20. fejezet, avagy a Kínai nagy falat

Sanyi egész gyerekkorában oda volt a kungfus filmekért. Betéve tudta az összes mozdulatot, ismerte a színészeket, remekül halandzsázott kínaiul. Még magát is Ni San-nak hívatta a többiekkel, akik eleinte kinevették, majd ráhagyták, végül vele nézték a nagy klasszikusokat. Ilyenkor általában rizst ettek. Azt tudtak csinálni. Tasakos rizst hurkapálcikával. Ez volt nekik Ázsia.

Évek teltek el, de Sanyinál, vagyis Ni San-nál nem csökkent a lelkesedés. Igaz ritkábban, de ugyanolyan áhítattal tudott ezredjére végignézni bármelyik Jackie Chan filmet. Igaz, közben azért nyitott a komolyabb filmekre is, de a varázslat az megmaradt.

Drága Asszonykája annyira nem volt oda ezekért a filmekért, de szerette férjét. Szerette, hogy ilyenkor mindig maga elé vesz egy tál rizst, semmi mást, és azt majszolta immáron igazi kínai evőpálcikával, amit tesója, Karcsi hozott még valamelyik világjáró túrájáról.

Néha ugyan rendeltek kínait a közeli büféből, az valahogyan sosem volt az igazi. Nem ők csinálták.
Egyik nap az Asszonyka kitalálta, hogy majd ő megcsinálja a maga kínaiját az ő Sanyijának. Persze nem nagyon tudta, hogyan fogjon hozzá. Viszont leleményes volt és egyszerűen fogta magát és lement a kínai büfébe, hogy kikérje az ottani hongkongból érkezett főszakács, Lajosbá segítségét.
Meglepetésére nem találta sehol sem Lajosbát, sőt, senki nem volt az étteremben. Hátrament, hogy találjon valakit, akitől útbaigazítást kérhet.
Egészen hátul a konyhában, hallott némi zajt.
- Jöjjön csak, jöjjön csak! – hallotta a hangot – Gour-Man vagyok, Lajosbá ma szabadnapos. Én majd segítek, hogy Sanyinak meg tudja főzni az áhított vacsorát. Már előkészítettem mindent.
Az Asszonyka meglepődött, először nem is értette, majd a kandi kamerákat kereste, végül eszébe jutottak a Gour-Manról szóló mesék, és megnyugodva lépett a hang felé. Tudta, hogy most finomat fog tanulni.
- Kezdhetjük! – mondta boldog magabiztossággal, és odaállt a gasztroszuperhős elé.

Édesen csípős csirke szezámos bundában, tojásos rizzsel és chilis káposztasalátával

Hozzávalók:

Szezámos csirke
100 dkg csirkemell filé
8 evőkanál étkezési keményítő
6 evőkanál finomliszt
1 ek napraforgó olaj
1/2 dl víz
1 db tojás
3 ek napraforgó olaj a sütéshez

A máz
100 ml ketchup
2 ek cukor
1 ek szójaszósz
 erős pista, vagy chili
1 ek szezámmag

Tojásos rizs
1/2 kg rizs
csipet só
1 ek napraforgó olaj
3 tojás

Csípős káposztasaláta
4-5 levél káposzta
1 tk só
1 ek cukor)
1 ek ecet
1 ek erős pista

A káposztát vékony csíkokra szeleteljük, majd sózzuk. Összekeverve kicsit pihenni hagyjuk.
Ecettel, cukorral, majd az erős pistával jól összekeverjük és tálalásig hűtőben tartjuk.

Ezután foglalkozhatunk a csirkével.
A csirkemellet megtisztítjuk, majd  kockákra vágjuk. Most elkészítjük a bundát: a keményítőt és a lisztet elkeverjük, hozzáadjuk a tojást, vizet és az olajat. Jó alaposan összekeverjük, amíg palacsintatészta szerű tésztát nem kapunk. Ebbe beleforgatjuk a csirkemell kockákat. Forró olajban kisütjük.

Most pedig jöhet a szezámos máz: A cukrot egy kevés vízzel megolvasztjuk, majd a többi alapanyaggal jól összekeverjük.

A kisült bundázott csirkéket alaposan átforgatjuk ebben a mázban.

Végül pedig elkészítjük a rizst: A rizst megfőzzük (1 rizs, másfél víz, kis só, olaj), majd a közepére mélyedést formázunk, ebbe öntünk egy kis olajat, majd a felvert tojásokat. Óvatosan kevergetve lassan összekeverjük a rizzsel. Amint a tojás majdnem megszilárdul, levesszük a tűzről, és elkiáltjuk magunkat, hogy kész!

Evőpálcával, többször meghajolva tálaljuk.

 

 








Nem szép, de finom.... :)

成為你的健康 (Váljék egészségedre!)

11. fejezet, avagy a Suhanc

Időpont: Szerda, negyed kettő. Helyszín: a Suhanc nevű kricsmi jobb hátsó asztala.

Itt ücsörög Takács bácsi, ki tudja hanyadik kisfröccse mellett, egyedül magában motyogva. Így megy ez már évek óta. Minden nap eszik egy porlevest, de különben fröccsözik, és magában beszél. Senki nem tudja, mi történt vele, senki nem tudja, mit motyog. Nem mertek még leülni mellé. Nem is nagyon akarták zavarni.

Suhanc, a kocsma névadó kocsmárosa, aki már körülbelül negyven éve kinőtt a suhanc korból, állítja, hogy recepteket motyog, de ő egy kukkot sem ért belőle.

Szerda, fél kettő, egy idegen leül Takács bácsi mellé, két kisfröccsel. Az idegen szakácsruhát visel és van valami hősies a megjelenésében.
- Tudja, hogy készül a jó vadas? - kérdezte egy kis idő után Takács bácsi az idegentől.
- Tudom. - hangzott az őszinte válasz.
- Az más. Én már unom... Ezen a héten minden nap azt főztem. Múlthéten perkelt volt. Jövőhéten megint vadas lesz. Mit csináljak, ha csak ezeket ismerem?
- De hisz minden nap itt ül, és maximum egy porlevest eszik.
- Maga még fiatal. Tudja, én fejben főzök. Nincs nekem már igazán étvágyam, csak egy levest bírok enni. El is telek vele. Viszont szeretem a recepteket, csak sajnos a perkelten és a vadason kívül nem ismerek mást, így azokat főzöm fejben. Tegnap különösen jó lett a vadas, kár, hogy nem volt itt...
- Szeretnék segíteni. Mit szólna ma egy új recepthez?
- Hm, az jó lenne, úgy is ebédidő van. Mit tud?
- Franciás zöldség ragús csirkemell. Ezt főzzük ma.
- Rendben, de szigorúan fejben!
- Csakis...

Hozzávalók (2 főre):
- 1 egész csirkemell filé
- 10 dkg zsírszalonna
- 3 nagyobb szál sárgarépa
- 3 szál fehérrépa
- 1 fél zeller
- 1 szál póréhagyma
- 2 dl tejszín
- 2 dl száraz fehérbor
- só, bors

Így készül fejben:

1) A szalonnát kockára vágjuk és kiolvasztjuk, a zsírjában elősütjük az előzőleg nagyobb szeletekre felvágott, sózott, borsozott csirkemelleket. A húst kivesszük, félre tesszük. 
2) A visszamaradt zsiradékban lepirítjuk a karikára vágott póréhagymát, sárgarépát, zellert és fehérrépát.

3) Fehérborral és tejszínnel felengedjük, és a hússal együtt az egészet készre pároljuk.

4. Rizs körettel fenséges fogásként tálaljuk.

- Hmm... - nyalta meg szája szélét Takács bácsi. Ilyen finomat is régen hallottam már!
- Akarja, hogy el is készítsük? - kérdezte Gour-Man
- Áh, köszönöm, már jól laktam. - mondta Takács bácsi, és bekanalazta levesének utolsó cseppjeit.

- Váljék egészségére. - állt fel az asztaltól az idegen és szerényen távozóra fogta lépteit...

To be continued...

8. fejezet, avagy A visszatérés

Kovács Albertről mindenki tudta, hogy remekül főz. Barátai vele példálóztak, mindenkori barátnői büszkék voltak rá, anyukák hozzá jártak receptért. Ő volt BezzegAlbi. Albert pedig élvezte ezt. Szerette a népszerűséget, hogy őrá mindig lehet számítani, hogy volt valaki.

Az, hogy magától sosem tudott főzni, azt már nem zavarta. Receptes volt ő mindig is. Persze ezt senki nem tudta. Kottából főzött. Értette, érezte a szakácskönyvek betűit. Ízlelte a leírt szavakat, mélyen szippantva olvasgatta a hozzávalókat.

Egy forró nyári napon BezzegAlbi éppen hazafelé tartott a piacról, amikor az lakástulajdonosok legnagyobb félelmével találta szembe magát: ajtó feltörve, lakás kipucolva. Mivel régen rendszeresen olvasott krimit, rögtön tudta, hogy betörtek hozzá. Azt is rögtön észrevette, hogy oda lett minden receptkönyve, jegyzete. Az, hogy hol van a TV, a HiFi, meg a többi masina, annyira nem is tűnt fel neki. De a receptek! Az élete, a renoméja. Belépett a konyhába, és felpakolta az asztalra a bevásárlást: 2 szép nagy csirkemell, lilahagyma, bacon, fokhagyma, vaj, sajt, méz, balzsamecet, fahéj, valamint egy kis fröccsnek való a meleg miatt.

Bekeverte a fröccsöt, amíg még hideg a szóda, és elkeseredetten leült a konyhakőre. Mit is akartam én főzni? Mi is volt a receptben? Hát ez volt az ő átka: nincs recept, nincs BezzegAlbi. A problémát csak tetézte, hogy cselekednie kellett, mert a hűtőt is elvitték, a csirke pedig nem várhat. A lakás ügyével majd ráér utána foglalkozni, elvégre az nem romlik meg.

A második üveg bor elfogyasztása után, merthogy természetesen többet vett a nagy melegre való tekintettel, még mindig a konyhakövön ült, mellette a csirke, hogy az is hűljön valamelyest, és egyre tompábban kattogott az agya. Fogalma sem volt, mit kell kezdeni az alapanyagokkal, hogyan kell recept nélkül dolgozni. Bizony, bajban volt.

Arra ébredt, hogy kopognak. Ez azért volt érdekes, mert nem volt már zár az ajtón, sőt szinte ajtó sem volt. Készséggel kinyitotta, és azon már meg sem lepődött, hogy az egyre híresebb és kedvelt szuperhős, Gour-Man áll az ajtajában.

- Hát te meg?

- Jöttem segíteni.

- Hol jártál eddig? Azt mondták, eltűntél és már nem segítesz az embereknek.

- Dolgom volt, de visszatértem. - a visszatértem szót sokáig visszhangozták az üres falak.

Ezzel le is rendezték ezt a kérdést, és munkához is láttak. Hősünk természetesen hozott friss csirkét, mert amit Albert hozott, már nem volt igazán friss. Felhörpintették a maradék kis fröccsöket, és átbeszélték, hogy az alapanyagokból mit lehet összehozni: sajttal töltött csirkemell bacon kabátban, hagymalekvárral és kukoricás rizzsel. Albertnak már derengett valami, de lehet, hogy csak a fröccs okozta ezt.

Gour-Man pedig összerakta a hozzávalókat (4 főre):

A csirkéhez:
2 teljes filézett csirkemell
30 dkg trapistasajt
8 szelet bacon
4-5 gerezd fokhagyma
só, bors

A hagymalekvárhoz:
1 kg lilahagyma
2 ek vaj
4 ek méz
3 ek balzsamecet
1 ek só
2 kk kakukkfű
1 kk fahéj
2 dl víz
2 dl száraz vörösbor

A húst alaposan megmossuk, megtisztítjuk, majd kiklopfoljuk. A sajtot felkockázzuk.

A jól kilapított húsokat sóval, borssal befűszerezzük, ráhelyezünk egy keveset a sajtból, majd batyut formálunk belőle, amit bacon szeletekkel csomagolunk be.

Tepsibe helyezve kis pohár vizet öntünk alá, fokhagyma gerezdekkel pakoljuk körbe, és 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 30-40 perc alatt pirosra sütjük. A bacon pirulása és a hús villával való ellenőrzése nélkül ne vegyük ki a sütőből!

A sütési idő tökéletesen elég a hagymalekvár elkészítéséhez:

A hagymát szeletekre vágjuk, vajon elkezdjük párolni. Amikor már puha, ráöntjük a mézet és kicsit karamellizáljuk vele. Ezt követően a balzsamecettel megrottyantjuk, és a fűszerekkel alaposan átkeverjük. Nem marad más hátra, mint felönteni vízzel és borral, és jó alaposan (kb. 20 perc) készre főzni.

Igény szerint kukoricás rizzsel tálaljuk.

BezzegAlbi érezte, hogy visszatért az életkedve. Mit neki az üres lakás, ha ilyen csoda került az asztalára! Gyorsan leírta a receptet, és elhatározta, hogy mostantól meg is fogja őket tanulni.

Gour-Man pedig lehörpintett még egy pohárka fröccsöt, a nagy meleg miatt, és indult is tovább.

- Most már ugye itt maradsz? - kérdezte Albert a jegyzeteiből felnézve.

- Maradok. - hangzott a szerény válasz

- Köszönöm!

- Váljék egészségedre!

To be continued....

5. fejezet, avagy a Versenyszellem

Siheder korában hősünket még nem foglalkoztatták olyan dolgok, mint az emberiség főzésszeretetének visszaszerzése, konyhai analfabéták tanítása szakácskönyvet írni-olvasni jól, vagy éppen csak kétségbeesett főznivágyók egyengetése. Sokkal inkább szerette bontogatni szárnyait, fejleszteni főzési képességeit, kielégíteni gasztrovágyait. Egyszóval ott főzött, ahol tudott és engedték.

Ezen megfontolásból sűrűn vett részt különböző megmérettetésen, versenyen, ahol a mai világ főzni tudó és ezt megmutatni akaró emberkéi gyűltek össze, hogy egymás ízlelőbimbóját megcsiklandozva elvigyék az Arany Fakanalat. A kicsi Gour-Mannak már négy volt ebből a díjból. Azért csak négy, mert kettőt elkártyázott, egyet pedig elajándékozott egy lánynak, aki egyszer kiváló mustáros-vajas kenyeret készített. Mindemellett világraszólóan meseszép volt. Tehát négy trófea maradt neki, ami, ha azt vesszük, hogy a világ legelismertebb szakácsainak is maximum kettő volt, igencsak figyelemre méltó teljesítmény.

A verseny, mint mindig, különleges volt. Fűszerek tömkelege, pirított hagyma, sült szalonna és friss zöldségek illata zengte be a területet. Aki csak arra merészkedett összecsordult nyállal próbált mélyeket szippantani a telített levegőbe. Körülbelül 10-15 fiatal, öreg, férfi, nő kavargatta a kondérját, kóstolgatta főztjét, és árgus szemekkel leste a szomszédját, hogy ki, hogyan, mit, meddig készíti. Ennyi ember volt csak, aki kimert állni főzőtudományával a publikum elé. A boldog zsűri pedig várta, hogy elkészüljenek a csodák, hogy degeszre kóstolhassák magukat. Nagy nap volt ez számukra is: végre ehettek valódi ízeket.

A verseny során sorra hullottak ki a különböző pástétomok, főzelékek, pecsenyék, míg végül csak két nagyreményű harcos maradt a konyhaasztalon túl. Hősünk, aki ekkor még nem használta jólcsengő Gour-Man nevét, és egy Lipót nevű fiatalember, aki mindenáron be szerette volna bizonyítani rátermettségét.
Mindketten igazán odatették magukat, zakatolt a konyhakés, rotyogott a lábos, főződött a főzendő, de a tapasztalat és a veleszületett tehetség az ifjú Gour-Man számára kedvezett. Lipót már az első késsuhintásnál látta, hogy nem sok esélye van, holott eddig egészen magabiztosan tört előre. De be kell látni, amit be kell látni. "Ebből a srácból egyszer még nagy konyha-hős lesz" - mormogta maga elé tudat alatt prognosztizálva.

A zsűrinek sem volt kétsége, hogy a két kiváló étel közül melyik az, amelyik a győztes trófeát kapja. A győztes étel pedig nem volt más, mint egy parádés Tárkonyos csirkés-tarjás töltöttmuffin. Lipót különleges Camambert-es töltöttcsirkéje sem volt piskóta, de nem lepődött meg senki, amikor szoros pontozás mellett a muffin aratta le a babérokat.
A fiatal többszörös bajnokunk nem is titkolta, hogyan készítette el ezt a fogását, remélte, sokan ellesik könnyed mozdulatait, így folyamatosan, már-már tanári előadásmóddal kommentálta, hogy mit, hogyan készít:

6 személyre ezeket az alapanyagokat kell előkészíteni:
15 dkg vaj a tésztához (kicsit legyen több, mert kell a kikenéshez is) + 2 dkg a töltelékhez
37 dkg liszt
1 szép szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál tárkony
60 dkg csirkemell
30 dkg főtt tarja
20 dkg trappista sajt
só, bors
1 db tojás
2 ek tejszín

Ha ez mind megvan, akkor már csak össze kell rakni, amink van:
A vajat 1,6 dl vízzel felforraljuk, majd a tűzről levéve a liszttel és a sóval elkeverjük, majd egy kellemesen csillogó tésztát gyúrunk belőle. Lényeg, hogy lágy és rugalmas legyen!

Ekkor begyújtjuk a sütőt és 160 °C-ra jól előmelegítjük.
Egy hetyke lábosban vajat olvasztunk, és a felkarikázott póréhagymát rádobjuk fonnyadni. Rányomjuk a fokhagymát, megszórjuk a tárkonnyal, és 6-7 percig pároljuk ebben a formában. Miközben félretesszük hűlni, hozzálátunk a csirkemell és a tarja felkockázásához, majd a húst jól összedolgozzuk a hagymás keverékünkkel, majd meghintjük sóval-borssal, ahogy mondják, ízlés szerint, majd az egészet nyakon szórjuk darált sajttal, és visszatesszük a tűzre, hogy a sajt beleolvadjon.

A tésztát újra elővesszük, és ketté szedjük (a pite alja és teteje). Lisztes deszkán vékonyra nyújtjuk, majd a muffinsütő formájának megfelelő korongokra szeljük, és a kivajazott formát kibéleljük a tésztánkkal. A tészta másik felét kisebb korongokra, de hasonló módon szeljük.
A jól összeállt töltelékkel alaposan megtöltjük a kosárkákat, majd a kisebb  lapocskákkal lefedjük, a széleket jól összenyomkodjuk.
Villával megszurkáljuk a tetejét és tojásos-tejszínes keverékkel alaposan bekenjük.

Sütőben aranybarnulásig sütjük, és már készen is van ez a kitűnően friss, mindenkor fogyasztható csemege.

Az ifjú átvette a díját a jóllakott zsűritől, ám azon nyomban, egy szó nélkül a szomorkodó Lipót kezébe nyomta és gratulált neki. Átadta a stafétát. Jobban örül, ha a társa (is) örül. Ilyen ember volt ő. Már akkor is.

A nyálcsorgató közönség nem győzte tapsviharral ünnepelni a két győztest. A kíváncsi emberek kérdésekkel bombázták a fiatalembert:
- Mit üzen azoknak, akik ki fogják próbálni a receptjét?
- Váljék egészségükre! - mondta kicsit elpirulva, mert nem hitte volna, hogy ilyen hatással lehet az emberekre. Akkor még nem hitte...

To be continued....

3. fejezet, avagy Anyu zöldséges csirkespagettije

Gour-Man elégedetten pakolászott rejtekhelyén, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg embernek tudott segíteni, és egyre többször érzi a házikoszt illatát az utcán. Ez örömmel töltötte el. De még koránt sincs vége a küldetésnek, hiszen annyi, de annyi otthonba kell visszavarázsolnia a főzés szeretetét.

Még mindig megremegett, amikor elsétált egy gyorsétterem előtt és látta, hogy még mindig tele van emberekkel. Szomorú volt tőle. Ez ellen kezdett el harcolni.

Receptkönyveit pakolászva elmerengett, hogy és mikor kezdte ezt az egész mókát. Mosolygott, mert fogalma sem volt. Egyszer csak azon kapta magát, hogy feladta eredeti identitását, és Gour-Manként folytatta pályafutását. Igaz, eredeti pályafutása messze volt a konyhától, de számára mindig a sütés-főzés volt az igazi életpálya. Igaz, ez az irodában csak elmélkedés, tervszövögetés volt, de ennek köszönhette e nemes elhatározást, ami most milliók (de legalább százezrek) életét tette és teszi jobbá, vidámabbá.

Szóval pakolászta a recepteket és nosztalgiázott. Kezébe akadt egy réges-régi, elfelejtettnek hitt recipe. Ezt a különleges ételt még anyukája tanította neki, ezáltal különösen kedves volt szívének. Különleges alkalom kell ahhoz, hogy ezt továbbadja valakinek. Vagy, ha nem is különleges, de bármilyen. Gour-Man igazából nem spilázza túl ezeket a dolgokat. Ha valakinek szüksége van segítségre, segít. Akár anyuka receptjét is boldogan megosztja a rászorulókkal. Végigolvasta a receptet, közben nagyokat nyelt. Korgó gyomra elnyomta a kinti utca zaját. De ez boldog korgás volt. Hiszen fejben már főzött, és tudta hogy hamarosan valóban megfőzi ezt a csodát.

Ekkor valaki becsúsztatott egy papírost az ajtaja alatt. Gour-Man mosolyogva felvette gasztro-szuperhősi jelmezét, kiválasztotta legkedvesebb fakanalát, és fütyörészve lépett ki az ajtón, miközben elkezdte átolvasni, hogy ki a mai segélykérő, aki a véletlen folytán egy csodálatos étellel lesz gazdagabb.

Bozóki Ági húszasévei végefelét járta, és már nagyon vágyott egy olyan kapcsolatra, ahol már úgy képzelheti el magát esküvői ruhában, hogy valóban esküvői ruhában van. Gyerekeket is akart. Ennek a vágynak nem is lett volna semmi ellene, hiszen nagyon szép lány rengeteg udvarlóval maga körül. De valamiért még nem érezte, hogy a kapcsolata elérte volna azt a pontot, hogy komolyabbra forduljon. Ennek pontosan tudta az okát: pocsék módon főzött. Ő pedig, ha már ott tart az élete szeretne nagyon jó, de legalább remekül főzni. Ági lelkesen próbálkozott, de az égett pirítóson és a kenőccsé főzött tésztán kívül semmi ehetőt nem tudott készíteni.

Tudta, hogy segítségre van szüksége, mert most egy olyan fiúval jár, aki minden szempontból megfelelne neki. Szerette Ágit. A lány pedig emiatt meg akart tanulni igazán főzni. Gour-Man az egyetlen ember, aki ilyen helyzetben szóba jöhet, elvégre vészhelyzetről van szó.

Hősünk pedig tudta, hogy mi az a vészhelyzet, elvégre ez volt a specialitása. Pont kapóra jött az anyuka receptje. Ez megold minden problémát. Elvégre az Anyu zöldséges csirkespagettije minden ízlést tökéletesen kielégít, miközben láthatatlanul is megtanít a konyhatechnológia élvezetére. Útközben beszerezte a hozzávalókat:

csirkemell

bacon/kolozsvári szalonna

vöröshagyma, fokhagyma

piros húsos paprika

alma

csemege uborka

paradicsom

paradicsompüré

só, bors, majoranna

fehérbor

tejszín

spagetti tészta

sajt

Ágihoz érve, rögtön nekiálltak a munkának, elvégre hamarosan beesteledik és jön a randevú. Nem lenne szerencsés összeakadni a delikvenssel, elvégre itt akár házasság is lehet a történet vége, azzal pedig nem viccelünk. Így hát közösen, hatékonyan elkészítették ezt a kitűnő fogást.

A csirkét, szalonnát vékony csíkokra, a zöldségeket és az almát apró kockákra vágták.

A szalonnát kiolvasztották vékony olajon, majd a hagymákat a keletkezett szalonnás zsíron megfonnyasztották. Erre ráhelyezték a csirkecsíkokat, amiket fehéredésig megsütöttek. Ezt követően sóval, borssal, majorannával megfűszerezték, majd a felkockázott hozzávalókat hozzáöntötték. A keletkezett egyveleget a paradicsompürével és egy pohár fehérborral tették különlegessé, és így rottyasztották tovább. Amikor a hús kellően megpuhult, hozzáöntötték a tejszínt, és még egy rotty erejéig a lángon hagyták.

Mindeközben a spagetti tésztát sós, olajos vízben megfőzték, és mikor mindkettő edényben elkészült az étel, hozzáláttak egyesíteni őket.

Hőálló edényt, vagyis jénait vettek elő és szépen rétegesen felhalmozták, telepakolták a tálat. Alulra tészta került, rá egy adag húsos missung, reszelt sajt, majd megint tészta. Egészen addig, amíg el nem fogyott a hús. Zárásként tészta és sajt került a tálba, majd egy kevés tejszínnel jól nyakon öntötték az egészet.

Forró sütőbe tették (ezért kellett a jénai) és addig sütötték, amíg a teteje szépen meg nem pirult.

Miután végeztek, Gour-Man összepakolt gyorsan, elbúcsúzott az örömkönnyekkel, szerelemtől pironkodó kislánytól, és továbbsietett, hogy a következő kedves receptjét megossza egy rászorulóval.

Az ajtóból még egy utolsó szerény mondatra visszafordult:

-Váljék egészségetekre!

Tudta, hogy ismét sikerült jót tennie egy emberrel, és ezzel a felemelő érzéssel tűnt tova az illatfelhőben...

To be continued...

1. fejezet, avagy a spanyol randevú

Herczeg Bálint kétségbeesve ült apró lakásában. Hajnali délben ébredt, iszonyat fejfájással, a héten már harmadszor. Ebből könnyen leszűrte, hogy szerda van. Ez az életmód megszokott egy korabeli fiatal egyedülálló embernél, ő maga sem csodálkozott rajta. Azon viszont annál inkább, hogy fogalma sem volt, hogy mi történt az elmúlt éjjel, és mit keres egy fagyasztott csirke az ágyában. Ez nem volt megszokott. Álmatagon kiment a konyhába, ahol a maradék pizzáját előtúrta a dobozok alól és jóízűen elfogyasztotta. Közben farkasszemet nézett a hidegre fagyott állattal. Szép lassan felsejlettek az emlékek, illetve csak emlékfoszlányok. Ivott. Ez biztos. Ebből remekül ki lehet indulni. Ha iszik, és marad pénze, akkor szokott vásárolgatni. Így tett szert korábban egy fotelra, egy zakóra, egy törött állólámpára, valamint egy próbababára, amitől másnap reggel annyira megijedt, hogy azonnal az ágy alá rejtette. De ezek mind fontos és szükséges mindennapi eszközök. Nem úgy, mint ez a csirke. Mit lehet egy fagyasztott, nyers csirkével kezdeni? Mert ha még élne... De semmit nem tud, csak ott fekszik az ágyban és olvad. Hosszú távon ez nem lesz jó, ezt jól sejtette, így berakta a hűtőszekrénybe, hogy ne legyen szem előtt. Miután ezt a logikus lépést megtette, folytatta az este mozaikjainak összerakását. Előkotorta telefonját, ami a legbiztosabb napló egy ilyen görbe éjszakán. Egy üzenetet leszámítva semmi egyéb kapaszkodót nem talált. Az üzenet így szólt:

"Drága Miguel! Este akkor találkozunk! Aztán finomat főzz! Már nagyon várom! Szilvi"

Nofene. Hát ez az! Általában Bálint, amikor már a szomjúságnak csekély jelét sem mutatja, Miguelként szokott a lányoknak bemutatkozni, mint spanyol cserediák, aki szabadidejében kiváló szakács. Az sohasem zavarta, hogy se spanyolul, se főzni nem tud. Eddig nem is volt rá szükség, de most valahogyan sikerült egy lányt meggyőznie, hogy tesztelje szakácstudományát.

Hát ebből baj lesz. Mi tévő legyen most? A másnapos pánik a legrosszabb fajta, és most ez kezdett urrá lenni rajta. Hallott már a főzés tényéről, meg valahol már látott is tiszta, rendeltetésszerű konyhát, de személyesen még nem érintette.

De van megoldás! Állítólag van egy ember, aki tud segíteni. Egy ismerősének a szomszédjának a testvére már állítólag találkozott vele, és segített is neki. Ő kell ide. Gyors telefonálgatás, kutatás, és sikerült elérni a Gour-Man névre hallgató megmentőt. Rövid beszélgetés volt, valahogy így:

- Halló! Segítségre lenne szükségem.

- 10 perc és ott vagyok.

És letette. Hát igen, egy szuperhősnek ilyennek kell lenni. Titokzatos, nem kérdezősködik, és mindig rendelkezésre áll.

8 perc múlva csöngettek, és az ajtóban megjelent egy szakácsruhás köpenyes alak, aki kérdés nélkül belépett, és bevette magát a konyhába. Pár pillanat alatt használhatóvá tette a konyhát, és felmérte a lehetőségeket. A csirkének örült. Van kiindulási pont.

- A helyzet a következő - mondta - csirke van, zöldségeket, fűszereket hoztam. Bor, ahogy látom, még van. Ebből egy kiváló részeges ragus csirkét fogunk készíteni.

Bálint meg sem mert szólalni. Csak állt az ajtóban és engedte, hogy a bohókás emberke sürögjön a konyhában.

- Elmondom, mire van szükségünk, ha két főre számolunk:

• 1 egész filézett csirkemellre
• 1 vöröshagymára
• 15 dkg sárgarépára
• 10 dkg zöldborsóra
• 15 dkg fehérrépára
• friss petrezselyemre
• 2 dl száraz fehérborra
• 1 tk (teás kanál) curry-re
• sóra
• borsra

Na, most, hogy ez megvan, a következő módon készítjük el:

A zöldségeket és a csirkét feldaraboljuk, a husikat sóval, borssal megmasszírozzuk:

A húst olajon fehéredésig sütjük, majd kivesszük, és félretesszük, majd a hagymát a fennmaradt olajban megpuhítjuk, majd rászórjuk a friss petrezselymet:

Ezt követően rászórjuk a felkarikázott zöldségeket, megszórjuk curry-vel, sóval és borssal, majd felöntjük egy kis borral. Rövid forralás után ráhelyezzük a húsokat, keverünk rajta egyet, majd kb. fél óráig együtt pároljuk. A nagyjábóli puhaságot elérve kivesszük a húsokat, és sütőben, vagy grillen kicsit megpirítjuk.

Közben külön lábosban megpároljuk a borsót, amit a húsok helyére szórunk a többi zöldség közé, és még öt percig összeszoktatjuk a társaságot.

Tulajdonképpen már készen is vagyunk! A húst a sütőből kivesszük, a ragura helyezzük és akár tálalhatjuk is. Alkalmasint rizskörettel lehet cifrázni az így elkészült remekművet, ami nagyjából így nézne ki:

Bálint csak állt és remegő lábbal, könnybe lábadt szemmel, alig bírt hálálkodni most már személyes hősének. A randevúja meg van mentve. Boldogan engedte tovább Gour-Mant, aki szerényen csak ennyit mondott:

- Váljék egészségetekre.

Gour-Man, a gasztro-szuperhős ismét jól végezte dolgát, így hát tovább állt, hogy egy következő kétségbeesett, vagy csak lusta emberkén segítsen valahol, bárhol, bármikor.

Lehet, legközelebb nálad csönget...

To be continued...