18. fejezet, avagy A Srácok

- Anett!! - kiáltotta izgatottan. - ANEEETTT!!!
- Mi az drágám? Mi történt? - kérdezte férjurát.
- Nem fogod elhinni! - kiáltotta ragyogó arccal - Mi vagyunk a következők!!!
- Milyen következők? Miről beszélsz? Megint ittatok munka után?
- Jaj, dehogy ittam, most ezt miért? Vagyis, persze hogy ittam. A Srácokkal pár sört. Onnan rohantam hozzád, mindjárt megyek is vissza, de most nem ez a lényeg. Mi vagyunk a következők, akik vendégül látják a Srácokat! Emlékszel, Petiéknél milyen finomat főzött az asszony?
- Hogy emlékeznék, amikor el sem vittél?
- Jaj, ne kezdd megint, tudod, hogy fiúbuli volt...
- Akkor miért nem a fiúk főznek?
- Tökmindegy. Na szóval - folytatta hadarva a boldog férj - a lényeg, hogy ide jönnek holnap, és nekünk kell a legjobb vendéglátóknak lennünk. Arra figyeljünk, hogy nem kell, hogy főétel legyen, ne is desszert, pizzát szeretjük, de az túl alap, ne legyen csirkés, mert olyat ettünk múltkor. Szóval találjunk ki valamit, ami még nem volt.
- A többesszámmal arra utalsz, hogy végre te is segítesz?
- Hát hogyne! Én veszem a sört! - ragyogott fel a boldog férj, majd csókot nyomott Anett homlokára és a következő pillanatban már szaladt is vissza a Srácokhoz.

Anett pedig leült és gondolkodott. Mit is csináljon, ami megfelel a követelményeknek? Igencsak tanácstalan volt, így nekiállt recepteket keresni, de hát nem igazán volt olyan szakácskönyve, amiben olyan különlegességet találhatna, mint amit férjecskéje kíván. Nézelődés közben a kezébe akadt egy furcsa kis könyv, amit még soha nem látott azelőtt, nem is emlékezett, hogy került a polcára. A borítóján egy furcsa kis szakácsemberke volt, szemébe húzott sapkával. A könyv címe pedig legnagyobb meghökkenésre ez volt: "Egy recept, ami nem főétel, nem desszert, nem csirke de majdnem pizza, viszont kiváló különleges beszélgetéshez egy jó társaságban". Nem hitt a szemének, elvégre nem hitt a csodákban. Kinyitotta és valóban csak egy recept volt benne:  fokhagymás rozmaringos Grissini mindenféle mártogatóssal.

Hozzávalók 6 személyre:
1/2 kg liszt
7 g szárított élesztő
olivaolaj
só, cukor
2-3 gerezd fokhagyma
1 friss ág rozmaring
3 dl langyos víz

A tészta épp úgy készül, mint egy egyszerű pizzatészta (10. fejezet, vagy 16. fejezet) liszt közepére kis krátert kreálunk, beleöntjük az élesztőt, az olajat, a sót a cukrot, majd apránként kevergetve beleöntjük a vizet. Amint már a massza kezd lágy tésztává válni hozzákeverjük az apróra vágott rozmaringot és a fokhagymát, majd rugalmas tésztává gyúrjuk, amit 1-1,5 óra alatt kb. duplájára kelesztünk.

A tésztából hosszú vékony rudacskákat formázunk, majd sütőpapírra helyezzük és 250 °C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük. Akkor lesz a jó, ha kívül már kezd kérgesedni, de belül finom puha marad.

A Grissinihez szinte bármilyen mártás, tunkolós készíthető ízlés szerint. Anett fokhagymás-sajtkrémes, mustáros-currys, valamint csípős salsa szószt készített, hogy legyen miből válogatnia a Srácoknak.

Mondani sem kell, hogy remek este volt, a Grissini nagy siker aratott, a Srácok még búcsúzkodás közben is arról beszéltek.

- Váljék egészségetekre - pirult el Anett, és legjobban férje büszke ölelésének örült.

17. fejezet, avagy Aki barátot talál, kincset talál

Tizenöt évesen az ember nagyon sok mindent megtehet. Már nincs akkora szülői felügyelet, ám a gyermeki fantázia még élénken színezi a kalandokat. Ebből kifolyólag a három jó barát nekivágott a közeli erdőnek, hogy a nyári hétvégét sátorozással, pecázással, a világ megmentésével és a lányok kibeszélésével töltse.

Sátor, pecacucc, vadászkés, kóla; ennyire volt szükségük, nomeg arra, hogy Attila tudjon már főzni és hozzon magával minden ehhez szükséges eszközt.

Attila boldogan vállalta magára mindig a szakács szerepét, igaz eddig csak melegszendvicsen éltek. De most ezen a hétvégén, ebben az erdőben igazi kihívás vár rá: bogrács, tűz, felelősség. Már előző nap ki is találta, mit fog készíteni barátainak. Mivel egész héten Bud Spencer és Terence Hill filmeket néztek, így egyértelmű volt, hogy a menü hagymásbab lesz.

A kirándulás előtti nap Attilának volt egy titkos találkája egy különc kis szakáccsal, aki Gour-Mannak nevezi magát, és mindenkit ellát gasztro-tippekkel, -praktikákkal. Annak ellenére, hogy annyira különös volt az egész, hogy Attila nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e, figyelte a gasztro-szuperhős minden szavát, minden mozdulatát, hogy ne okozzon másnap csalódást. Így kicsit fáradtan, de magabiztosan bandukolt társai mellett, miközben a friss filmélményeket idézgették hangos kacajok kíséretében.

A tábor leverése után, Attila feltűrte ingujját és nekilátott az előkészületeknek, közben társai gyorsan bevették magukat az erdőbe, hogy utánanézzenek az esetleges ellenséges táboroknak.

Előkészítette a hozzávalókat (kb 8-10 fővel számolt, hogy másnapra is maradjon)

1 kg vörös bab

20 dkg kolozsvári szalonna

kb fél kg füstölt sonka

5-6 gerezd fokhagyma

fél kg lilahagyma

1 db vörös hagyma

só, bors

A babot feltette főni egy félbevágott vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma társaságában, majd alaposan megsózta, borsozta. Miközben a bab főtt, felkockázta a szalonnát és a sonkát, a hagymákat felkarikázta.

Miután a bab nagyjából megfőtt (kb 3 óra), leszűrte, de a bab levét okosan félre tette. Tűzre helyezte a szalonnát, majd miután eléggé kiolvadt a zsírja, rászórta a sonkát is izzadni. Miután kellemesen megizzadt, rárakta a hagymákat, és az egészet lassú tűzön fonnyasztásig párolta. Ekkor visszarakta a missungra a babot, jól átkeverte, majd felöntötte a bab levével.

Rottyanásig főzte, majd friss kenyérrel és erős paprikával tálalta

A fiúk nem győzték lapátolni magukba a babot, igaz ki is fáradtak, mire legyőzték az összes fát a környéken. Miután három fakanál koppant három üres kis serpenyőben, a három jó barát boldogan feküdt hanyatt nyögdécselve. Boldogok voltak, mert barátok voltak, és tudták, hogy aki barátot talál, kincset talál.

- Hát váljék egészségünkre. - mondta Attila, maga sem tudta, miért ezekkel a szavakkal. Azt viszont tudta,  hogy éjjelre nyitva kell hagyni a sátor ajtót.

To be continued....

16. fejezet, avagy a Snóbli

Egymással szemben ültek a Falatozóban. Egy kicsi és egy nagy, egy apa és a fia, két jóbarát. Az apa újságot olvasott, közben fröccsöt ivott, bal keze ökölben, a fiú egy pohár kóla mellett bámulta a saját öklét az asztalon. Az öklök kavicsokat rejtettek; snóbliztak.

- 4! - mondta bizonytalanul apjának, fürkészve tekintetét, hátha elárul valamit.

- Biztos vagy benne? - kérdezte az apja, miközben lapozott egyet.

- Nem, várj még. - Tért vissza a "sakk játszmához" a kisebbik.

Sokat snóbliztak, mindig az apa nyert. Ám most nagy volt a tét. Ha a fiú nyer, pizzát ehetnek. Már pedig az volt a kedvence, a házi pizza. A Falatozó szakácsa pedig állítólag valami varázslatos szuper szakácstól tanult, aki Gour-Man-nek hívja magát, és az ő pizzája szerte a világon híres, főként azok között, akik szeretik a pizzát. Azt persze nem sejtette, hogy ha veszít, akkor is pizzát fognak enni.

A fiú nagyon törte a fejét. túl akart végre járni az apja eszén. Az apuka mondása 3 volt, neki ebből kell kitalálni, mennyi lehet az újságot tartó marokban. A saját kezében 2 kavics volt.

- 2! - határozta el magát, bár tudta, hogy ez igazán kockázatos mondás, de már igazán nagyon éhes volt, és nagyon rákészült a pizzára.

- Biztos vagy benne fiam? - hangzott el megint a kérdés, és már a papa is bízott benne, hogy vége lesz a játéknak, mert neki is kocorodott már a gyomra.

A fiú nem válaszolt, csak bátran, határozottan kinyitotta a tenyerét, mutatva a benne levő két kavicsot. Az apuka látva a két kicsi követ elmosolyodott, és a fia arca előtt kinyitotta a tenyerét. Nem volt benne semmi.

- Nyertem! - kiáltott a fiú - ehetünk végre?

- Ehetünk. - bólintott büszkén az apa.

A Gour-Man pizzája elnevezésű házipizzát választották. A fiú izgatottan nézte a szakácsot, ahogy készítette az ebédjüket. A tészta elkészültét természetesen nem láthatta, de már tudta, hogy lisztből, búzadarából, sóból, oreganoból, langyos vízből, élesztőből, kis cukorból és olajból keverődik össze a massza, majd 1 órán keresztül kelesztődik, így lesz a masszából egy hihetetlenül finom puha, ízletes tészta.

A szakács kinyújtotta a tésztát, majd megkente azzal a szósszal, amit annyian szeretnek. A szószhoz felaprított vöröshagymát, fokhagymát, majd kis olajon megfonnyasztotta, erre rádobta a hámozott aprított paradicsomokat, a paradicsompürét, majd sóval, borssal, oreganoval megfűszerezte, rottyanásig összefőzte.

Tehát ezt a szószt kente a kilapított pizzatésztára, majd megpakolta minden földi jóval: kukorica került rá, sonka, bacon, hagymakarikák, paradicsomkarikák, friss bazsalikom, majd a tetejére bőven reszelt sajt. Így került az előmelegített sütőbe körülbelül 15-20 percre.

Apa és fia már alig várták, hogy a pincér kihozza a tányérokat. A fiú egyből nekilátott, annyira nem bírta türtőztetni magát.

- Ez jobb, mint amire vártam - mondta teli szájjal a fiú, és boldogan mosolygott az apjára.

- Váljék egészségükre! - mosolygott sejtelmesen a szakács, aki állítólag a híres Gour-Mantól tanult, majd eltűnt a konyha gőzében.

To be continued...

15. fejezet, avagy Egy falatnyi Karácsony

Van, aki már októberben nekikezd a karácsonyi előkészületeknek, hogy mindent idejében be tudjon szerezni, elő tudjon készíteni a nagy napra. Az ilyen embereket az előrelátás, a megfontoltság, higgadtság jellemzi. Az ilyen emberek listát írnak, hogy mire van szüksége, mire mennyi idő kell. Az előrelátó ember karácsony napján nyugodtan hátradől, mert tudja, minden elő van készítve, nem érheti meglepetés.

Na, Márk nem ilyen. A Karácsony vészesen közeledett, de Márk még semmihez nem kezdett hozzá. Nem volt kitakarítva, nem volt fája sem, nem volt bevásárolva, nem voltak ajándékok, nem volt szaloncukor sem. Bízott benne, hogy az idő sürgetése miatt minden pikkpakk sikerülni fog, elvégre eddig is mindig így sikerült. Az ajándékokkal nem lesz gond, mindenki könyvet kap úgyis. Mivel főzni nem tud, ezért a bevásárlás sem tart sok ideig, a mirelit ételekkel mindig jóban volt. Fát majd az utolsó pillanatban fog venni, mert akkor olcsóbb lesz. Boldog volt, amiért ilyen ügyes karácsonyos. Kicsit szánta is azokat, akik túlspilázzák ezt az egész ünnepi előkészületet. Bolondok.

Nem maradt más hátra, mint a szaloncukor. Tapasztalatai szerint ezzel sem lehet gond, elvégre minden boltban hegyekben áll a szaloncukor rengeteg. Gúnyos mosollyal indult neki a szaloncukor bevásárló körútra, miközben végiggondolta, hogy milyen ízűeket fog majd vásárolni. Kókuszost, diós-narancsost, mazsolásat. Ezeket az ízeket szerette, ez adta vissza neki a Karácsony ízét. A kakaóst, vagy a zseléset ki nem állhatta. A zselétől félt, a kakaót pedig túl hétköznapinak tartotta.

A probléma nem ott kezdődött, amikor az első négy üzletben nem talált egy szem szaloncukrot sem, hanem amikor már a város utolsó boltjából jött ki üres kézzel, pedig már zseléset is vett volna, de nem volt.  Elgyötört volt és szomorú. Ráadásul az egész utcán egyedül volt, mert mindenki otthon aggatta már a szaloncukrokat a fára.

Hazafelé menet bekukkantott egy ablakon, és látott egy nyugodtan hátradőlő embert, amint gyönyörködik a karácsonyfáján csüngő szaloncukor zuhatagban. Márk már nem érezte azt a fölényességet, mint reggel. Elveszve érezte a Karácsonyt, elvégre szaloncukor nélkül az egész mehet a kukába. Legalábbis az ő értelmezése szerint. Szomorúan ballagott hazafelé, amikor elkezdett szállingózni a hó. Ez némi örömmel töltötte meg szívét, mert kiskora óra tudta, hogy a hóesés az jó dolog. Nem sokan szomorkodnak, ha nagy pelyhekben hull körülöttük a hó. Érezte, vagy legalábbis érezni akarta, hogy valami történni fog, mert itt már csak a csoda segíthet.

Ekkor pillantotta meg az egyetlen embert, aki vele együtt az utcán volt. Csakhogy ez az ember se nem jött, se nem ment. Állt, és mintha őrá várna. Márk nem érzett félelmet, mert valami jóság sugárzott az idegenből. Hamarosan közelébe ért és látta, hogy nem más az, mint Gour-Man, a gasztroszuperhős. Tudta ki ő, hiszen már mindenki hallott róla.

Mosoly öntötte el minden porcikáját. Érezte, tudta ő. Itt a csoda, megmenekült!!

- Már vártalak. - mondta a szuperhős

- Én is. - Vallotta be Márk. - Csodára van szükségem. Nincs szaloncukor.

- Gyerünk, nincs veszteni való időnk. Minden, amire szükségünk van, itt van nálam. Megcsináljuk a magunk szaloncukrát. A Karácsony szaloncukrát!

Hazaérvén Gour-Man munkához is látott, Márk igyekezett segíteni, bár leginkább csak nyálcsorgatva várta, hogy mi lesz a végkifejlet.

Gour-Man előpakolta a hozzávalókat (kb 80 db):

20 dkg darált dió

10 dkg kókuszreszelék

50 dkg mazsola

1 db narancs reszelt héja

1/2 narancs leve

30 dkg étcsokoládé

Márk kedvenc ízei ott sorakoztak az asztalon, de még nem is sejtette, hogy nem külön-külön szaloncukrokat fognak készíteni, hanem egybegyúrják, hogy egy szem bonbonban ott legyen mind az, amit Márk karácsonyi íznek el tud képzelni.

Gour-Man keze alatt így lett az alapanyagokból mennyei szaloncukor:

A mazsolát alaposan megmosta, majd 10 percre forró vízben hagyta állni. Közben a darált diót, a kókuszt, a narancshéjat és a narancslevet alaposan összekeverte.

A mazsolát botmixer segítségével összeturmixolta, majd hozzáadta a diós masszához és összedolgozta a hozzávalókat.

Miután összeállt a massza, sütőpapírra szaloncukor alakú darabokat helyezett, majd hűtőszekrényben pihentette egy-másfél órán át. Közben forró kakaót ittak, mert az nagyon passzol a hóeséshez.

Miután kicsit megdermedt, gőz felett megolvasztott csokoládéban alaposan megmártogatta, majd a csokoládé megdermedéséig hűvös helyre tette.

Márk behunyt szemmel kóstolta meg a szaloncukrot és egyszerre minden gyerekkori, vélt és vágyott emléke felsejlett a csontjaiban.

- Ez az! Ez a Karácsony! - kiáltotta! -Köszönöm! Megmentetted a Karácsonyomat! - hálálkodott

- Örülök, hogy segíthettem. - biccentett Gour-Man szerényen, és sietett is tovább, mert valahol nem tudnak bejglit sütni.

- Váljék egészségedre! - szólt még vissza az ajtóból, és elviharzott a hóesésben.

To be continued....

14. fejezet, avagy a Jószándék

Gour-Man, a gasztroszuperhős a hidegre való tekintettel bélelt szakácssapkájában rótta az egyre inkább konyhai csörömpölésektől és illatoktól telített utcákat, magában karácsonyi dalokat fütyörészett, amikor kezébe akadt egy kedves ünnepi gondolat:

KARÁCSONY

„Méz, fahéj, ánizs, gyömbér, szegfűszeg, mák, dió, sültalma...

... ezek az ízek és illatok számomra nélkülözhetetlenek az ünnepi készülődés alatt, mert egy szempillantás alatt karácsonyi hangulatot teremtenek.

Az adventi időszak örömét és meghittségét semmi sem teszi tökéletesebbé, mint a családdal együtt töltött idő, és a közösen készített sütemények ínycsiklandó illata.” 

Emlékektől és teljes testében szétáradó boldogságtól kicsit megremegve eszébe jutott, hogy ez a meghittség sajnos nem mindenkinek adatik meg.

Hosszú évek óta indít adománygyűjtő kampányokat a Kifőztük.hu remek csapata, így idén is indított egy nagyszabású kampányt, amelynek a  Kifőztük Karácsony 2012  adománygyűjtő akció nevet adták.

Gour-Man, a gasztroszuperhős ettől felbuzdulva, csapatba verődve, Móricz Tündével (Nagymamám konyhájából), Szabó Noémivel (Mandulasarok), Szabó Zsuzsával, Pergel Katival (FoltosBoltos),  Ruzicska Zsófival (Nyammm), Barta Katalinnal (Katucikonyha), Zsuzsával (Bonbon Mánia), Petrával (Reformkori konyha), Zsirivel (ZsiriCsibe Zabszalma), Szijártó Renátával és Tamási Istvánnal (Salubrity) elhatározták, hogy a  Dankó utcai Wesley János Óvodát (amelyet sokan csak Hajléktalan óvodaként ismernek) fogják felkarolni, nevükben kívánnak  kampányolni. 

Az intézményt a szükség hívta életre. 2005-ben kezdte meg működését a Wesley János Lelkészképző Főiskola néhány tantermében és szociális helyiségében, de sajnos a normatívából nem fenntartható, a szülők pedig képtelenek anyagi áldozatot vállalni. Célja, hogy a külső Józsefvárosban élő szegény családok gyermekei megfelelő oktatási intézménybe juthassanak. 

Mivel a pénz mindenhol a legkevesebb kategóriába tartozik, az idén a tárgyiasult adományoké a főszerep: élelmiszer, ruha, játék, tisztítószer. 

Hogy minek is örülne az Óvoda sok kis lakója? Íme egy lista, hogy könnyebb legyen az adományozás: 

• gyermek ruha 3-7 éves korig (ha nem új az nem baj, csak jó legyen és tiszta),
• játék 3-7 éves korig, 
• mesekönyv,
• színes ceruza, gyurma, festék, papír, ragasztó
• tisztítószer, 
• tisztálkodási szer – fogkrém, fogkefe, folyékony szappan, 
• élelmiszer, sajnos a főzés nem megoldott, így számításba jöhet
• édes és sós keksz,
• szaloncukor, hisz itt a karácsony, 
• lekvár, 
• befőtt, 
• és bármi ami nem igényel főzést.

Ha nagyobb mennyiségű adományról lenne szó, vagy bármi gond adódna, kérjük jelezd felénk az ovikaracsony@kifoztuk.hu e-mail címen.

Adományok átvételének helyszíne és ideje:

1086 Budapest, Dankó utca 11. (WJLF épülete), munkanapokon 8.00-16.00

(Amennyiben ez az időpont nem megoldható, a főiskolai portaszolgálat átveszi a felajánlásokat munkaidőn kívül, szabad- és munkaszüneti napokon is.)

Az Óvoda számlaszáma: 11708001-20520380-00000000, 

telefonszám:210-5400/262 mellék

Minden segítség nagy segítség!

Segíts, hogy a Karácsony mindenkinek az örömére váljék!

To be continued...

13. fejezet, avagy Libás Marci

Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Márton nap van. Ilyenkor libát kell enni. Mert ha nem, akkor vége a világnak, vagy valami ilyesmi. Szóval ne kockáztassunk!

Gour-Man szuperérzékeny segélyhívásokra kiélezett érzékszervei nem jeleztek semmit, így úgy döntött, hogy beavatja az érdeklődőket egy kiváló Márton napi libavacsora elkészítésébe. Természetesen nem lehet csak úgy nekiesni a libának ukmukfukk. Bizonyára mindenki elgondolkodott már azon, hogy miért eme hagyomány, honnan ered, miért pont liba? Lehetne Márton napi báránysült is. Úgy esett, hogy egy  bizonyos Szent Mártont, aki 316-ban született, és mivel nagyon vallásos volt és segített mindenkinek, aki csak az útjába került, püspökké választottak. Márton nem nagyon akarta, ezért, hogy elkerülje a galibát, elbújt egy libaólban, ám az állatok lebuktatták őt a gágogásukkal. Nagyon valószínű tehát, hogy bosszúból kell megenni ezeket az árulkodó madarakat. Természetesen ez legyen a legnagyobb gondunk, elvégre a liba finom...

Legfőbb hozzávaló:

liba

További hozzávalók:

hagyma

fokhagyma

só

A libát ízekre szedjük attól függően, hogy milyen részeit szeretnénk elfogyasztani. Leginkább a comb, a mell és máj az, ami népszerűségnek örvend, de ugyanúgy elropogtatható a szárny és a nyak is.

A madarat alaposan megmossuk, szárazra töröljük, majd a tepsibe tesszük a kívánt darabkákat (a mellet nem), és enyhén beirdaljuk  alaposan megsózzuk, hagymát, fokhagymát szórunk köré, alá, fölé, kis zsírral megsimogatjuk, majd 170 °C-ra előmelegített sütőben körülbelül 2 óráig sütjük. Érzés szerinti időnként a húsból kisült zsírral bekenegetjük a sülteket.

A mellek bőrét beirdaljuk, vigyázva, hogy a húsba ne vágjunk bele, alaposan megsózzuk, majd száraz serpenyőben bőrrel lefele hirtelen megsütjük egy kicsinyt. Ezt követően bőrrel felfele beletesszük egy tepsibe, szintén beterítjük hagymával, és 160°C-os sütőben körülbelül 2 óra alatt készre sütjük, miközben persze a saját zsírjával locsolgatjuk. Elkészültekor lekapcsolt sütőben hagyjuk egy negyed órára pihenni.

A libamáj fejedelmi lakoma. Ha megadatik, hogy májat készítsünk, akkor ne habozzunk, süssünk májat zsírjában! A máj alapos megtisztítása után egy edénybe helyezzük, majd sózzuk és felöntjük libazsírral, szokásos hagymaszórást követően sütőben megsütjük (kb 1 óra), majd kihűtjük, és boldogan elfogyasztjuk.

Gour-Man boldogan dőlt hátra a székében. Szent Mártont immár eggyel kevesebb liba buktathatja le.

Váljék egészségetekre!

To be continued...

12. fejezet, avagy a Bezzegapu

Amióta elvált, Ferencünk nem igazán találta a helyét. Az asszonynál maradt a két gyerek, Ádám és Peti, és csak kéthetente töltöttek nála egy hétvégét. Ez igencsak nehéz váltás egy 10 éves szoros családi élet után, de hát ez van. Ha menni kell, hát menni kell. Ferencünk majd megtalálja a maga boldogságát újra. Addig pedig marad a kéthetente való feltöltődés. Jelenleg ez volt számára az egyetlen örömforrás: a Srácok.

Ferencünk mindig lázasan készült ezekre az alkalmakra. Kéthetente kitakarított, mosott, új játékokat vett. Egyetlen egy baj volt mindig is, nem igazán tudott mit adni a gyerekeknek enni. Két napig nem tudnak pizzát, vagy hamburgert enni, mert meglepő módon megunják. Az utóbbi időkben a Srácok hoztak maguknak elemózsiát. Ferencünknek természetesen nem csomagolt az anyjuk. Arról nem is beszélve, hogy egyre inkább állandósultak a "Bezzeganyu" kezdetű történetek, amiknek szintén véget akart vetni, mert nem nagyon élvezte ezeket érthető módon. "Bezzegapus" történeteket akart.

Ezen felbuzdulva a takarítás és hasonló rituálék után nekilódult, hogy bevásároljon mindent, ami a sütés-főzéshez kell. Miután beszerezte az alap konyhai eszközöket, mint a sütő, meg a különböző edények, neki indult az élelmiszer beszerzés legendásan kellemes körútjára.

A baj az volt, hogy azt sem tudta, merre, hogyan, mit, mennyit, miért. Miközben járt-kelt a piacok és bevásárlóközpontok világában megpillantott egy ismerős alakot. Nem tudta hol, mikor látta, az is lehet, még nem látta, de érezte, hogy ismeri, és oda kell menni hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a furcsa szakácsruhás férfi is őt nézte.

- Jónapot, ne haragudjon, de miért olyan ismerős nekem? - kérdezte a szatyrokkal felszerelt Ferencünk.

- Gour-Man vagyok. Segíteni fogok. Megtanítalak olyan ételt készíteni, amitől a gyerekeknek leesik majd az álluk. Épp úgy, mint most neked.

Ferencünk épp hogy visszanyerte figyelmét az ámulatból, hogy mi is történik éppen, azon kapta magát, hogy a szatyrai tele vannak a szükséges élelmiszerrel. Hallott ő már róla, hát persze. A gasztro-szuperhős. Valamiért mindig úgy képzelte, hogy éjjel dolgozik, mint a legtöbb normális szuperhős. Sohasem gondolta volna, hogy szembejön vele pont akkor, amikor neki épp segítségre van szüksége.

- Egy nagyon hagyományos, ámbár közkedvelt Brassóit fogunk csinálni. Nem lesz csalódás, bízhat bennem! - bátorította Ferencünket Gour-Man.

Hazaérvén számba vették a bevásárlást (4 adagra való):

1 kg sertés lábszár

10 dkg kolozsvári szalonna

20 dkg vöröshagyma

2 fej fokhagyma

1 szem paradicsom

1 szem paprika

1,5 kg krumpli

só, bors

húslé (húsleves kockából is lehet)

Gour-Man és Ferencünk az alábbiak szerint láttak neki a munkálatoknak:

A különféle alapanyagokat nagyjából egységes kockára aprították.

A krumplit zsírral bekenték (lehet olajjal is, de zsírral finomabb), fokhagyma darabkákkal és sóval egyetemben sütőbe helyezték, hogy ott elősüssék. Közben a szalonnát kiolvasztották, megfonnyasztották rajta a hagymát, ráhelyezték a felaprított paradicsomot, paprikát, hogy ez egy igazán kellemes alapot kölcsönözzön a készülő ételnek. Belehelyezték a felkockázott húst, sóval, borssal, fokhagymadarabkákkal alaposan megfűszerezték, majd elkezdték pörkölgetni, húslével fölengedve főzögetni.

Fontos, hogy se a krumpli, se a hús ne készüljön el teljesen, mert a végleges fázist együtt, összekapaszkodva tehetik csak meg.

Miután a krumpli félig-meddig megsült, és a hús is már nagyjából késznek minősíthető, összeöntésre kerülhet sor,  hogy még egy kis fokhagymás fűszerezéssel végleg összepiruljanak a sütőben.

- Hát ez... - keresgélte a szavakat Ferencünk

- Ez a Brassói. Igazi klasszikus.

- Köszönöm! Ezt soha nem tudom meghálálni... már hallom is a "Bezzegapus" történeteket... - merengett el könnyes szemmel képzeletében a kissé önbizalom hiányos apuka.

- Váljék egészségükre. - mondta Gour-Man, és Ferencünket révedve hagyva távozóra fogta.

To be continued...