4. fejezet, avagy Rambó bevetésen

Kelemen Pistit az egész családja gyerekként kezelte, pedig már 10 éves is elmúlt. Már majdnem egy hete! Pistikének, Pityunak, Tökinek vagy éppen Öcsinek szólitották mindig. Nem szerette ezeket a gyermeki, lekezelő, bugyuta megnevezéseket. Önmagát - azóta, hogy a TV-ben látta azt a lövöldözős, izmos, felnőttet -  Rambónak nevezte. Ez a név nagyon passzolt hozzá, hiszen ugyanolyan izmosnak és vagánynak érezte magát, mint a valódi Rambo.

Szóval Rambó nem szerette, ha gyereknek nézik, éppen ezért igyekezett önállóvá vállni, hogy egyszer majd ő is a dzsungelt járhassa piros fejpánttal (a piros fejpántot már beszerezte két hete). Ebben a korban már eléggé érett volt ahhoz, hogy tudja, hogy az önállóvá váláshoz meg kell tanulnia önmagáról gondoskodnia. A dzsungelben lehet, hogy van sok lőszer, meg búvóhely, de mit lehet ott enni? Meg kell tanulni ételt készíteni! Szorgosan sürgött a konyhában, azokon a napokon amikor éppen nem volt büntetésben. A hét ezen napján mindig tökéletesítette főzőtudományát. Mindent meg tudott főzni. Papírt, sarat, játékkatonát, cipőkrémet, de a legbüszkébb a filctollakra volt. Már-már ínycsiklandozó színeket hozott létre egyes egyedül azáltal, hogy forró vízbe különböző tollakat rakott. Nagy odafigyelést és precizitást igényelt, mert nem volt mindegy, hogy milyen tollakat rakott milyen sorrendben a forró vízbe.

Sajnos környezete nem nagyon díjazta főzőtudományát, ezért mindig büntetést kapott. Rambó viszont tudta, hogy csak nem akarják, hogy itt hagyja szüleit védtelenül. De neki nem volt választása. A küldetés az küldetés, ezért nem hagyhatja abba önnön maga képzését.

Segítségre volt szüksége, méghozzá egy rendes felnőttől. Mikulás hanyagsága óta nem hitt a levélírásban, így csak egy módja volt elérni Gour-Man bácsit (Rambo után ő volt a másik kedvenc hőse): hagyni kell neki egy félreérthetetlen jelet. Kiszökött a játszótérre, és a körhinta közepére helyezte a híres filctoll-levesét, mellébiggyesztve a címét. Tudta, hogy ha létezik a gasztro-szuperhős, akkod ez nem kerülheti el figyelmét.

Rambónak nem is kellett csalódnia. Hamarosan egy papírrepülő szállt be az ablakán, amelyben Gour-Man Jelzett, hogy megkapta az üzenetet és hamarosan érkezik, ne ijedjen majd meg. Rambó ezen mosolygott kicsit, hiszen ő sosem ijed meg senkitől.

Gour-Man pedig megérkezett, és egy igazi dzsungelharcosoknak való sütemény recepjével felszerelkezve lépett be az ajtón. Rambó pedig örömmel figyelte, hogyan készül az az étel, amelyet majd az erdőben fog mindig enni. 

Ez pedig nem más, mint a Csokis-kakaós muffin vanilia fagyival és piros gyümölcsökkel.

A hozzávalókat Gour-Man szépen kirakta az asztalra. 4 személyre számolva a következő alapanyagok szükségesek:

• 100 g vaj
• 4 evőkanál kakaópor
• 150 g jó minőségű étcsokoládé
• 4 tojás, (ebből kettőnek csak a fehérje kell majd)
• 120 g cukor
• 100 g liszt
• vanília fagyi
• bármilyen gyümölcs (jelen esetben piros gyümölcsök)

Ha az alapanyagok megvannak, gyerekjáték összerakni ezt a sütit. Nem kell mást csinálni, mint a vajat és a csokit vízfürdőn megolvasztjuk, majd miközben hűl, a két tojást, a két tojásfehérjét valamint a cukrot, jó alaposan felverjük, lehetőleg habverővel. Ezt az egyveleget, valamint a lisztet a kihűlt csokihoz keverjük, és jól elegyengetjük.

A sütőt 160 °C-ra előmelegítjük, közben a muffin formákat alaposan kivajazzuk, és kakaóval még alaposabban "kilisztezzük". Ezután a csokimasszát beletöltjük a formákba.

Körülbelül 12 perc alatt gyönyörűen elkészül. Vaníliafagyival és gyümölcsökkel körítve tálaljuk és fogyasztjuk.

Rambó boldog volt, és már majszolta is a sütit. Tudta, ha ezt a szülők meglátják, el fogják engedni a dzsungelbe. Teli szájjal megköszönte Gour-Mannak a segítséget, és biztosította róla, hogy most már hisz benne.

Hősünk pedig összepakolt a konyhában, hogy ne ezen múljon Rambó délutáni büntetésének mértéke, és továbblépett, hogy még több embernek megtanítsa, hogy főzni tulajdonképpen remek dolog.

Az ajtóból még visszanézett, de Rambó már a kedvenc Rambo filmjét nézte.

-Váljék egészségedre. - mosolyogta maga elé Gour-Man és továbbállt.

To be continued....

3. fejezet, avagy Anyu zöldséges csirkespagettije

Gour-Man elégedetten pakolászott rejtekhelyén, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg embernek tudott segíteni, és egyre többször érzi a házikoszt illatát az utcán. Ez örömmel töltötte el. De még koránt sincs vége a küldetésnek, hiszen annyi, de annyi otthonba kell visszavarázsolnia a főzés szeretetét.

Még mindig megremegett, amikor elsétált egy gyorsétterem előtt és látta, hogy még mindig tele van emberekkel. Szomorú volt tőle. Ez ellen kezdett el harcolni.

Receptkönyveit pakolászva elmerengett, hogy és mikor kezdte ezt az egész mókát. Mosolygott, mert fogalma sem volt. Egyszer csak azon kapta magát, hogy feladta eredeti identitását, és Gour-Manként folytatta pályafutását. Igaz, eredeti pályafutása messze volt a konyhától, de számára mindig a sütés-főzés volt az igazi életpálya. Igaz, ez az irodában csak elmélkedés, tervszövögetés volt, de ennek köszönhette e nemes elhatározást, ami most milliók (de legalább százezrek) életét tette és teszi jobbá, vidámabbá.

Szóval pakolászta a recepteket és nosztalgiázott. Kezébe akadt egy réges-régi, elfelejtettnek hitt recipe. Ezt a különleges ételt még anyukája tanította neki, ezáltal különösen kedves volt szívének. Különleges alkalom kell ahhoz, hogy ezt továbbadja valakinek. Vagy, ha nem is különleges, de bármilyen. Gour-Man igazából nem spilázza túl ezeket a dolgokat. Ha valakinek szüksége van segítségre, segít. Akár anyuka receptjét is boldogan megosztja a rászorulókkal. Végigolvasta a receptet, közben nagyokat nyelt. Korgó gyomra elnyomta a kinti utca zaját. De ez boldog korgás volt. Hiszen fejben már főzött, és tudta hogy hamarosan valóban megfőzi ezt a csodát.

Ekkor valaki becsúsztatott egy papírost az ajtaja alatt. Gour-Man mosolyogva felvette gasztro-szuperhősi jelmezét, kiválasztotta legkedvesebb fakanalát, és fütyörészve lépett ki az ajtón, miközben elkezdte átolvasni, hogy ki a mai segélykérő, aki a véletlen folytán egy csodálatos étellel lesz gazdagabb.

Bozóki Ági húszasévei végefelét járta, és már nagyon vágyott egy olyan kapcsolatra, ahol már úgy képzelheti el magát esküvői ruhában, hogy valóban esküvői ruhában van. Gyerekeket is akart. Ennek a vágynak nem is lett volna semmi ellene, hiszen nagyon szép lány rengeteg udvarlóval maga körül. De valamiért még nem érezte, hogy a kapcsolata elérte volna azt a pontot, hogy komolyabbra forduljon. Ennek pontosan tudta az okát: pocsék módon főzött. Ő pedig, ha már ott tart az élete szeretne nagyon jó, de legalább remekül főzni. Ági lelkesen próbálkozott, de az égett pirítóson és a kenőccsé főzött tésztán kívül semmi ehetőt nem tudott készíteni.

Tudta, hogy segítségre van szüksége, mert most egy olyan fiúval jár, aki minden szempontból megfelelne neki. Szerette Ágit. A lány pedig emiatt meg akart tanulni igazán főzni. Gour-Man az egyetlen ember, aki ilyen helyzetben szóba jöhet, elvégre vészhelyzetről van szó.

Hősünk pedig tudta, hogy mi az a vészhelyzet, elvégre ez volt a specialitása. Pont kapóra jött az anyuka receptje. Ez megold minden problémát. Elvégre az Anyu zöldséges csirkespagettije minden ízlést tökéletesen kielégít, miközben láthatatlanul is megtanít a konyhatechnológia élvezetére. Útközben beszerezte a hozzávalókat:

csirkemell

bacon/kolozsvári szalonna

vöröshagyma, fokhagyma

piros húsos paprika

alma

csemege uborka

paradicsom

paradicsompüré

só, bors, majoranna

fehérbor

tejszín

spagetti tészta

sajt

Ágihoz érve, rögtön nekiálltak a munkának, elvégre hamarosan beesteledik és jön a randevú. Nem lenne szerencsés összeakadni a delikvenssel, elvégre itt akár házasság is lehet a történet vége, azzal pedig nem viccelünk. Így hát közösen, hatékonyan elkészítették ezt a kitűnő fogást.

A csirkét, szalonnát vékony csíkokra, a zöldségeket és az almát apró kockákra vágták.

A szalonnát kiolvasztották vékony olajon, majd a hagymákat a keletkezett szalonnás zsíron megfonnyasztották. Erre ráhelyezték a csirkecsíkokat, amiket fehéredésig megsütöttek. Ezt követően sóval, borssal, majorannával megfűszerezték, majd a felkockázott hozzávalókat hozzáöntötték. A keletkezett egyveleget a paradicsompürével és egy pohár fehérborral tették különlegessé, és így rottyasztották tovább. Amikor a hús kellően megpuhult, hozzáöntötték a tejszínt, és még egy rotty erejéig a lángon hagyták.

Mindeközben a spagetti tésztát sós, olajos vízben megfőzték, és mikor mindkettő edényben elkészült az étel, hozzáláttak egyesíteni őket.

Hőálló edényt, vagyis jénait vettek elő és szépen rétegesen felhalmozták, telepakolták a tálat. Alulra tészta került, rá egy adag húsos missung, reszelt sajt, majd megint tészta. Egészen addig, amíg el nem fogyott a hús. Zárásként tészta és sajt került a tálba, majd egy kevés tejszínnel jól nyakon öntötték az egészet.

Forró sütőbe tették (ezért kellett a jénai) és addig sütötték, amíg a teteje szépen meg nem pirult.

Miután végeztek, Gour-Man összepakolt gyorsan, elbúcsúzott az örömkönnyekkel, szerelemtől pironkodó kislánytól, és továbbsietett, hogy a következő kedves receptjét megossza egy rászorulóval.

Az ajtóból még egy utolsó szerény mondatra visszafordult:

-Váljék egészségetekre!

Tudta, hogy ismét sikerült jót tennie egy emberrel, és ezzel a felemelő érzéssel tűnt tova az illatfelhőben...

To be continued...

2. fejezet, avagy a Nagyi főztje

Özvegy Szabóné, Balogh Éva (a családnak csak 'Néni'), öreges, magányos nyugdíjas éveit az unokái tudták csak vidámabbá tenni. Egészen addig, amíg fel nem nőttek, és mar nem nagyon tudtak értékelni a 'Néni' főztjét. Mert bizony ő még főzött. Igazi házias dolgokat, amiket még a anyjától, meg a nagyanyjától tanult. Kiváló főzelékeket, ragukat, vadast, pacalt és egyéb nem mesterséges ételeket tudott összerittyenteni boldogan. Másra nem is volt szükség. Ezekkel a fejedelmi étkekkel évtizedeken keresztül nem volt semmi probléma, eszükbe sem jutott, hogy egyszer majd fejtörést fog okozni, hogy mi kerüljön az asztalra.

Ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez az idő is eljött.

Történt ugyanis, hogy az unokák már nem nagyon látogatták 'Nénit', de ha látogatták is, sohasem kértek enni. Ezek a nemevős látogatások pedig egytől egyig fájdalmat okoztak 'Néninek'. Milyen nagymama az, akinek a főztje nem ízlik az unokáknak? - így ostorozta magát esténként, mielőtt álomra hajtotta fejét. De az unokák már valóban nem vágyták a régi jól bevált fogásokat. "Mi már bemekiztünk, nem kérünk" - mondogatták egyre kerekebb arckifejezéssel. 'Néni' nem értette a bemekizni kifejezést, így csak szomorúan visszatette a cvekkedlit a jégre.

Egyik reggel arra kelt fel, hogy eltökéltség tüze lobbant szívében, és elhatározta, hogy csak azért is fog olyat főzni, amit szeretnek ezek a csibészek!! Ha még egyszer bemekiznek (bármit is jelentsen) örök átkot fog szórni a fejükre, és ezzel egy öreg hölgy sosem szokott viccelni, pláne ha a főztjéről van szó. Otthonkáját magára kapta, büszkeségét félre tette, és telefonon igyekezett megtudni, hogy mit szoktak enni a kedves ifjak. A kapott válasz még jobban elcsüggesztette. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni azokkal a szavakkal, hogy "burger", "bigmakk", "sajtbi" és még számos olyan értelmetlen kifejezés, amit megjegyezni sem tudott. Már abban is kételkedett, hogy jól hallja-e ezeket a halandzsa ételeket, ha egyáltalán ételekről van itt szó. Szépen lejegyzetelt mindent, amit tudott, és maga elé bámult. Most mitévő legyen? Nem léphet vissza, el van határozódva, ez pedig nem történik meg minden nap.

Ő is hallotta már a legendát arról a bizonyos emberről, aki segít főzni a bajbajutottaknak. Sosem hitte volna, hogy neki, özvegy Szabóné, Balogh Évának (a családnak csak 'Néni'), valaha szüksége lesz egy ilyen segítségre.

Ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott,ez az idő is eljött.

Vett egy nagy levegőt, és átment Terikéhez. Ha valaki, ő tudja, hogy lehet elérni Gour-Man-t. Terike  ismer mindenkit. Olyan kiterjedt kapcsolatrendszere van, hogy nincs az az ember,  aki elbújhat előle. Természetesen Terike tudta, hogy 'Néni' átmegy hozzá, mert tudta. Mindent tud. Azon sem lepődött meg, hogy miután a kötelező másfél órás pletykabarter után 'Néni' megemlítette, hogy Gour-Manra van szüksége. Felhörpintette málnaszörpjét és telefonhoz ült. Nem kellett sok idő, mire az egyik barátnőjének a fiának a régi osztálytársának a barátnőjének az anyjának a fodrásza meg tudta mondani, hogy lehet elérni a gasztro-szuperhőst.

Hősünk pedig jött. A már megszokott pontosságával, precizitásával, szerénységével. Útközben minden információt, és szükséges alapanyagot beszerzett, így már nem volt semmi az ellen, hogy egy újabb hőstettet hajtson végre.

"Ha a kölykök "bigmekket" akarnak, "bigmekket" kapnak!" Gour-Man tudja a módját, hogy lehet nagyon könnyen, háziasan kielégíteni az effajta vágyakat valódi nagymama stílusban.

Nincs is másra szükség, mint:

- Szendvicskenyérre

- Különféle sonkákra

- Baconre

- Mustárra

- Tejfölre

- Ketchupra

- Friss jégsalátára

- Paradicsomra

- Sajtra

- Sóra,borsra

A kenyereket enyhén meg kell pirítani, majd a mustár és tejföl fűszerrel való egyvelegét rákenni az egyik kenyérszeletre. A felvágottakat és a bacont szintén meg kell pirítani, a paradicsomot felkarikázni, majd a megkent kenyérre helyezni. Erre kerül a sajt, a ketchup és a salátalevél. Ezt lefedjük egy újabb szelet kenyérrel, amit előzőleg mindkét oldalán megkentünk a mustáros-tejfölös kencével. A előző felpakolási technikát megismételjük, majd ezt lefedjük egy végső szelettel.

 

Háromszögbe vágjuk, beleszúrunk egy-egy olajbogyóval felszerelt szendvicspálcát, és stílszerűen sültkrumplival tálaljuk.

Ez a kitűnő, gyors ám mégis különleges szendvics a Club Sandwich-ek kategóriájába tartozik, amelynek számtalan változata ismert. A fent leírt és elkészített változat már többször is megállta a helyét, így Gour-Man biztos volt abban, hogy a 'Néni' rakoncátlan unokái is vissza fognak térni a nagyihoz, hogy ezt a remek "bigmakkot" élvezhessék.

Özvegy Szabóné, Balogh Éva (a családnak csak 'Néni') szépen lejegyezte, hogyan készül a "Klupszendvics", és közben teljes szívből jövő szeretettel ölelte megmentőjét, aki minden bizonnyal visszaszerezte neki unokáit.

Gour-Man már az ajtóban állt, útra készen, hiszen neki másutt is dolga van. Búcsúzóul szerényen csak annyit mondott:

-Váljék egészségükre!

To be continued...

1. fejezet, avagy a spanyol randevú

Herczeg Bálint kétségbeesve ült apró lakásában. Hajnali délben ébredt, iszonyat fejfájással, a héten már harmadszor. Ebből könnyen leszűrte, hogy szerda van. Ez az életmód megszokott egy korabeli fiatal egyedülálló embernél, ő maga sem csodálkozott rajta. Azon viszont annál inkább, hogy fogalma sem volt, hogy mi történt az elmúlt éjjel, és mit keres egy fagyasztott csirke az ágyában. Ez nem volt megszokott. Álmatagon kiment a konyhába, ahol a maradék pizzáját előtúrta a dobozok alól és jóízűen elfogyasztotta. Közben farkasszemet nézett a hidegre fagyott állattal. Szép lassan felsejlettek az emlékek, illetve csak emlékfoszlányok. Ivott. Ez biztos. Ebből remekül ki lehet indulni. Ha iszik, és marad pénze, akkor szokott vásárolgatni. Így tett szert korábban egy fotelra, egy zakóra, egy törött állólámpára, valamint egy próbababára, amitől másnap reggel annyira megijedt, hogy azonnal az ágy alá rejtette. De ezek mind fontos és szükséges mindennapi eszközök. Nem úgy, mint ez a csirke. Mit lehet egy fagyasztott, nyers csirkével kezdeni? Mert ha még élne... De semmit nem tud, csak ott fekszik az ágyban és olvad. Hosszú távon ez nem lesz jó, ezt jól sejtette, így berakta a hűtőszekrénybe, hogy ne legyen szem előtt. Miután ezt a logikus lépést megtette, folytatta az este mozaikjainak összerakását. Előkotorta telefonját, ami a legbiztosabb napló egy ilyen görbe éjszakán. Egy üzenetet leszámítva semmi egyéb kapaszkodót nem talált. Az üzenet így szólt:

"Drága Miguel! Este akkor találkozunk! Aztán finomat főzz! Már nagyon várom! Szilvi"

Nofene. Hát ez az! Általában Bálint, amikor már a szomjúságnak csekély jelét sem mutatja, Miguelként szokott a lányoknak bemutatkozni, mint spanyol cserediák, aki szabadidejében kiváló szakács. Az sohasem zavarta, hogy se spanyolul, se főzni nem tud. Eddig nem is volt rá szükség, de most valahogyan sikerült egy lányt meggyőznie, hogy tesztelje szakácstudományát.

Hát ebből baj lesz. Mi tévő legyen most? A másnapos pánik a legrosszabb fajta, és most ez kezdett urrá lenni rajta. Hallott már a főzés tényéről, meg valahol már látott is tiszta, rendeltetésszerű konyhát, de személyesen még nem érintette.

De van megoldás! Állítólag van egy ember, aki tud segíteni. Egy ismerősének a szomszédjának a testvére már állítólag találkozott vele, és segített is neki. Ő kell ide. Gyors telefonálgatás, kutatás, és sikerült elérni a Gour-Man névre hallgató megmentőt. Rövid beszélgetés volt, valahogy így:

- Halló! Segítségre lenne szükségem.

- 10 perc és ott vagyok.

És letette. Hát igen, egy szuperhősnek ilyennek kell lenni. Titokzatos, nem kérdezősködik, és mindig rendelkezésre áll.

8 perc múlva csöngettek, és az ajtóban megjelent egy szakácsruhás köpenyes alak, aki kérdés nélkül belépett, és bevette magát a konyhába. Pár pillanat alatt használhatóvá tette a konyhát, és felmérte a lehetőségeket. A csirkének örült. Van kiindulási pont.

- A helyzet a következő - mondta - csirke van, zöldségeket, fűszereket hoztam. Bor, ahogy látom, még van. Ebből egy kiváló részeges ragus csirkét fogunk készíteni.

Bálint meg sem mert szólalni. Csak állt az ajtóban és engedte, hogy a bohókás emberke sürögjön a konyhában.

- Elmondom, mire van szükségünk, ha két főre számolunk:

• 1 egész filézett csirkemellre
• 1 vöröshagymára
• 15 dkg sárgarépára
• 10 dkg zöldborsóra
• 15 dkg fehérrépára
• friss petrezselyemre
• 2 dl száraz fehérborra
• 1 tk (teás kanál) curry-re
• sóra
• borsra

Na, most, hogy ez megvan, a következő módon készítjük el:

A zöldségeket és a csirkét feldaraboljuk, a husikat sóval, borssal megmasszírozzuk:

A húst olajon fehéredésig sütjük, majd kivesszük, és félretesszük, majd a hagymát a fennmaradt olajban megpuhítjuk, majd rászórjuk a friss petrezselymet:

Ezt követően rászórjuk a felkarikázott zöldségeket, megszórjuk curry-vel, sóval és borssal, majd felöntjük egy kis borral. Rövid forralás után ráhelyezzük a húsokat, keverünk rajta egyet, majd kb. fél óráig együtt pároljuk. A nagyjábóli puhaságot elérve kivesszük a húsokat, és sütőben, vagy grillen kicsit megpirítjuk.

Közben külön lábosban megpároljuk a borsót, amit a húsok helyére szórunk a többi zöldség közé, és még öt percig összeszoktatjuk a társaságot.

Tulajdonképpen már készen is vagyunk! A húst a sütőből kivesszük, a ragura helyezzük és akár tálalhatjuk is. Alkalmasint rizskörettel lehet cifrázni az így elkészült remekművet, ami nagyjából így nézne ki:

Bálint csak állt és remegő lábbal, könnybe lábadt szemmel, alig bírt hálálkodni most már személyes hősének. A randevúja meg van mentve. Boldogan engedte tovább Gour-Mant, aki szerényen csak ennyit mondott:

- Váljék egészségetekre.

Gour-Man, a gasztro-szuperhős ismét jól végezte dolgát, így hát tovább állt, hogy egy következő kétségbeesett, vagy csak lusta emberkén segítsen valahol, bárhol, bármikor.

Lehet, legközelebb nálad csönget...

To be continued...

0. Fejezet, avagy a bevezetés

Budapest. Valamikor a közeljövőben. Vagy éppen most.

Az emberek elfelejtették a saját készítésű ételek ízét. Éttermekbe, falatozókba, gyorskajáldákba járnak, és elszórják keservesen összekuporgatott pénzüket, amit italra is költhetnének. A piacok szinte konganak, a kofák eltünedeztek. A gasztronómia jövője kérdésessé vált. Köd és mekiszag lepi el a várost.

Az egyik utcasarkon különleges illat csapja meg a járókelők orrát. Furcsa, nosztalgikus, telt illatok ezek. Mi történik itten? VALAKI FŐŐZ???

Bizony hogy! Egy Gour-Man nevű maszkos fiatalember felvette a fakanalat, hogy visszatérítse az embereket a konyhába. Nagy, elkeseredett, ám gyönyörű, és ízletes harc ez. Gour-Man megmutatja nekünk, hogy a konyhában mindenki tud érvényesülni, csodálatos ételek készülhetnek rövid idő alatt, és nincs is annál jobb, mint saját főztünkkel jóllakni és barátainkat jóllakatni.

Nem tudni, ki ő, honnan jött, de az biztos, hogy egy ilyen szuperhősre van szükségünk!

Mostantól már nem kell azon aggódnunk, hogy vajon mit főzzünk, ha vendégek jönnek, vagy ha éhesek vagyunk, mert itt van Gour-Man, aki segít, megmutatja a könnyed főzés csínját-bínját. A folyamatosan frissülő képes receptek mindenkinek a segítségére lesznek, akik bemerészkednek a konyhába.

Kísérjétek figyelemmel hősünk gasztro kalandjait, és ha kedvetek van, próbáljátok ki a recepteket!

Hamarosan indulunk!