg is fogja őket tanulni.

Gour-Man pedig lehörpintett még egy pohárka fröccsöt, a nagy meleg miatt, és indult is tovább.

- Most már ugye itt maradsz? - kérdezte Albert a jegyzeteiből felnézve.

- Maradok. - hangzott a szerény válasz

- Köszönöm!

- Váljék egészségedre!

To be continued....

7. fejezet, avagy a Hagyományőrzés

Balogh Ádám kiváló vendéglátónak tartotta magát. Minden hónap utolsó péntekjén összegyűltek nála A srácok, és Balogh Ádám vendéglátott. Sör, pizza mindig volt. A fiúk kedvenc menüje. Évek óta tartott már ez a kiváló hagyomány. A srácok jöttek, sör-pizza, világmegváltás. Balogh Ádám úgy érezte, hogy ha ő nem lenne, nem lenne már meg a csapat. Mindenki szétszéledne, más társaságba vegyülne, vagy esetleg családot alapítana. Balogh Ádám az összetartó erő. Büszke volt magára és kiváló vendéglátói képességére. Egészen addig...

Egy időben még úgy érkeztek meg a vendégek, hogy "juhú, sör-pizza!", aztán szépen lassan, mára, hogy az évek és a fent említett menü hatására kicsit megpocakosodtak, átlendült a kevésbé lelkes "már megint sör-pizza" ujjongásnak legkevésbé sem mondható felkiáltásba.

A barátok elkezdtek elmaradozni, kifogásokat találni, volt aki már a családalapításról is beszélt. Valamit tenni kell. Pontosan érezte ezt Balogh Ádám, és kanapéjába belesüppedve morfondírozott, hogy miként tudná visszarántani a társaságot a megszokott kerékvágásba.

A sör az állandó, azzal nem lehet baj, azt nem is szabad mozgatni. A pizzán kell módosítani. Valami egyszerű, gyors, de laktató és az új trendnek megfelelve zöldségekkel telinek kell lennie. Hát bizony, főzni kell, nincs mese. A terv megvolt, szándék megvolt. Ebből bizony lecsó lesz! Emlékezett még a gyermekkora lecsóira, hogy az micsoda csoda. A vidéki nagyszülők mesterei voltak ennek az éteknek. De Balogh Ádám már egyedül volt, nem tudta megkérdezni az öregeket, hogy mit, hogyan kell. Magára maradt. De nagyfiú ő, mindent meg tud csinálni, egy lecsó sem tud rajta kifogni. Vagy mégis? Fogalma sem volt, hogy kell lecsót csinálni. Valami rémlett neki, hogy paprika kell bele, meg kolbász, de ennyi. Hogyan lesz ez puha, és szaftos, mint emlékeiben, az kész rejtély volt.

Elkeseredett, hogy mégsem fogja tudni véghezvinni a nemes tervét, hogy vége lesz a hagyománynak, hogy neki is családot kell alapítania.

Ajtókopogásra ébredt. Elképzelése sem volt, hogy ki lehet az, elvégre nem várt senkit, és a pizza is már régen megérkezett. Az ajtóban egy enyhén pocakos, hetykebajszú szakácsmaszkos emberke állt, kezében két megpakolt bevásárlószatyor.

- Hát, te meg ki vagy? - Balogh Ádám egy percig nem kívánta leplezni meglepettségét.

- Főzzünk lecsót. - Mondta az idegen, és belépett az ajtón.

- Hogyan? Honnan? Miért? Ki? Mikor? - Balogh Ádám ezen kérdések folyamatos ismételgetésével engedte be a fura figurát.

- Gour-Man vagyok. Te pedig lecsót akarsz készíteni. Annyira nem bonyolult ez a képlet. - zárta le a vitát, miközben már pakolta is elő a főznivalót.

Balogh Ádám hallotta már ezt a nevet egyszer, de nem hitte, hogy ez így működik. Az ember kétségbeesik és jön a segítség. A segítség pedig éppen az ő konyhának nem annyira nevezhető helyiségében serényen szeletelte a zöldségeket. Közben pedig tanította, magyarázta, szavalta, hogyan kell lecsót készíteni. Nem is akármilyen lecsót. Rizses lecsót!

Hozzávalók 4 személyre:
2 evőkanál zsír
15 dkg szalonna
1 szál szárazkolbász
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
15 dkg rizs (kb 1 bögre)
1 kg paprika
30 dkg paradicsom

só, bors, pirospaprika

A szalonnát kockára, a kolbászt karikára vágjuk, majd a zsírban kiolvasztjuk. Erre ráborítjuk az apró kockákra szeletelt hagymákat, és üvegesre pároljuk, szottyasztjuk. Tűzről levéve megfűszerezzük sóval, borssal, paprikával, majd ráöntjük az alaposan megmosott rizst. Felöntjük egy bögrényi vízzel, és fedő alatt megfőzzük körülbelül 10 perc alatt. Amint elkészült a rizs, rárakjuk a felszeletelt paprikát, és összeeséséig puhítjuk. A felkockázott paradicsom ekkor kerül csak bele, és jól elkeverve összefőzzük az egészet.

Menet közben újrafűszerezzük, ha szükséges. Kovászos uborkával, friss kenyérrel és hideg sörrel tálaljuk!

- Ennyi? Ilyen egyszerű volna? - Balogh Ádám nem győzte magába szívni a fenséges illatokat, ízlelgetni a nosztalgikus, emlékekkel teli ízeket. - Hát ez csudálatos! Köszönöm, a srácok imádni fogják! Folytatódhat a hagyomány!!

- Váljék egészségetekre! - biccentett Gour-Man az ajtóból búcsúzóul, szerényen, elégedetten.

To be continued....

1. fejezet, avagy a spanyol randevú

Herczeg Bálint kétségbeesve ült apró lakásában. Hajnali délben ébredt, iszonyat fejfájással, a héten már harmadszor. Ebből könnyen leszűrte, hogy szerda van. Ez az életmód megszokott egy korabeli fiatal egyedülálló embernél, ő maga sem csodálkozott rajta. Azon viszont annál inkább, hogy fogalma sem volt, hogy mi történt az elmúlt éjjel, és mit keres egy fagyasztott csirke az ágyában. Ez nem volt megszokott. Álmatagon kiment a konyhába, ahol a maradék pizzáját előtúrta a dobozok alól és jóízűen elfogyasztotta. Közben farkasszemet nézett a hidegre fagyott állattal. Szép lassan felsejlettek az emlékek, illetve csak emlékfoszlányok. Ivott. Ez biztos. Ebből remekül ki lehet indulni. Ha iszik, és marad pénze, akkor szokott vásárolgatni. Így tett szert korábban egy fotelra, egy zakóra, egy törött állólámpára, valamint egy próbababára, amitől másnap reggel annyira megijedt, hogy azonnal az ágy alá rejtette. De ezek mind fontos és szükséges mindennapi eszközök. Nem úgy, mint ez a csirke. Mit lehet egy fagyasztott, nyers csirkével kezdeni? Mert ha még élne... De semmit nem tud, csak ott fekszik az ágyban és olvad. Hosszú távon ez nem lesz jó, ezt jól sejtette, így berakta a hűtőszekrénybe, hogy ne legyen szem előtt. Miután ezt a logikus lépést megtette, folytatta az este mozaikjainak összerakását. Előkotorta telefonját, ami a legbiztosabb napló egy ilyen görbe éjszakán. Egy üzenetet leszámítva semmi egyéb kapaszkodót nem talált. Az üzenet így szólt:

"Drága Miguel! Este akkor találkozunk! Aztán finomat főzz! Már nagyon várom! Szilvi"

Nofene. Hát ez az! Általában Bálint, amikor már a szomjúságnak csekély jelét sem mutatja, Miguelként szokott a lányoknak bemutatkozni, mint spanyol cserediák, aki szabadidejében kiváló szakács. Az sohasem zavarta, hogy se spanyolul, se főzni nem tud. Eddig nem is volt rá szükség, de most valahogyan sikerült egy lányt meggyőznie, hogy tesztelje szakácstudományát.

Hát ebből baj lesz. Mi tévő legyen most? A másnapos pánik a legrosszabb fajta, és most ez kezdett urrá lenni rajta. Hallott már a főzés tényéről, meg valahol már látott is tiszta, rendeltetésszerű konyhát, de személyesen még nem érintette.

De van megoldás! Állítólag van egy ember, aki tud segíteni. Egy ismerősének a szomszédjának a testvére már állítólag találkozott vele, és segített is neki. Ő kell ide. Gyors telefonálgatás, kutatás, és sikerült elérni a Gour-Man névre hallgató megmentőt. Rövid beszélgetés volt, valahogy így:

- Halló! Segítségre lenne szükségem.

- 10 perc és ott vagyok.

És letette. Hát igen, egy szuperhősnek ilyennek kell lenni. Titokzatos, nem kérdezősködik, és mindig rendelkezésre áll.

8 perc múlva csöngettek, és az ajtóban megjelent egy szakácsruhás köpenyes alak, aki kérdés nélkül belépett, és bevette magát a konyhába. Pár pillanat alatt használhatóvá tette a konyhát, és felmérte a lehetőségeket. A csirkének örült. Van kiindulási pont.

- A helyzet a következő - mondta - csirke van, zöldségeket, fűszereket hoztam. Bor, ahogy látom, még van. Ebből egy kiváló részeges ragus csirkét fogunk készíteni.

Bálint meg sem mert szólalni. Csak állt az ajtóban és engedte, hogy a bohókás emberke sürögjön a konyhában.

- Elmondom, mire van szükségünk, ha két főre számolunk:

• 1 egész filézett csirkemellre
• 1 vöröshagymára
• 15 dkg sárgarépára
• 10 dkg zöldborsóra
• 15 dkg fehérrépára
• friss petrezselyemre
• 2 dl száraz fehérborra
• 1 tk (teás kanál) curry-re
• sóra
• borsra

Na, most, hogy ez megvan, a következő módon készítjük el:

A zöldségeket és a csirkét feldaraboljuk, a husikat sóval, borssal megmasszírozzuk:

A húst olajon fehéredésig sütjük, majd kivesszük, és félretesszük, majd a hagymát a fennmaradt olajban megpuhítjuk, majd rászórjuk a friss petrezselymet:

Ezt követően rászórjuk a felkarikázott zöldségeket, megszórjuk curry-vel, sóval és borssal, majd felöntjük egy kis borral. Rövid forralás után ráhelyezzük a húsokat, keverünk rajta egyet, majd kb. fél óráig együtt pároljuk. A nagyjábóli puhaságot elérve kivesszük a húsokat, és sütőben, vagy grillen kicsit megpirítjuk.

Közben külön lábosban megpároljuk a borsót, amit a húsok helyére szórunk a többi zöldség közé, és még öt percig összeszoktatjuk a társaságot.

Tulajdonképpen már készen is vagyunk! A húst a sütőből kivesszük, a ragura helyezzük és akár tálalhatjuk is. Alkalmasint rizskörettel lehet cifrázni az így elkészült remekművet, ami nagyjából így nézne ki:

Bálint csak állt és remegő lábbal, könnybe lábadt szemmel, alig bírt hálálkodni most már személyes hősének. A randevúja meg van mentve. Boldogan engedte tovább Gour-Mant, aki szerényen csak ennyit mondott:

- Váljék egészségetekre.

Gour-Man, a gasztro-szuperhős ismét jól végezte dolgát, így hát tovább állt, hogy egy következő kétségbeesett, vagy csak lusta emberkén segítsen valahol, bárhol, bármikor.

Lehet, legközelebb nálad csönget...

To be continued...