9. fejezet, avagy a Kölyökidő

Jocó volt a főparancsnok, mint mindig. Laci a kisparancsnok, Andris pedig a közlegény, mert ő volt a legkisebb. Ha majd idősebb lesz, mint a testvérei, ő is lehet parancsnok. De addig ő a közlegény. 

Ezen a napon az eddiginél is különlegesebb feladat várt rájuk: meg kellett menteni a világot. Ez a feladat mindegyikük legjobb tudását kívánta. A világ az egész nappali területét jelentette, egészen a erkély ajtóig. Oda ugyanis nem mehettek ki, mert a kilencediken laktak, és Jocónak tériszonya volt. Tehát a nappalit kellett megmenteni, méghozzá sietősen, mert ötkor jönnek a Szülők, és akkor már nem lehet világot menteni, ez köztudott.

A világ megmentése igazából már rutinmunka volt a számukra. Naponta mentettek meg világokat, tegnap például a konyha és fürdőszoba világát, múlthéten pedig a hálószobát. A haditerv pedig a jól megszokott bukfenc-taktika volt, vagyis Andris, mint közlegény előreveti magát az ajtóból, eldobja a gránátokat, ám egy ellenséges katona lövedéke miatt elesik, és elmegy megcsinálni a szörpöket. Közben Jocó és Laci két oldalról közelíti meg a nagy kanapét, és sortűzzel fedezik magukat. Ekkor hirtelen Jocó, a főparancsnok előrebukfencezik fénysebességgel és kiszabadítja a hintalovat. Laci a foglyokat szabadítja ki a könyvespolc mögött.

Cirka három óra alatt végeznek az összes ellenséggel, kiszabadítanak mindenkit, megemlékeznek Andrisról és boldogan szörpöznek a kanapén és büszkén tekintenek a csatatérre, ahol a sok ellenséges könyv, ruha, függöny, váza, és egyéb gonosz teremtmény hevert holtan.

- Ebből megint baj lesz. - mondta bölcsen a főparancsnok nagy rutinnal.

- Mit javasol parancsnok úr? - kérdezték a többiek

- Elterelés! Sütünk valamit, ahogy Anyu szokta. A jó és rossz viselkedés kioltja egymást, így olyan lesz, mintha nem történt volna semmi! - fejtette ki ördögien ravasz tervét.

- Hogy kell sütni? - szólalt meg Andris, a közlegény a maga kis naiv aggodalmával.

- Majd Gour-Man segít! Ő mindig segít... - hangzott el a reménnyel teli válasz a főparancsnoktól.

És milyen igaza volt! Gour-Mant elérte a segélykérés, és csodával határos módon már ott is állt az ajtóban teljes menetfelszereléssel.

A gyerekek egy csöppet sem lepődtek, csak Andris, de ő még csak közlegény. Gour-Man bácsi pedig ünnepélyes keretek között ideiglenesen átvette a főparancsnokságot Jocótól, és hozzálátott a Narancskrémes csokitorta hadművelethez.

Felszerelés 8 főre:

Tortához:

120 g keserű kakaópor

150 g vaj 

50 g porcukor

300 g kristálycukor

120 g liszt

6 tojás

1 dl olaj 

2 tk vanília aroma

A krémhez:

3 dl narancslé (+ egy kis Cointreau a felnőtteknek)

1 narancs reszelt héja

1 csomag vaníliapuding

1 púpos ek krémsajt

2 dl felvert tejszín

1 jó marék mazsola (alkalmasint elhagyható)

200 g fehér tortabevonó a tetejére

A haditerv:

Először a tortát készítjük el.

1.Kivajazzuk, kilisztezzük a tortaformát.

2. Vajat olvasztunk,  majd belekeverjük a kakaóport és a porcukrot

3. 2-3 ek vízzel felöntjük, majd kis lángon összeolvasztjuk.

4. Egy nagy  tálban géppel összekeverjük a többi hozzávalót: a lisztet, a kristálycukrot, a tojásokat, az olajat és a vaníliaaromát.

5. Ehhez öntjük hozzá a kakaós masszát és simára keverjük.

6. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük.

Miközben sül a torta, elkészítjük a krémet:

1. A narancslevet felmelegítjük, majd felfőzzük a pudingporral (felnőtteknek Cointreau-ja most kerülhet bele).

2. Hozzáreszeljük a narancshéjat, belekeverjük a krémsajtot és a felvert tejszínt.

3. Jó alaposan összekeverjük

Miután elkészült a torta, középen vízszintesen kettévágjuk. Az alsó részt megkenjük a krémmel, megszórjuk mazsolával, majd ráhelyezzük a tetejét. 

Az egészet bekenjük még egy kis narancsmasszával, majd alaposan befedjük a gőzfürdőn felolvasztott fehércsokival.

A szülők érkezéséig hűtőben tároljuk.

- Brilliáns! - Ujjongtak a fiúk -  Miénk a győzelem!

- Akkor fog igazán jól esni, ha a csatatér visszaváltozik nappalivá. - Lombozta le a srácokat a számukra már nem is annyira jófej szuperhős. - Gyerünk, pakolás! - adta ki utolsó parancsát az ideiglenes főparancsnok.

A fiúk pedig lázasan nekiláttak pakolni, de mindegyikük a tortára bírt csak gondolni. Gyomruk korgása és nyáluk állandó visszanyelésének zaja pedig elnyomta amint Gour-Man kilépett az ajtón.

- Váljék egészségetekre! - mondta mosolyogva, és szerényen tisztelgett a bajtársak felé.

To be continued...

6. fejezet, avagy az Ikrek nagy napja

Bori és Bence egyszerre ébredtek fel, mint eddig minden áldott reggel. Ha netán valamelyik előbb kelne fel, mindig visszaalszik és félszemmel figyeli a másikat, hogy aztán teli mosollyal együtt tudjanak ébredni. Ez a nap végtelenül különleges volt a számukra, hiszen aznap voltak mindketten öt évesek. Egy ikerpár életében ez igen csak nagy esemény. Ketten együtt már tíz évesek, ami nagyon nagy szó. Tavaly még csak 8 évesek voltak, de idén. Hűha. Érettebbnek, felnőttebbnek érezték magukat, mint eddig bármikor. Óriási kiáltással kiugrottak az ágyból és pizsamában, bezsongva berohantak a szülőkhöz. Hajnali 5 óra volt.

Anyuci gyorsan felpattant és kitessékelte a csemetéket a szobából, mert ha Apuci felébred, akkor ott lesz nemulass.

Az tudvalevő, hogy a gyerekek, főként, ha születésnapjuk is van ilyenkor már nem visszaaltathatóak, így ezzel nem is próbálkozott. A körbeugrálásra és a fülsiketítő "szülinapunkvan" kiáltásokra már fel volt készülve. Kivette a hűtőből a vajat, a lekvárt, a mézet, és megkent pár szelet kakaós kalácsot. Mellé kakaót főzött. Porból. Ez volt a szülinapi reggeli. Az ikrek bevetették magukat a TV elé, és vígan lakmároztak, miközben a kedvenc meséjüket nézték. Most Bence is nézhette, nem volt büntetésben. Ma nem.

Anyuci boldog volt, mert már tudta, hogy milyen torta kerül délután az asztalra. Ez nem volt általában így. Az utóbbi születésnapokon bolti torta volt, de se a gyerekek, se Terimama nem szerette. Igaz, Terimama semmit nem szeretett, csak a saját főztjét. Persze nem főzött már, mert hát a dereka... De ezek a torták valóban nem voltak igaziak.

Szóval Anyuci elhatározta, hogy most valami valódit csinál, ahogy régen az ő Anyucija. Persze nem értett hozzá, hogyan kell tortát sütni, mitől lesz könnyű a tészta, mitől emelkedik úgy fel, hogy kerül bele csoki, meg rá is. Szóval nagyon távol állt tőle a sütés.

Pár nappal az ikrek születésnapja előtt elindult, hogy felkeresse azt az embert, aki segíthet neki. Már nem volt olyan nehéz elérni Gour-Mant, mint régebben, mindenki tudott róla. Így csak fel kellett szállnia a trolira, elmenni a végállomásig, ott a kisutcán felsétálni egészen a zöldházig, kétszer jobbrafordulni, majd egyszer balra, és a sarkon az üvegajtón becsöngetni. Itt lakott az ő kedves barátnője, a Zsófi. Na, ő tudja, hogy kell elérni azt az embert.

Egy réges régen bezárt étteremben találkoztak. Nem vihette haza, mert mit szólna Apuci. Ez így lesz jó, meg lehet így is tanulni. Muszáj lesz, különben Terimama megint egész este csak károgni fog. Na, azt már nem.

Gour-Man pedig mesélt. Mert ahogy ő magyarázza a receptet, az mesélés. Ízzel, lélekkel, hogy Anyuci látta maga előtt a folyamatot, érezte az illatot.

Végül pedig elsajátított egy csodát. A Málnapudingos áfonyás csokitortát:

6 főre a következő hozzávalók szükségesek:

• 10 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj
• 6 dkg cukor
• 2 tojás
• 6 dkg liszt
• csipet só
• 2 tk sütőpor
• 30 dkg málna
• 1 tasak főzés nélküli vaníliás pudingpor
• egy kis doboz áfonya

Az apróra tört csokit a vajjal vízfürdőn megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a két tojás sárgáját (a fehérjét különszedjük, majd még szükség lesz rá), a cukrot is beleszórjuk a csillogósan barna krémünkbe, és jó alaposan, már-már habosra összekeverjük. Ezután hozzákeverjük a lisztet és a sütőport is. Ha ezzel készen vagyunk egy nagyon fényes, sűrű, izgalmas csokimasszát kapunk. A tojásfehérjéből igazi kemény habot verünk, és szépen apránként óvatosan a masszához keverjük. 

Ezután a masszát sütőpapírral kibélelt, vagy kivajazott tortaformába öntjük és 160 °C-ra előmelegített sütőben kb 20-30 perc alatt készre sütjük. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy alaposan átsült-e a tészta (beleszúrjuk, ha nem lesz maszatos a pálcika, akkor nyertünk).

Miközben kihűl a tésztánk, a málnát alaposan összetörjük, és a pudingporral összekeverjük. Ezáltal egy igazán kiváló málnakrémet kapunk, amit gyönyörűen fel tudunk kenni a tortára. 

Ezt követően áfonyaszemekkel körbeszórjuk a tetejét, és már készen is vagyunk. A tészta kellemesen csokis, a krém izgalmasan savanykás. Más nem kell egy igazi tortához!

Gour-Man tökéletesen át tudta adni a tortasütés egyszerű, de mégis különleges fortélyait. Anyuci nagyon hálás volt immáron kedvenc hősének, aki habár nem sokat beszélt, de mégis sokat mondott.

Búcsúzóul Anyuci megölelgette, megpuszilgatta, de csak annyira, hogy Gour-Man elpiruljon kicsit.

-Váljék egészségükre! Nagyon boldog születésnapot! - mondta, és kihátrált az étterem hátsóbejáratán.

Anyuci tudta, hogy ezzel nyerni fog. Boldogan szaladt bevásárolni, és közben folyamatosan mondogatta magában a lépéseket. Hiszen ez nem is bonyolult. A gyerekektől megörökölt telimosollyal kezdett neki az előkészületeknek, hogy miközben a gyerkőcök ismét elaludtak a TV előtt megsüthesse a szülinapi tortát.

To be continued...

4. fejezet, avagy Rambó bevetésen

Kelemen Pistit az egész családja gyerekként kezelte, pedig már 10 éves is elmúlt. Már majdnem egy hete! Pistikének, Pityunak, Tökinek vagy éppen Öcsinek szólitották mindig. Nem szerette ezeket a gyermeki, lekezelő, bugyuta megnevezéseket. Önmagát - azóta, hogy a TV-ben látta azt a lövöldözős, izmos, felnőttet -  Rambónak nevezte. Ez a név nagyon passzolt hozzá, hiszen ugyanolyan izmosnak és vagánynak érezte magát, mint a valódi Rambo.

Szóval Rambó nem szerette, ha gyereknek nézik, éppen ezért igyekezett önállóvá vállni, hogy egyszer majd ő is a dzsungelt járhassa piros fejpánttal (a piros fejpántot már beszerezte két hete). Ebben a korban már eléggé érett volt ahhoz, hogy tudja, hogy az önállóvá váláshoz meg kell tanulnia önmagáról gondoskodnia. A dzsungelben lehet, hogy van sok lőszer, meg búvóhely, de mit lehet ott enni? Meg kell tanulni ételt készíteni! Szorgosan sürgött a konyhában, azokon a napokon amikor éppen nem volt büntetésben. A hét ezen napján mindig tökéletesítette főzőtudományát. Mindent meg tudott főzni. Papírt, sarat, játékkatonát, cipőkrémet, de a legbüszkébb a filctollakra volt. Már-már ínycsiklandozó színeket hozott létre egyes egyedül azáltal, hogy forró vízbe különböző tollakat rakott. Nagy odafigyelést és precizitást igényelt, mert nem volt mindegy, hogy milyen tollakat rakott milyen sorrendben a forró vízbe.

Sajnos környezete nem nagyon díjazta főzőtudományát, ezért mindig büntetést kapott. Rambó viszont tudta, hogy csak nem akarják, hogy itt hagyja szüleit védtelenül. De neki nem volt választása. A küldetés az küldetés, ezért nem hagyhatja abba önnön maga képzését.

Segítségre volt szüksége, méghozzá egy rendes felnőttől. Mikulás hanyagsága óta nem hitt a levélírásban, így csak egy módja volt elérni Gour-Man bácsit (Rambo után ő volt a másik kedvenc hőse): hagyni kell neki egy félreérthetetlen jelet. Kiszökött a játszótérre, és a körhinta közepére helyezte a híres filctoll-levesét, mellébiggyesztve a címét. Tudta, hogy ha létezik a gasztro-szuperhős, akkod ez nem kerülheti el figyelmét.

Rambónak nem is kellett csalódnia. Hamarosan egy papírrepülő szállt be az ablakán, amelyben Gour-Man Jelzett, hogy megkapta az üzenetet és hamarosan érkezik, ne ijedjen majd meg. Rambó ezen mosolygott kicsit, hiszen ő sosem ijed meg senkitől.

Gour-Man pedig megérkezett, és egy igazi dzsungelharcosoknak való sütemény recepjével felszerelkezve lépett be az ajtón. Rambó pedig örömmel figyelte, hogyan készül az az étel, amelyet majd az erdőben fog mindig enni. 

Ez pedig nem más, mint a Csokis-kakaós muffin vanilia fagyival és piros gyümölcsökkel.

A hozzávalókat Gour-Man szépen kirakta az asztalra. 4 személyre számolva a következő alapanyagok szükségesek:

• 100 g vaj
• 4 evőkanál kakaópor
• 150 g jó minőségű étcsokoládé
• 4 tojás, (ebből kettőnek csak a fehérje kell majd)
• 120 g cukor
• 100 g liszt
• vanília fagyi
• bármilyen gyümölcs (jelen esetben piros gyümölcsök)

Ha az alapanyagok megvannak, gyerekjáték összerakni ezt a sütit. Nem kell mást csinálni, mint a vajat és a csokit vízfürdőn megolvasztjuk, majd miközben hűl, a két tojást, a két tojásfehérjét valamint a cukrot, jó alaposan felverjük, lehetőleg habverővel. Ezt az egyveleget, valamint a lisztet a kihűlt csokihoz keverjük, és jól elegyengetjük.

A sütőt 160 °C-ra előmelegítjük, közben a muffin formákat alaposan kivajazzuk, és kakaóval még alaposabban "kilisztezzük". Ezután a csokimasszát beletöltjük a formákba.

Körülbelül 12 perc alatt gyönyörűen elkészül. Vaníliafagyival és gyümölcsökkel körítve tálaljuk és fogyasztjuk.

Rambó boldog volt, és már majszolta is a sütit. Tudta, ha ezt a szülők meglátják, el fogják engedni a dzsungelbe. Teli szájjal megköszönte Gour-Mannak a segítséget, és biztosította róla, hogy most már hisz benne.

Hősünk pedig összepakolt a konyhában, hogy ne ezen múljon Rambó délutáni büntetésének mértéke, és továbblépett, hogy még több embernek megtanítsa, hogy főzni tulajdonképpen remek dolog.

Az ajtóból még visszanézett, de Rambó már a kedvenc Rambo filmjét nézte.

-Váljék egészségedre. - mosolyogta maga elé Gour-Man és továbbállt.

To be continued....